Az Út Rióba című magazinműsor 16. adásában Pauman Dániel felidézi az olimpiai ezüstérem megszerzése előtti és utáni pillanatokat, valamint, megtudjuk ki a legnagyobb drukkere. Kiderül, Tóth Krisztián miért nem indulhatott a londoni ötkarikás játékokon, és hogy most miben érzi az erősségét. Kormos Villő új ugrással, de a régi elszántsággal készül 10 méteren, harmadik, egyben utolsó olimpiájára. Juhász Zsolt elárulja ha nem kerékpárját tekeri, akkor mivel is foglalkozik legszívesebben.
Tóth Krisztián már 15 évesen ifjúsági világbajnoki ezüstérmes, majd a szingapúri ifjúsági olimpián bronzérmes lett. Ezek a sikerek az elején igen csak nagy terhet tettek rá. Krisztián arra számított, hogy Londonban az olimpián ő is tatamira lép, ám az olimpiai kvalifikáció megszerzésének az esélyét sem kapta meg. “Azért még mindig fáj a lelkem azért az olimpiáért. Én mindig is sikerorientált voltam, és szerintem pont attól féltek, hogy ha felmegyek egy súlycsoportot és nem sikerül a kijutás, vagy sikerül, de ott nem tudok nagyot dobbantani, akkor végtelen csüggedt állapotba kerülök. Valamilyen szinten megértem a döntést, de nem gondolom, hogy így fogtam volna fel egy olimpiai kudarcot.”
Ezzel még nem ért véget Krisztián kálváriája. Kedvenc lábfogásos kontratechnikáját ma már tilos a tatamin használni. Ez a fogás ösztönösen a mai napig még előjön belőle. “Csak az alkatomból kiindulva, hozzám a láb majdhogynem közelebb van, mint a kéz vagy a nyak. Nagyon sokszor szívesen fognék lábat, de el kell könyvelnem, hogy meg kell változtatnom a judómat.” Ez pedig sikerült is, elég csak a világbajnoki ezüstérmére gondolni. “Úgy gondolom, mentálisan vagyok jobb, mint a többiek. Nem mondanám, hogy erősebb vagyok, gyorsabb, ügyesebb, vagy szorgalmasabb. De az, hogy nagyon jól tudok koncentrálni egy adott mérkőzésre, abban biztos vagyok.” Krisztián jelenleg szépen gyűjtöget az olimpiai részvételhez szükséges pontokat. “Ha nincs sérülés, akkor matematikailag kint vagyok, de nagyon sok víz fog még addig lefolyni a Dunán. Már azt a pillanatot várom, hogy lezárják a kvalifikációt, és a rá következő pillanatban azt szeretném, hogy fent legyek a tatamin és küzdjek. A köztes időt szeretném átaludni.”
Pauman Dániel valójában a bátyja miatt nem akarta kipróbálni a kajakot, mivel sosem azt csinálta, amit a testvére. Aztán édesanyja szava döntött. És végül Dani ott is ragadt. A sikerek szépen jöttek, ám egy idő után érezte: még többre vágyik. Fábiánné Rozsnyói Katalin szárnya alá került. A munka komolyabbik része valójában ekkor kezdődött nála. “Kati néni mindig a fejünkhöz vágja, hogy magatokért dolgoztok, nem értem. Engem használjatok ki. Az én tehetségemet, az én tudásomat szívjátok magatokba. Most ő miért szóljon valakinek is a résztávok közbe, ha valaki lemarad. Mi is sértésnek vennénk, meg szánalmasnak, ha valakit lekiabál. Mert az azt jelentené, valaki nem teljesít jól edzésen.”
Az olimpiai ezüstérem megszerzése előtt egy sátorban gyűltek össze. “Mi négyen, mint a törzsfőnökök összegyűltünk, rituális dolgok történtek. Kati néni bejött, Kammerer Zoli elővett egy hazai akácmézet, azt mindenkinek körbeadta, hogy akkor ez most a manna, ettől még jobbak leszünk. Szakrealitás vette körbe az egész dolgot. És aztán a döntő hirtelen lezajlott.”
A döntő, amin ugye ahogy ők fogalmaznak “fehéraranyat” nyertek, hiszen nem sokan hittek bennük. “Üvöltöttek a magyarok, hogy szép volt fiúk, és akaratlanul is előtört belőlem, hogy 16 éve kajakoztam, mennyi munka, mennyi fájdalom, mennyi kudarc és siker kellett ahhoz, hogy ott lehessek, és ott egy kicsit el is tört a mécses.”
Biztos benne, hogy sokan pályáznak négyes hajóban kijutni a riói olimpiára. “Mi egyet tudunk, ha mi együtt tudunk készülni, és minden feltétel adott lesz, akkor kemény falat vagyunk mi akárkinek.”
Kormos Villő 2004-ben 16 évesen jutott ki először olimpiára, Athénba. Utána sikerrel kvalifikálta magát Pekingbe is, de Londonról egy hajszállal lecsúszott. Ezt elèg nehezen emésztette meg, de talán ez a kudarc kellett ahhoz, hogy újra felszívja magát es újra nekivágjon egy olimpiai ciklusnak. Sőt, most az egyéni szereplés mellett a szinkron-toronyugrásban való kvótaszerzést is megcélozta. Az elmúlt években azonban nem csupán az élsport töltötte ki a mindennapjait, hanem szerzett mellette két diplomát is. Pályafutását szeretné megkoronázni azzal, hogy sikerül a harmadik olimpiai részvétele. Viszont a végállomást csak a 2017-es hazai vb-re tervezi.
Családja és a szomszédok legnagyobb örömére igencsak szereti bömböltetni a zenét kis műhelyében a mountain bike-os Juhász Zsolt. De elnézik neki, sőt büszkék a fiatal versenyzőre, aki szorgalmasan gyűjti az olimpiai induláshoz szükséges pontokat: Törökországban például kettős győzelemmel zárta a kvótafutó viadalt. Ennek ellenére a bakui Európa Játékokon való részvételt tartja a fontosabb mérföldkőnek a Rióba vezető úton. Mindent megtesz azért, hogy a tavasszal újrainduló versenysorozatra ismét a legjobb formáját mutathassa. Ezért nemcsak naponta gyűri maga alá a kilométereket, hanem gömbsúlyzóval is formában tartja magát, na és nem maradhat el a zenehallgatás és barkácsolás sem.
Az Út Rióba 16. kiadása az M4 sportcsatornán november 16-án hétfőn, délután 15.20-tól kerül adásba.
(utrioba.hu-MOB)
