Tüske Kupa 2 – A versenyző szemével

image

Március 24-én került másodszor megrendezésre, a Tüske kupa elnevezésű nemzetközi MMA rendezvény, a Gerevich Aladár sportcsarnokban Budapesten. A verseny főszervezője és védnöke Juhász Sándor a Tüske Security kft. tulajdonosa.

A verseny célja a Gönzci Team utánpótlásának segítése, továbbá, hogy a magyar MMA harcosok szélesebb közönség előtt, nemzetközi ellenfelek ellen is megmutathassák képességeiket. A gála programja felvezető mérkőzésekből, egy 76 kg-os és egy 84 kg-os súlycsoportú 8-as tornából, valamint superfight-okból állt.
A felvezető meccsek free-fight és K-3 szabályrendszerben kerültek megrendezésre. A K-3-as szabályrendszert mesterünk Sándor György, és az XLsport tulajdonosa Ezüstszegi József alkották meg és az MMA előszobájának tekinthető, attól annyiban különbözik, hogy 25 másodperc földharc után a küzdő feleknek állva kell folytatniuk amennyiben nem születik feladásra kényszerítés (submission). Valamint ezeket a mérkőzéseket, az életkort figyelembe véve nagykesztyűben szokták vívni. Mindkét nyolcas torna K-3 szabályrendszerben zajlott, azonban bufla kesztyű alkalmazásával, ami a kiskesztyű egy változata, annál valamivel méretesebb és több anyag van benne, hogy csökkentse a sérülésveszélyt. A superfight-ok profi MMA rendszerben kerültek lebonyolításra.
Az est fényét tovább megélte nem egy a küzdősportokért sokat tevő személyiség megjelenése is, akik közül talán a legnagyobb Növényi Norbert.
Ez az írás a székesfehérvári Pitbull Team szemszögéből mutatja be a második Tüske Kupát. Csapatunkról tudni kell, hogy 2010 májusában alakult meg Vogel Zoltán és Nagy Tibor vezetése alatt. Nem csak alapítását tekintve, de az átlagéletkort is figyelembe véve a legfiatalabb Pitbull Team-nek mondható.
A verseny szempontjából a leginkább érdekelt edzőnk Nagy (Tarzan) Tibor Attila személye volt. Tavaly hatalmas küzdelem után az ő kezét emelték fel a 76 kg-os nyolcas torna döntőjében, amit két K.O. győzelem előzött meg.
A sorban a következő csapatunk nagy reménysége Fekete Szilárd, aki már nem egy alkalommal bizonyította,hogy nem kevés keresni valója van mind a ringben, mind a ketrecben.
Az utolsó a sorban, de nem utolsó sorban pedig Németh György, aki bár szemtelenül fiatal, de nem neki kétszer mondani, ha küzdelemről van szó.
Az indulást, majd megérkezést követően megkaptuk a belépőket a Gerevich Aladár sportcsarnokba. A biztonsági személyzet igen felkészült és segítőkész volt.
A szervezésben voltak számunkra nem világos elemek, és ennek köszönhetően többszöri módosítás után mind Fekete Szilárd, mind Németh György a tartalék mérkőzök közé lettek beosztva az előzetes értesülések ellenére. Mivel egyetlen harcos sem lépett vissza, így az ő küzdelmük sajnos elmaradt, amit nagyon bántunk, mert kiváló lehetőség lett volna, hogy megmutassák magukat a szélesebb rétegű, műértő közönség előtt is.
Nagy Tibornak azonban nem voltak, ilyen gondjai. Címvédőként többen is őt tartották esélyesnek a 76 kg-os 8as torna ismételt megnyerésére. Miután sikeresen lefojt a mérlegelés, majd az azt követő sorsolás tudtuk, hogy mesterünk a felvezető meccsek utáni első párosításban fog szerepelni. Ellenfele a kőkemény Furkó László, aki már nem egy külföldi viadalt sikeresen megjárt és talán a mezőny fizikálisan legerősebb indulója volt.
Kettejük összecsapása igen parázsra sikeredett. Nem vagyok egy izgulós típus de a végét már állva néztem. A nézőknek nem kellett csalódniuk. A két harcos végig keményen, belemenősen, megalkuvást nem tűrően küzdött. Állva Tibit volt a jobb, de ezt Laci kiváló földre viteleivel majd az onnan folytatott ütéseivel (Ground and Pound) ellensúlyozott. Ebben a szellemben telt el a két első menet és a harmadik jó része is. Már mindenki az extra menetről sugdosott, persze a szemét egy pillanatra sem vette le a küzdelemről. Azonban a harmadik menet utolsó percében Tibi villant és egy térdessel eltörte ellenfele orrát. Ezzel, olyan komoly sérülést okozott, aminek következtében az orvos utasítására nem engedték tovább a mérkőzést így Tibi technikai K.O. – val jutott az elődöntőbe.
Itt Szombat Patrik várt rá, akivel tavaly a döntőt vívták. Mindkét harcos 3 menetet küzdött összecsapásukat megelőzően, így hasonló fizikai igénybevétel után várták újabb csatájukat. Ami már a harmadik volt a sorban. Az előző kettőt Tibi nyerte.
Ez a mérkőzés, ha lehet, ilyet mondani még izgalmasabb volt, mint a Tibi előző meccse. Hatalmas pofonok, rúgások, technikás kombinációk és látványos földre vitelek tarkították a meccs képét. A pontozók nem tudtak dönteni, így extra menetet kértek. A két harcos már igen fáradt volt, de szívük nem engedte őket lankadni így került sor a negyedik mindent eldöntő menetre. Ez a menet is az előzőeket idézte. Tibi folyamatosan körözve, csalva a távolságot, beugrásokkal tarkítva eresztette el kombinációit, míg Patrik azokra kontrázott és kezdeményezett. Az igen szoros összecsapás után a bírák Szombat Patrikot látták jobban.
Mi, akik mesterünknek szurkoltunk, de ő igazi sportemberként méltatta ellenfelét és a küzdelmet ezzel belénk is újra jobb kedvet táplálva.
Összességében nagyon jól éreztük magunkat és sok tapasztalattal, emlékkel gazdagabban távoztunk a világ legsikeresebb vívójáról Gerevich Aladárról elnevezett sportcsarnokból.

Írta: Varga Imre Tibor