Két győzelemmel és egy vereséggel a legjobb nyolc közé jutott az U17-es leány kézilabda-válogatott a szkopjei Európa-bajnokságon. Az egyik kulcsember, az összesen 22 gólt szerző Hornyák Bernadett már nagyon várja a folytatást. Nem is kérdés: elődöntőt játszana a csapattal.
reb • „Vettem egy felsőt és csomó tonhalat” – mondja Hornyák Bernadett, aki így sikeresnek tekintheti a szünnapi szabadprogramot, hiszen a szkopjei City Mall-ban megtalált mindent, amire szüksége volt. Elsősorban persze a kikapcsolódást kereste: vasárnap befejeződött a csoportkör az U17-es leány kézilabda Európa-bajnokságon, szüksége volt a feltöltődésre. A magyar csapat ugyan pont nélkül, de Dánia mögött bejutott a legjobb nyolc közé, a középdöntőbe, ahol Franciaország és Horvátország együttese vár rá.
Hornyák Bernadett 22 gólt lőtt három meccsen
„Az első meccs előtt többen mondták, hogy izgulnak és idegesek, de én nem éreztem így, inkább csak vártam, hogy bizonyíthassak – mondja már a hotel halljában üldögélve a Nemzeti Kézilabda Akadémia irányító-átlövője, aki kissé kilóg az életük első világversenyén szereplő társak közül. – Tavaly már szerepeltem az ifjúsági világbajnokságon, ugyancsak Macedóniában, így nem okoz gondot a tétmeccs és az Európa-bajnoksággal járó sorozatterhelés.”
Hornyák az eddigi három mérkőzés közül a csapat és a saját teljesítményét is nézve a norvégok elleni találkozóval elégedett – okkal, hiszen Hajdu János csapata a dánok elleni 33-30-as vereséget követően, a továbbjutás szempontjából kulcsfontosságú meccsen 40-29-re gázolta le északiakat.
Kívülről úgy tetszett, a csapat gyorsan átesett a tűzkeresztségen: míg az első összecsapás előtt mindenki saját zenéjét hallgatva vagy csendbe burkolózva utazott a csapatbuszon, a második meccsre hangos jókedvtől zengett a jármű. A játékos azonban másként látja.
„Szerintem felszínes lazaság volt az énekelgetés, mert tudtuk, hogy sorsdöntő meccs vár ránk. Nem úgy, mint először, a dánok ellen, hogy kikaphatunk, mert majd a következőn nyerünk. Egyszerűen nem szenvedhettünk vereséget, hiszen nem azért jöttünk, hogy a kilencedik-tizenhatodik helyért meccseljünk. Viszont nagyon egyben volt a csapat, ennek is köszönhetően nyertünk.”
A kulcsjátékos nem adná elődöntő alá
Meg persze Hornyák tizenegy találatának hála: a játékos a záráson, a szlovákok elleni kínkeserves kötelező győzelem alkalmával (31-26) nyolcszor vette be az ellenfél kapuját, és a meccs legjobbjának választották.
„Hát, nem volt őszinte a mosolyom, amikor átvettem az díjat, mert szerintem nem játszottam jól, a félidőben le is cseszett Jani bá (Hajdu János szövetségi edző – A szerk.). Kicsit számítottam arra, hogy nyögvenyelős lesz, abból indulhattunk ki, hogy az északiak is magabiztosan nyertek ellenük. A meccs egyetlen pozitívuma volt, hogy nyertünk, de többé nem engedhetjük meg magunknak, hogy visszafogottan motiválva kézilabdázzunk.”
A szavaiból sugárzó maximalizmusból magától értetődően következik, hogy a középdöntő két meccsén nem tart elfogadhatónak más eredményt, mint a sikert. K is mondja: az első négy hely valamelyikéért utaztak Szkopjéba.
