Kimerült, de boldog a 17 éves Gálfi Dalma, aki két felnőttversenyt megnyerve érkezett haza Ausztráliából. A vártnál erősebb mezőny ugyan meglepte, de nem hozta zavarba. Két hetet tölt itthon, aztán irány Dubai, majd a tengerentúli juniorviadalok.
reb • Egyértelműen a pontszerzésért utazott a világ másik felére, Ausztráliába Gálfi Dalma, aki a US Open megnyerése után már a felnőttek között akart előrelépegetni a világranglistán. A korosztályában nem is lett volna hova, hiszen vezet. Előbb Tweed Heads-ben 15, Cairns-ben 25 ezer dolláros versenyen maradt veretlen, igaz, a humoros nevű toowoombai viadalon az első körben búcsúzott.
– Kicsit törődöttnek hallak.
– Eléggé fáradt vagyok, nagyjából huszonnégy órát utaztam, és azt hiszem, még az átállástól szenvedek.
– Megérte a hosszú oda-vissza út, nem?
– Abszolút, nem is számítottunk arra, hogy ennyire jól sikerül a szereplés. Eredetileg az volt a cél, hogy védjem meg a tavaly ilyenkor, Héraklionban szerzett pontokat. Azt már az első héten elértük a tornagyőzelemmel. Az sem kedvetlenít el, hogy a harmadik versenyen egyesben az első körben kikaptam. Öt hétig játszottam folyamatosan, a US Opennel együtt tizenhat meccset nyertem meg sorozatban, túl szép is lett volna, ha sikerül. Eredetileg indultam volna még egy tornán, de már az elején éreztük, hogy az sok lenne, így lemondtuk.
– Meglepett, hogy máris sikerült a legjobb háromszáz közé kerülnöd a felnőttek között?
– Nagyon, különösen, mert sokkal erősebb volt a mezőny, mint vártuk. Azért teniszeztem Ausztráliában, mert a ranglistás helyezésem alapján a főtáblára fértem, míg az európai versenyeken valószínűleg selejtezővel kellett volna kezdenem. Figyeltük a nevezési listákat, és a legtöbb játékost nem is ismertük. Ahhoz képest jó képességű ausztrál juniorokkal, kihagyás után visszatérő, korábban top 200 körüli ellenfelekkel találtam szemben magam.
– Azért te sem a fasorból érkeztél. Tapasztaltad, hogy a közelmúlt sikerei miatt jobban tisztelnek?
– Sokan tudták, hogy nyertem a legutóbbi junior Grand Slam-versenyen, jobban is tartottak tőlem. Aztán ahogyan megnyertem a tizenötezres versenyt, rájöhettek, tényleg tudok teniszezni.
– És te hogy bírtad lendülettel? Önbizalmat adtak az eredmények vagy besokalltál kicsit?
– Az első héten minden rendben ment, jól játszottam. Aztán a másodikon, a második körben teljesen behülyültem. Olyasmiken járt a fejem, hogy úgyis elveszítem a meccset, nem nyerhetek. Szerencsére, gyorsan lehiggadtam, rájöttem, hogy igazából semmi veszítenivalóm sincs, hiszen a céljaimat már korábban elértem.
– Fizikailag mennyire győzted a kemény menetet?
– Nehezen… A második döntő második játszmájában alig bírtam lábra állni, mindkét combom görcsölt. Igazából az egész testem merő görcs volt.
– És most jön a feltöltődés?
– Néhány nap pihenőt kapok, de aztán irány Budapest, és készülök a következő, dubaji hetvenötezer dolláros tornára. Szabadkártyát kaptam, így a főtáblán kezdhetek. Ez már jóval erősebb mezőny lesz, annak is nagyon örülnék, ha továbbjutnék a második körbe. Az év végén aztán a juniorversenyeken indulok. Szeretném megvédeni a tavalyi pontjaimat, hogy az év végén a legjobb öt között végezzek a korosztályomban, mert annak köszönhetően több szabadkártyához jutnék. Minderre pedig azért van szükség, hogy folyamatosan haladhassak a felnőttek között.