Tizennégy évesen olimpián szerepelni önmagában felülmúlhatatlan élmény. Az úszó Késely Ajna – a magyar küldöttség legfiatalabb tagja – az ingyen sajtburger mellett természetesen a riói játékok semmihez sem hasonlítható hangulatába is „belekóstolhatott”. Hargitay András szövetségi kapitány a sportág életkori átrendeződéséről is beszél.
reb • Bőröndből bőröndbe – ez is lehetne Késely Ajna jelszava, aki a riói olimpiáról hazaérkezve egyetlen napot töltött otthon, s máris ismét nyakába vette a világot. Nagy különbség, hogy ezúttal a jól megérdemelt pihenő következett a családdal, amelyet már nagyon várt, hiszen hosszú, munkás hónapokat hagyott maga mögött.
Késely Ajna jól tempózott Rióban • Fotó: MTI/Kovács Tamás
Az erőltetett menet fénypontját természetesen a riói olimpia jelentette, amelyen a Kőbánya SC 14 éves úszója 200 és 400 m gyorson indult egyéniben, valamint helyet kapott a 4×200 m-es gyorsváltóban.
„Ajnának nem ez lesz az év fő versenye, az a hódmezővásárhelyi ifjúsági Európa-bajnokság volt, de miként a fiatalok általában, önfeledt úszással ő is képes lehet felülmúlni magát az olimpián” – magyarázta még az elutazás előtt Hargitay András szövetségi kapitány.
De a nagyon remélt előrelépés nem következett be, Ajna nem tudott újabb egyéni csúcsokat úszni. Legjobbjaitól elmaradva 400 m-en a 21., míg 200 m-en a 25., a Hosszú Katinka, Kapás Boglárka, Jakabos Zsuzsanna (délelőtt Verrasztó Evelyn) alkotta 4×200 m-es gyorsváltó tagjaként pedig a pontszerző hatodik helyen zárt.
„A négyszáz után kicsit megijedtem, mert az nem ment, de az edzőm, Turi György megnyugtatott, hogy mi a rövidebb távra és a váltóra készültünk – mondja Ajna. – Az állóképesség-fejlesztésre már nem jutott elég idő, hosszú volt a nyár, így nem vagyok elkeseredve, amiért nem úsztam jobb időket, mert egyszerűen ennyi volt bennem.”
Nem a rendrakás volt a fiatalok erőssége • Fotó: MTI/Kovács Tamás
Hargitay fegyverténynek tartja, hogy Késely beverekedte magát a váltóba, s a londoni felnőtt Európa-bajnoksággal ellentétben már nemcsak az előfutamban, hanem a döntőben is úszott.
Amikor pedig nem a vizet szelte, egyszerűen csak élvezte a játékokat. A közbiztonságról érkező aggasztó hírek miatt Ajna nem hagyta el az olimpiai falut, de apartmanbeli társaival, Sebestyén Dalmával, György Rékával és Molnár Flórával így is jól érezte magát. Nézett vízilabdameccset, biciklizett a faluban, s amikor már nagyon unta az étkezdében fellelhető ételeket, akár negyven percet is sorban állt a sportolókat ingyen kiszolgáló gyorsétteremben. „Ha már sokat vártunk, sok sajtburgert kértünk” – tette hozzá mosolyogva. A takarítás nem volt a lányok erőssége, a haza indulás előtt már akkora rendetlenséget csináltak, hogy nem győzték válogatni, kinek mi a holmija.
Ajnával ellentétben Márton Richárdnak (16) és Holló Balázsnak (17) elsősorban medencén kívüli élmények jutottak. Ők B-szintet értek el 200 m gyorson, s eleve csak a váltószereplés miatt utaztak Rióba. Bár idehaza abban maradtak a szakemberek, hogy a B-szintesekből álló staféta úszik a 4×200 m gyors előfutamában, a nevezési idők alapján úgy döntöttek, mégis a legerősebb összeállításban száll vízbe a csapat. A taktika nem jött be, így sem került döntőbe a magyar kvartett (amelyet később amiatt zártak ki, mert a váltóra nevezett tagok egyszer sem csobbantak), így Mártonnak és Hollónak csak a szurkolás maradt.
„Nyilván nem arra készültek, hogy nem úsznak – folytatta Hargitay. – Miután megtudták, hogy utazhatnak, majd esküt tettek, megkapták a felszerelést, teljes jogú csapattagnak érezték magukat. Ha finalista a váltó, olimpiai döntőben léphettek volna rajtkőre, mert ott a legjobb négyesünk sem végzett volna a nyolcadik helynél előbbre, szóval övék lett volna a lehetőség. Bár nem szálltak vízbe, a menedzselés része, hogy belekóstolhattak az olimpia hangulatába. Mindez motiválhatja is őket, hogy legközelebb már A-szintes úszóként kerüljenek a küldöttségbe.”
Márton Richárd nem úszott élesben
A szakember érdekességként mesélte el, hogy Márton Michael Phelpsszel is találkozott. A bemelegítő medencében úsztak, s miután a fiatal magyar falhoz ért, nem húzódott félre, így amikor az immár 23-szoros olimpiai bajnok ráfordult, egyúttal rá is mordult az útjában lévő tinédzserre…
Hargitay szerint a három fiatalnak erőt adhat az olimpiai tapasztalat. Késely például szeptember 12-én kezdi meg a felkészülést, s bár szíve szerint kicsit bőkezűbben mérte volna magának a pihenőt, mégis várja már a felkészülést a jövő évi hazai felnőtt-világbajnokságra.
A Kőbánya SC úszóját sokan és sokszor hasonlították Egerszegi Krisztinához, aki 14 évesen nyert először olimpiát Szöulban. Ajna végül nem lett a játékok tinisztárja, a kanadai Penny Oleksiak viszont igen. A 16 éves sprinter négy érmet, közte 100 m gyorson holtversenyben aranyat szerzett, miközben tovább csillogott az újabb négy elsőséggel már ötszörös ötkarikás első, amerikai Katie Ledecky (19). Elég azonban Cseh Lászlóra, Michael Phelpsre vagy Ryan Lochte-ra gondolnunk, hogy lássuk, a harminc év feletti úszók is sikeresek lehetnek.
„A világ szociológiai változását is látom abban, hogy egyre idősebben is az élmezőnyben szerepelnek az úszók. Idehaza régebben, ha a középiskolás kor végén nem számított jónak a versenyző, érdemes volt inkább az egyetemet választania, hogy a civil életben egzisztenciát teremtsen magának. Manapság a Világ Kupa-versenyek, különféle pénzdíjas viadaloknak és a szponzori szerződéseknek is köszönhetően komolyabb perspektívát ad az úszás, érdemes megnyújtani a pályafutást. Míg régebben a tizenhat-húsz éves győzteseken nem lehetett meglepődni, ma ugyanez a korosztály nagyon is fiatalnak számít, olyannak, amelynek tagjaié nem a jelen, hanem a jövő.”
