A vasárnap este Londonban véget ért ATP tenisz világbajnokságról még sokat és sokszor fognak beszélni a sportág kedvelői. És nem csak azért, mert az évenkénti esemény ezzel elköszönt eddigi házigazdájától, Londontól és nem is csak azért, mert a végső győztes, az orosz Danyiil Medvegyev az elődöntőben és a döntőben is vesztésre álló meccset fordított a maga javára. Erről is, meg arról is, meg még másról is bőven lehet majd beszélgetni az idényzáró férfi világbajnokság történései kapcsán.
Machán Róbert (b) Taróczy Balázs partnereként
A legfőbb témát természetesen Medvegyev személye és játéka kínálja. A jochapress a hatvanas-hetvenes évek kiváló magyar játékosainak egyikét, a szakkommentátorként is közreműködő Machán Róbertet kérte meg rövid értékelésre.
– Szoros meccset hozott a döntő, amelyben másfél játszmán keresztül az osztrák Thiemnek állt a zászló, aki addig némiképpen szerencsésebbnek is tűnt riválisánál. Bár az is észrevehető volt, hogy az első menetben mutatott, agresszív és sikeres játékstílusán a második felvonásban némiképp enyhített. Három-háromnál nyilvánvalóan nagyot hibázott és ettől kezdve elsődlegesen hosszú labdamenetekre rendezkedett be, a korábbi agresszivitást pedig szinte teljesen elnyomta magában. Feltehetően arra is számított, hogy Medvegyev gyakrabban fog elütésekre szorítkozni.
– És hogy nézett ki mindez Medvegyev odaláról?
Danyiil Medvegyev a győzelem pillanatában
– Az orosz kiválóság megbecsülte a labdákat, s bár Thiem tavaly is döntőt játszott és kettejük közül mindenképpen őt tarthatjuk rutinosabbnak, itt mégis a kevesebb, ilyen szintű tapasztalattal rendelkező Medvegyev játszott felszabadultabban. Az orosz teniszező tőle nem várt módon, egyre gyakrabban bement a hálóhoz, miközben Thiem gyakrabban a pálya mellé ütött. Gyors, élvezetes és izgalmas játék alakult ki, amelyben kétségtelenül Medvegyev volt a bátrabb.
– Magát az egész tornát, az ott látottakat miként ítéli meg?
– Igazán nagy csalódást senki sem okozott, bár a világelső Djokovics nem játszott jól. Alighanem a US Openen történtek nagyon megviselték. Ilyesmit korábban még elképzelni sem lehetett róla, hogy a hosszabbításban 4-0-ás előnyről is veszíteni fog majd Thiem ellen. Ahogy a szakzsargonban mondani szokták, felehetően azt hitte, már a kasszánál van… A másik, örök esélyes, a spanyol Nadal az esetek 85-90 százalékáéban jól játszott, de alapvetően mégis hullámzott a teljesítménye. Vele kapcsolatosan azt is meg kell jegyezni, hogy ő ezeken az év végi, utolsó tornákon rendre gyengébben szokott szerepelni, idén viszont jobb állapotban volt, mint a korábbi években.
– A távol maradt Federer, illetve két, idősebb társa, Djokovics és Nadal korábbi búcsúja után a szakértők megpróbálták a „nagyokat” a feltörekvő fiatalokkal összehasonlítani.
Roger Federer (fotó: Ben Solomon/Tennis Australia)
– Szó se róla, vannak néhányan – Medvegyev, Zverev, Thiem, Tsitsipas, Rubljov és még Kyrgiost is ide sorolnám -, akik egyaránt nagyon komoly játékerőt képviselnek. Ami a jövőt illeti, a legnagyobb kockázatot Federer vállalja, amennyiben ígérete szerint rövidesen visszatér. Ő ugyanis már nem a hírnévért, és nem is a pénzért játszik, hanem egyszerűen azért, mert nagyon szeret teniszezni és együtt él a közönséggel. A nézők kedvenceként, azok jelenlétére és biztatására, az elismerő tapsokra neki egyaránt nagy szüksége van, ma már elsősorban ezért lép pályára. Őt nehezen tudom elképzelni, hogy üres nézőtér előtt ugyanolyan kedvvel játszik, mint amikor tele vannak a lelátók.
– És a magyar éljátékosokról mi a véleménye?
– Én csak Fucsovics Mártont minősíteném. Az ő indulása és jelenlegi, zömmel hazai felkészülése alapján is nagyon komoly és dicséretes sikereknek tartom az elért eredményeit és a világranglistán kiharcolt, ötvenedik hely körüli, stabil pozícióját. Ráadásul ő emberileg is egy nagyon szimpatikus, jó fellépésű, korrekt játékos is egy személyben.
(jochapress / Jocha Károly)
