Tizenévesen a világ tetején? Kivételes adottságokkal és kemény munkával semmi sem lehetetlen. Legalábbis ezt mutatja a ritmikus gimnasztikázó Jana Kudrjavceva példája. De nem ő az egyetlen, aki tinédzserként szinte mindent megnyert, amit lehetett: már csak az olimpiai aranyérem hiányzik a vitrinjéből.
Pusztai Viola • Jana Kudrjavceva még csak tizenhét éves, de már tizenháromszoros világbajnoknak vallhatja magát. Erre számos sportág képviselői felkapnák a fejüket, de ritmikus gimnasztikában tulajdonképpen természetesnek számít, hogy valaki fiatalon a csúcsra ér. Általában is igaz ez a művészeti sportágakra.
Persze ahhoz, hogy valaki tizenöt évesen vb-t nyerjen, a kemény munka mellett valószínűleg az is kell, hogy kivételes tehetséggel áldja meg a sors. Ki tudja, ha az orosz lány édesapja, a Barcelonában a 4×200 méteres gyorsváltóban aranyérmes (noha a döntőben nem szerepelt) úszó, Alekszej Kudrjavcev nyomdokaiba lép, akkor mire vitte volna? Lehet, hogy úszásban is a legjobbak között lenne, de a szülei az alakja és a hajlékonysága miatt inkább amellett döntöttek, hogy tornázni viszik gyermeküket.
Jana Kudrjavceváról már elemet is elneveztek • Forrás: origo.hu
Jana – akiről már elemet is elneveztek – négyévesen ismerkedett meg a ritmikus gimnasztikával, majd bekerült az egyik legjobb orosz ritmikus gimnasztika műhelybe, a novogorszki centrumba, ahol napi hat-nyolc órát edzett. Kemény sportágat választott, ráadásul olyat, amely Oroszországban nagy presztízzsel bír. Éppen ezért hatalmas a versengés a válogatottságért, amit nem adnak a már megszerzett címekért. Ahogy egyik edzője, Irina Viner mondta: „Ha a dobogó tetején állsz, királynő vagy, de ha onnan lelépsz, senki.”
„Vasszárnyú angyal” – így hívja édesanyja Janát, aki az idei vb-n ismét rászolgált erre, miután bokasérülés okozta fájdalmai sem akadályozták meg abban, hogy megszerezze pályafutása harmadik egyéni összetett címét. Ráadásul honfitársa és egyik legjobb barátnője, Margarita Mamun három szám után két tizeddel vezetett előtte, de ahogy korábban is mondta: a nehéz helyzetek mindig kihozzák belőle a versenyszellemet. No, meg előtte lebeg a nagy cél: az olimpiai bajnoki cím.
Manapság ha valaki nagyon fiatalon olimpiát, vagy világbajnokságot nyer, felkapjuk rá a fejünket. Pedig elég csak visszamenni a múlt század elejére, hogy olyan példákat hozzunk, amikor gyerekek álltak fel a dobogóra. Az 1928-as amszterdami olimpián az olasz „női” tornacsapatot a tizenegy éves Luigina Giavotti, és az egyaránt tizenkét éves Ines Vercesi és Carla Marangoni alkotta, s nyert ezüstérmet. Hozzájuk képest az 1976-os montreali olimpiai sztárja, az akkor tizennégy éves román Nadia Comăneci már-már „öregnek” tűnik mellettük.
Nadia Comaneci 1976-ban a montreali olimpia sztárja volt
Úszásban sem ritka, hogy valaki nagyon fiatalon felér a csúcsra. Nem is kell átlépni a határokat, elég, ha csak az 1988-ban Szöulban 200 háton olimpia bajnoki címet, 100 háton ezüstérmet szerző, akkor alig csak tizennégy éves Egerszegi Krisztinára gondolunk. A litván Ruta Meilutyte tizenöt évesen nyert Londonban 100 méteres mellúszásban, míg a 400 méter vegyesen győztes, a gyorson még Ryan Lochte-nél is jobban tempózó kínai Je Si-ven tizenhat évesen állhatott fel a dobogó legfelső fokára. De hol vannak ők a dán Inge Sørensenhez képest, aki bár 1936-ban Berlinben nem lett olimpiai bajnok, de tizenkét évesen bronzérmet vehetett át a 200 méter mell döntője után.
