Az ír felmenőkkel rendelkező John McEnroe alig 18 esztendősen, Párizsban amatőrként robbant be a teniszvilágba: első Grand Slam-trófeáját – oldalán gyerekkori barátjával, Mary Carillóval – vegyespárosban szerezte meg a Roland Garroson.
Néhány héttel később Wimbledonban a selejtezőből felkerült a főtáblára, majd egészen az elődöntőig jutott, ahol egyik későbbi nagy riválisa, Jimmy Connors verte meg négy játszmában.
"Big Mac" nem sokáig várt az újabb sikerrel: első egyéni GS-győzelmét 1979-ben a US Openen aratta, ahol a döntőben jó pajtását, a szintén amerikai Vitas Gerulaitist győzte le.
A balkezes klasszist tartják a teniszvilág valaha élt egyik legjobb technikájú és talán legellentmondásosabb játékosának. Ütéseit hallatlanul finoman, ám mégis méregerősen vitelezte ki, ám rendkívül lobbanékony, veszekedős volt, nemcsak az ellenfelekkel, hanem a vonalbírókkal is rendre összecsapott. Dühkitörései alaposan megzavarták a riválisokat. A szervája átütőnek és kiismerhetetlennek bizonyult, fantasztikusan röptézett, a támadó ütései pedig elképesztőek voltak; négyszer nyerte meg a US Opent és Wimbledonban három alkalommal diadalmaskodott.
A Roland Garroson azonban nem sikerült begyűjtenie a trófeát: talán éppen azért, mert a fináléban nem tudott úrrá lenni az idegein a cseh-amerikai Lendl ellen. Kétjátszmás előny után bukott el "Rettenetes Ivánnal" szemben (3:6, 2:6, 6:4, 7:5, 7:5).
McEnroe a Davis Kupában is maradandót alkotott: az amerikai válogatottal öt alkalommal nyerte meg a sorozatot, visszavonulása után 1999-ben DK-kapitánynak is kinevezték, de három mérkőzés után lemondott. Azóta öccse, Patrick vezeti a csapatot.
MTI
