A tizenkettedik helyen zárt a kilenc világversenyújonccal felálló magyar férfi kézilabda-válogatott a lengyelországi Európa-bajnokságon. A két legfiatalabb játékost, Hornyák Pétert (20) és Bánhidi Bencét (20) kérdeztük a csúfos szereplés okairól és Talant Dujshebaev szövetségi edzőről.
reb • „Nem úgy alakult, ahogyan terveztük”, „Nem tudom, mi történt” – ezek a mondatok Hornyák Pétertől (20) és Bánhidi Bencétől is elhangzottak, amikor a 12. hellyel záruló lengyelországi felnőtt Európa-bajnokság értékelésére kértük őket.
Hornyák Péter ritkán volt akcióban, legtöbbször hetest lőhetett • Fotó: Kovács Anikó/MKSZ
A jobbszélső a csapat legfiatalabbjaként jobbára a hétméteresek értékesítésével emelkedett ki, míg a 21. születésnapját a közeljövőben ünneplő Bánhidi egyértelműen letette névjegyét a profik között a nemzetközi porondon. Sőt, még arra is van esély, hogy a torna álomcsapatába kerüljön, hiszen posztján, beállóban a legjobb öt közé választották, s a nevére is lehet voksolni a nemrég indult közönségszavazáson.
Csakhogy még ha voltak is egyéni részsikereik, az összképet, az öt vereséget – köztük három csúfosat – hozó kontinensbajnokságot követően nehéz a pozitívumokat látni.
„Úgy érzem, hogy az oroszok ellen elvesztett kulcsmeccs nagyon komoly pofon volt – indít Hornyák. – Padlóra kerültünk, és akármennyire igyekeztünk, a spanyolok ellen tudtunk csak felállni belőle, bár ugye akkor sem nyertünk. Különösen azért volt fájó az oroszok elleni egygólos a vereség, mert ha csak a tiszta ziccereinket és a heteseket belőjük, biztosan győzünk.”
Egyetért ezzel Bánhidi is, de ő további okot is felvillant arra, miért sikerült ennyire gyengén az Európa-bajnokság:
„Értettük, átláttuk a taktikát, amelyet a kapitány, Talant Dujshebaev kért tőlünk. Viszont már a szerbek elleni két mérkőzésen megmutatkozott, hogy szükség lett volna a nagyobb intenzitású gyakorlásra is. Nem csak úgymond lelépegetve, azaz taktikázás közben, lassan tanulni. Sok idő kell még a rendszer elsajátításához, hogy élesben is flottul menjen a játék.”
Bevallása szerint egyébként hasonlóan tartós hullámvölgybe talán a 2013-as, hazai rendezésű ifjúsági vb-n került, amikor tizedikként zárt az együttes.
Mivel az elmúlt két hétben mérkőzésről mérkőzésre vált szitokszóvá a fiatalitás, kíváncsiak voltunk, a tavaly még a juniorválogatottban szereplő játékosok hogyan élték meg a kritikákat.
Bánhidi Bence jól küzdött a falban • Fotó: Kovács Anikó/MKSZ
„Nyilván van két fülem, hallom, amit mondtak, de igyekezetem nem olvasni a cikkeket – mondja a beálló. – Természetesen sokkal jobb eredményekre készültünk, arról pedig a kapitány és a vezetőség döntött, hogy ki alkotja a csapatot. Próbáltuk kihozni a maximumot, de nem sikerült.”
„Ennyire futotta, ami nem sok, sőt kevés… – veszi át a szót a jobbszélső Hornyák. – Ettől függetlenül a csapat végig egyben volt, a háromnapos pihenő alatt is közösen vacsoráztunk. Nem tört meg a bizalom, senki sem kezdett ujjal mutogatni a másikra. A rutinosabbak igyekeztek segíteni nekünk, hogy csak a következő feladatra koncentráljunk.”
Bánhidi teszi hozzá – s összecsengenek a vélemények –, történt, ami történt, mindezen nem tudnak változtatni. Az élet azonban nem áll meg, hiszen a jövő héten már a klubban folytatják a munkát. Nyilván rossz élményekkel, de óriási tapasztalattal tértek haza, s ha sikerül megfelelően építkezni az átéltekből, akkor a kudarcok is nagyon hasznossá lesznek a fejlődésben, az érett játékossá válásban.
S ha rajtuk múlva, akkor a jelenlegi szövetségi kapitánnyal folytatnák a munkát?
„Nem is elkezdte, hanem megcsinálta a fiatalítást. Persze nem az én feladatom dönteni, de én nem keresnék mást” – rögzíti Hornyák, s a balatonfüredi beálló azzal egészíti ki: „Attól, mert most nem sikerült, elvégeztük a munkát, jó koncepcióba fogtunk bele. Ha a fejekben rend lesz, és véghez tudjuk vinni, amit tanultunk, ütőképes válogatott lehetünk a jövőben.”
