A Vác U19-es csapata remekül szerepelt az ősszel: nagy nevű akadémiákat maga mögé utasítva az alapszakasz hatodik helyén végzett, s a felsőházba jutott. Rob Kornél vezetőedző szerint nem a képzés, hanem a mentalitás a kulcs.
Nagy-Pál Tamás • A szezon előtt üres képkeretek „díszítették” a váci klubház falait. Az U19-es gárda vezetőedzője, Rob Kornél azonban megállapodást kötött játékosaival: minden egyes győzelem után csapatfotó kerül a fehér téglalapok helyére. Nyolc fénykép díszíti már a falat, a váciak ugyanis remek teljesítményt nyújtva a hatodik helyen zárták az alapszakaszt. Bár a klub elmúlt éveit nézve ez kiugró eredménynek számít, a fiatal szakember szerint Vácott mindig is remek volt az utánpótlás-nevelés.
Rob Kornél
„A gond az, hogy az utóbbi egy-két évben a vetélytársak infrastrukturálisan elrohantak mellettünk. Rajtunk kívül szinte csak akadémiai csapat szerepel ebben a bajnokságban, így hétről hétre meg is kapjuk az ellenfelektől, hogy milyen körülmények vannak itt. Előfordul, hogy labdánk sincs. Hiába fejlődik mindenhol az utánpótlás, nekünk egyetlen rozsdás szög sem jutott. Nem voltak itt rossz korosztályok, de amikor pár éve az edzőinket elcsábították, zuhanni kezdtünk, hiszen szinte egész csapatokat vittek magukkal. Az Újpest egyik gárdájában például heten szerepelnek tőlünk. Aztán ha bemutatkoznak az élvonalban, nyilván senki nem fogja megemlíteni, hogy Vácott nőttek fel.”
Ennek ellenére sikerült például a jó nevű Vasas Kubala Akadémiát és az Illés Akadémiát is legyőzniük, és meg is előzniük, így tavasszal a felsőházban folytathatják. Köszönhetően annak, hogy ezt a korosztályt még sikerült egyben tartaniuk. „Csodálkozom is, hogy ebből a garnitúrából senkit nem próbáltak ki a korosztályos válogatottban, még edzőmeccsen sem. Attól, hogy valaki nagy nevű akadémián játszik, nem biztos, hogy jobb futballista is. A képzésben nincsenek komoly különbségek, annál inkább a mentalitásban. Öröm látni, amilyen odaadással ezek a fiúk dolgoznak.”
Rob elpanaszolta: bár korábban a környező településekről is szívesen jöttek hozzájuk a fiatalok, már nem tudnak jobb körülményeket nyújtani, így nincs akkora vonzerő. „Érthetetlen az egész. Pest megyében nekünk kellene lennünk az egyik központi műhelynek. Fogalmam sincs, miért alakult így, szívesen megtudnám, de én csak edző vagyok itt.”
Az egyik győztes csapatkép
A szakember már akkor elkezdte az edzősködést, amikor még játékos volt, eleinte csak kíváncsiságból, van-e érzéke hozzá. Kiderült, hogy van. Gyorsan rájött, hogy neki mi a legfontosabb. „A gyerekeknek is mindig elmondom: csak azért dolgozom, hogy egyszer lássam őket a tévében futballozni. Akkor már annyira rossz helyen nem lehetnek. Cserében annyit várok el: küldjenek belépőt…”
A képességei és a mentalitása alapján arra több fiatalnak is megvan a lehetősége. „A menedzselés a kulcs, ami Vácott sajnos a nullával egyenlő. De ha lehetőséget kapnak, biztosan tudnak élni vele. Kérdés, hogy megnyílik-e a kapu? Tavasszal az U19-ből már nem eshetünk ki, így Nagy Tibor vezetőedző bátran kipróbálhat játékosokat a felnőtt NB II-ben. Fontos lenne, hiszen ott már figyelik őket. Azonban ahhoz, hogy egyszer az NB I-ben szerepelhessenek, sok munka vár még rájuk, ami rengeteg lemondással jár. Van, aki hiába tehetséges, inkább a könnyebb utat választja, és elmegy a feje más irányba. De aki megérti, abból tényleg profi labdarúgó lehet.”
De vajon a Ferencváros korábbi játékosából lehet-e egyszer proficsapat edzője? „Nekem egyelőre csak a váci futball számít. Eszembe sem jutott még, hogy a felnőtt labdarúgásban is kipróbáljam magamat. Nagy Tibivel persze sokat egyeztetünk, segítek is neki, ha kér, de nekem ennyi elég. Hogy vonzó-e a világ, ahol ha jó a csapatod, akkor azért, ha meg rossz, akkor azért akarják lenyúlni az állásodat?… Talán a Vácot irányítanám egyszer, ha Tibi úgy gondolja, átadja nekem a stafétát.”
