Kirándulni mennél, vagy inkább egy kis kultúrprogramra vágysz? Miért ne csinálhatnád mindkettőt egyszerre? A következő skanzenekben biztosan nem fogsz csalódni.
1. Forró cipó a kemencéből – Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre
A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum 1967-ben először a budapesti Néprajzi Múzeum Falumúzeumi Osztályaként, majd 5 évvel később önálló intézményként alakult meg Szentendrén, a Sztaravoda patak völgyében. A számos rangos díjjal büszkélkedő, természetvédelmi területen fekvő intézmény alapításának célja az volt, hogy bemutassa Magyarország tájegységeinek jellegzetes népi építészetét, életmódját, gazdálkodását az eredeti épületeken és tárgyakon keresztül a 18. század közepétől a 20. század első feléig.
Fotó: Gulyás Attila
Jelenleg nyolc tájegység (Felső-Tiszavidék; Alföldi mezőváros – folyamatosan épül; Kisalföld; Nyugat-Dunántúl; Bakony, Balaton-felvidék; Dél-Dunántúl; Felföldi mezőváros; Észak-magyarországi falu) parasztportáit, a hozzájuk kapcsolódó közösségi, szakrális és gazdasági épületeit ismerheted meg. A múzeum a gyűjteményére is méltán büszke lehet: közel 400 épület, 80 ezer műtárgy, 9300 általános és 6329 történeti értékű adattári tétel, valamint 118 000 fotó és 21 117 dia gazdagítja.
Az élményeket nyújtó szabadtéri kiállítás mellett többek között kreatív múzeumpedagógiai foglalkozások várnak, az Örökség Műhely keretében eleink mindennapi apró fortélyait sajátíthatod el (pl. sütés-főzés kemencében). Ha nem gyalogosan szeretnéd felfedezni a múzeumot, a bejárati épületnél felpattanhatsz a hangulatos Skanzen Vonatra, tekerhetsz bringán, de rollerrel is bejárhatod a vendégmarasztaló portákat.
Ha bővebben érdekel a szentendrei skanzen, katt ide
2. Bödönhajóval a Balatonon – Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Tihany
Tihanyt szeretjük, és nem csupán a Balatonra nyíló gyönyörű panoráma, az apátság és a levendulás miatt, de a Batthyány u. 20. szám alatt található oszlopos ívelt Parasztgazda Házat és Halászcéh Házat is ajánljuk megtekinteni.
Fotó: Shutterstock
Az épületekkel kapcsolatban az 1930-as években merült fel a gondolat, hogy szabadtéri múzeumként nyissák meg őket a nagyközönség előtt. A megvalósításra azonban az 1960-as évekig kellett várni, amikor rendbe hozták és berendezték őket. A cél a népi építkezés és életmód bemutatása volt a közönségnek.
A Halászcéh Ház – amely a Dunántúl egyetlen megmaradt halászháza – a céhház funkcióit töltötte be. Itt tartották a céhtagok az összejöveteleiket, itt őrizték a céhládát, a céhkorsót. A fészerében halászattal kapcsolatos eszközöket állítottak ki, így megtudhatod, hogy nézett ki pl. a jégvágó csákány vagy a híres bödönhajó. A vízi eszköz a balatoni halászok jellegzetes közlekedési eszköze volt, az ügyes kezű mesterek egyetlen tölgyfatörzsből vájták ki.
A Halászcéh Ház mellett lévő Parasztgazda Háznak a feljegyzések szerint 1797-1820 között csak két helyisége volt elöl nyitott tornáccal. Az épületnek szabadkéményes konyhája van, valamint egy sarkos elrendezésű szoba is látogatható benne intarziás sarokpaddal, barokkos, valamint copf faragású támlás székekkel. Az épülethez nyitott fészer, kocsiszín és disznóól is tartozott.