Hogy a vizes sportágaknál maradjunk, műugrásban sem ritka, hogy szemtelenül fiatal titánok nyűgözik le leginkább a pontozó bírákat. Az amerikai Marjorie Gestring 1936-ban még csak tizenhárom éves volt, amikor 3 méteren olimpiai aranyérmet szerzett, és hogy ne csak a lányokról essék szó, a dán Nils Skoglund 1920-ban Antwerpenben a tizennegyedik szülinapja után tizenegy nappal lett ezüstérmes toronyugrásban.
A teniszezők között sem szokatlan, hogy valaki fiatalon a legjobbak között van. Az amerikai Jennifer Capriati 1990-ben tizennégy évesen robbant az élvonalba, és lett minden idők legfiatalabb játékosa, aki a világranglistán a top 10-ben szerepelt. A következő három évben sikert, sikerre halmozott, 1992-ben megnyerte a barcelonai olimpiát is. A kilencvenes évek közepén azonban drogproblémái miatt kevésbé készültek róla trófeákkal pózoló képek, miközben a svájci Martina Hingis 1997-ben tizenhat évesen majdnem karrier Grand Slam-et hozott össze. A Csehszlovákiában született teniszező abban az évben csupán a Roland Garrost nem nyerte meg.
Boris Becker ugyancsak fiatalon ért a csúcsra: tizenhét évesen nyert Wimbledonban. Nehezen elképzelhető, hogy a Djokovic, Federer, Nadal uralta élmezőnyt most meglepje valamelyik tini. Asztaliteniszben is egyre inkább a harmincasoké a terep, de persze Ázsiából néha felbukkan egy-két „csodagyerek”. Például a japán Mima Ito, aki idén tizennégy évesen nyert a felnőttek között a World Tour-sorozat németországi állomásán.
Tara Lipinski 15 évesen a csúcson hagyta abba
Vissza az oroszokhoz, akik a ritmikus gimnasztika mellett a műkorcsolyában is hatalmas harcot folytatnak azért, hogy elindulhassanak a világversenyeken, az olimpián. Irina Szluckaja tizenöt évesen nyerte meg 1996-ban élete első Európa-bajnokságát, ráadásul az orosz nők közül elsőként állhatott a kontinensviadal dobogójának legfelső fokára. 1997-ben a világbajnokságon azonban csak negyedik lett, egy évvel később a naganói téli olimpián pedig az ötödik helyen végzett. Az élen mindkétszer az amerikai Tara Lipinski zárt, aki tizennégy évesen a vb-k, tizenöt évesen az ötkarikás játékok legfiatalabb győztese lett műkorcsolyában.
A csúcson kell abbahagyni, így Lipinski azzal a lendülettel még 1998-ban visszavonult az élsporttól. A korrekordját azonban egészen a 2014-es szocsi téli olimpiáig nem döntötték meg. Az éppen 1998-ban született Julija Lipnyickaja hat nappal volt fiatalabb az amerikainál, amikor az orosz csapat tagjaként olimpiai bajnoki címet szerzett.
Természetesen számtalan példát lehetne még hozni a különböző sportágakból, hiszen cselgáncsban, birkózásban, vívásban, sőt a csapatsportokban is időről időre felbukkannak olyan tehetségek, akik pimaszul fiatalon megrángatják az oroszlán bajszát.
Csak aztán legyen meg bennük az a versenyszellem és kitartás, amely Jana Kudrjavcevát jellemzi.