Ha bővebben érdekel a tihanyi Szabadtéri Néprajzi Múzeum, katt ide
3. Ünnepi ebéd a gazda asztalánál – Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Nagyvázsony
Az utolsó tulajdonosáról Schumacher-háznak nevezik azt a jellegzetes nagyvázsonyi épületet, amely 1825-ben lett kész, és a város egyik különleges színfoltja. A tavasztól őszig látogatható szabadtéri kiállítóhely udvari homlokzatán mellvédes, törpeoszlopos tornác húzódik, amelyet az utcáról és udvarról is megközelíthetsz.
Fotó: Szabadtéri Néprajzi Múzeum
Innen lehet bejutni a lakótérbe, minden helyiségbe külön bejáraton keresztül. Középen a szabadkéményes füstelvezetésű konyha található, a Bakony és a Balaton-felvidék falvaiban jellemző hasáb alakú kemencével és takaréktűzhellyel (sparherd). A helyiségben egy ünnepi alkalom ebédfőzésének kulisszatitkairól kapsz hiteles képet. Az épület kamrájában megtekinthetők az élelmiszerkészítés és feldolgozás eszközei, többek között a kenyérsütés kellékei is.
A lakószobában magad elé képzelheted a parasztiparos gazda alakját, aki a tavasztól őszig gazdálkodott, abból származó jövedelmét pedig ősztől tavaszig a szövés által keresett jövedelemmel egészítette ki: a takácsszövőszék a helyiség egyik különleges darabja, az utolsó vázsonyi takácsmesteré, Szauer Ágostoné volt. A tisztaszobában helytörténeti kiállítás, a pincében a szőlőművelés és bortárolás eszközei, a lakóházzal szemközti istállóban egy nagyvázsonyi rézműves-dinasztia utolsó képviselőjének, Pintér Rudolf rézművesnek teljes szerszámkészlete fogadja a látogatót.
Ha bővebben érdekel a nagyvázsonyi Szabadtéri Néprajzi Múzeum, katt ide
4. Vásári mulatság a szélmalom tövében – Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény, Ópusztaszer
A Nemzeti Történeti Emlékpark területén lévő skanzen telepítési tervei a 19. század közepétől az 1930-as évek végéig terjedő időszak bemutatását tűzték ki célul. Az épületek berendezése a 19-20. század fordulója és az 1940-es évek közötti időszak tárgykultúráját ismerteti meg a vendégekkel.
Fotó: Tassy Márk
A sokszínű gyűjtemény – amelynek telepítését 1979-ben indította el Dr. Juhász Antal néprajzkutató – házai között barangolva részese lehetsz a Dél-Alföld egykori paraszti világának, ahol az emberek a mára eltűnt tanyavilágban és a mezővárosokban éltek. A kétfajta életvitel tárgyi kultúrájának ismertetésén túl átfogó képet kaphatsz a közösségi élet színtereiről, de megtudhatod azt is, hogyan nézett ki egy szíjgyártó, bognár- vagy kovácsműhely. Eleink életmódjának titkait népviseletbe öltözött tanyagazdák osztják meg veled, de találkozhatsz a korabeli élet jellegzetes figuráival is, mint pl. a juhásszal vagy a csendőrrel. Ha kíváncsi vagy rá, hogy milyen lehetett régen egy palatáblás tanóra, a tanyai iskolában előzetes bejelentkezéssel részt vehetsz rajta.
A gasztronómia rajongói se maradnak kielégítetlenül: az érdeklődőket Piri néni kemencés finomságai csábítják kóstolgatásra, a Szatócsboltban korabeli nyalánkságokkal, egyedi kézműves portékákkal kínálják a látogatókat. Szélmalomért se kell Hollandiáig utaznod, mert itt az is van. A Szentes melletti, dónáti tanyaföldről átköltöztetett épület vitorlái biztonsági okokból ugyan nem forognak naponta, de cserébe a malom előtt rendezett mulatságokkal szórakoztatják a nagyérdeműt majálisokon és sátoros ünnepeken.
Ha bővebben érdekel az ópusztaszeri skanzen, katt ide
5. Egy lakodalom emléke 1926-ból – Hollókői Falumúzeum, Hollókő
Aki járt már Hollókőn, az pontosan tudja, hogy a fővárostól egy órányira olyan időutazáson vehet részt, amelyre csak nagyon ritkán adódik lehetősége. A jellegzetes, fehérre meszelt, tornácos, kontyolt palóc parasztházakból álló falu egyik színfoltja a templommal átellenben álló lakóház, amely 1964 óta múzeumként működik. A háromosztatú épület elöl alápincézett, utcáról nyíló gádoros lejárattal. Falait annak idején kő alapra rakták vályogból.
Fotó: www.holloko.hu
A ház belseje a múlt század első felének paraszti hétköznapjait idézi. A helyiségekben járva megelevenedik előtted, hogyan élhetett annak idején egy közepes jövedelmű fiatal házaspár a gyermekével és valamelyik öregszülőjével együtt. Az ajtón keresztül a konyha és a pitvar szerepét betöltő helyiségbe jutsz, ahol megtekintheted a jellegzetes használati eszközöket (pl. öntöttvasból, cserépből készült edényeket), vizes edényeket, cifra tálakat a falakon.
A fiatalok utcára néző szobájában a bútorok között azonnal feltűnik a párnákkal magasra vetett ágy – a menyasszony lakodalmát az ágyvég felirata őrzi: „Fábián Erzsébet, 1926”. A gazdagon díszített ágynemű és tornyos nyoszolya az ara hozománya volt. Az épület harmadik helyisége a kamra, amelyben az élelmiszereket, búzát, lekvárt, zsírt, terményféléket tárolták, de itt jutott hely az egyszerű dikónak is, ahová egy dolgos nap végén pihenni térhetett valamelyik nagyszülő. A savanyított káposztáért és borért a pincébe kellett lemenni, de a szőlőprést is ott helyezték el.
Ha bővebben érdekel a hollókői falumúzeum, katt ide
6. Kástu és tóka a szereken – Őrségi Népi Műemlékegyüttes, Szalafő-Pityerszer
Az Őrség központjától, Őriszentpétertől 8 km-re fekvő Szalafő több, egymástól távol eső szerből (laza szerkezetű, eredetileg egyetlen család által lakott, kerítés nélküli házcsoport, a szerk.) áll. Ezek közül is kiemelkedik a festői Pityerszer, ahol a jellegzetes őrségi népi építészet eredeti helyszínen helyreállított emlékeit csodálhatod meg egészen a 18. század elejétől kezdve.
Fotó: Joó Annamária
Ha még életedben nem jártál skanzenben, akkor Pityerszeren érdemes kezdeni az ismerkedést a szabadtéri múzeumokkal, mert itt garantáltan bele fogsz szeretni a sajátos népi építkezési formákba. Szép példája ennek az ún. „kerített ház” (a boronafalú épületek három oldalról egy zárt udvart vesznek körül, a szerk.), és az emeletes kástu (a háztól különálló éléskamra volt, ahol a család egész éves élelemkészletét helyezték el, lehetett emelete is, a szerk.), amely az országban már egyedül csak itt tekinthető meg.
Az őrségi parasztporták jellegzetes tartozéka volt a kástu melletti tóka, amely agyagos talajba ásott vízzel teli gödör, és az állatok számára szükséges itatóvíz tárolására szolgált. A terület legrégebbi épülete, a zsúpfedeles Csordás-ház, amely egyetlen helyiségből áll, egyszerű berendezése a kémény nélküli tűzhellyel az alapvető életfunkciókat szolgálta ki. Ha a porták között elfáradtál a barangolásban, érdemes betérni a tipikus őrségi ételeket kínáló pajtabüfébe, vagy egy picit elmélázni a skanzen fogadóépületében működő kézművesbolt portékái fölött.
Forrás: turistamagazin.hu
