Bármilyen magas színvonalon, bármennyire is kemény, fiús sportágat űznek a lányok, az edzőknek kétszer is érdemes meggondolniuk, hogyan kommunikálnak velük – derül ki körképünkből, amelyet arról készítettünk, mennyiben igényel más stílust és bánásmódot a fiú- és leánysportolók felkészítése.
reb • Teljesen egyértelmű, hogy a női és férfisportolók között a teljesítményük, a terhelhetőségük, a velük elvégeztethető edzésmunka és számos egyéb szempont szerint is létezik különbség. Ezúttal arra voltunk kíváncsiak, az utánpótlásban a pályafutásuk során mindkét nem képviselőivel dolgozó edzők milyen differenciát tapasztalnak mentalitásban, stílusban és módszerekben.
„A fiúk karddal járnak, a lányok pedig száz kis tűvel” – említ szemléletes példát ifjabb Kiss Szilárd, aki 28 éves tréneri karrierje alatt javarészt korosztályos fiúcsapatokkal dolgozott, jelenleg azonban 13-14 éves lányokat edz a Nemzeti Kézilabda Akadémián, s ő a leány-serdülőválogatott szövetségi edzője is.
Ifjabb Kiss Szilárd kézilabdaedző szerint a lányokból nehezebb csapatot építeni Fotó. MKSZ/Cseh Péter
A szakember szerint a fiúk sokszor előrántják azt a bizonyos kardot, és számos olyan konfliktust elrendeznek egymás között, amivel az edzőnek már nem kell foglalkoznia. A lányok viszont inkább tűket hordoznak, a sérelmeket apró szúrásokként gyűjtögetik, illetve osztják. Nem minden szúrás fájdalmas, de némelyik mérges, ezért a szakembernek nagyon észnél kell lennie, hogy ne fertőződjenek el a sebek. Éppen ezért a lányokból jóval nehezebb csapatot építeni, mint a fiúkból.
Hasonló tapasztalatokról számolt be a pólós olimpiai bajnok Faragó Tamás, aki a kilencvenes évek elején a juniorférfi-vízilabdaválogatottat irányította, most pedig a leány utánpótlás-válogatottak szakvezetője.
„A fiúk azonnal megmondják, ha valami gondjuk van, a lányok viszont inkább társakat gyűjtenek, és együtt akarják kinyírni az edzőt – összegzi tapasztalatait. – A lányok életében nagyon fontos a hierarchia. Hiába tudják ők is, ki a legjobb játékos, az edzőnek végtelenül óvatosan kell adagolnia a cukorkát, hogy ne legyen belőle konfliktus. Verbálisan aktívabbak, többet szeretnek beszélni a vízilabdáról, mint valóban csinálni.”
Ahogy valamennyi általunk megkérdezett, Faragó is úgy véli, sokkal finomabban kell bánni, beszélni a lányokkal.
„A lányok az edzőben a férfit látják, s tőle igazán nem egy-egy durva kifejezésre számítanak. A fiúk az erősebb megjegyzésekre sokszor fel sem kapják a fejüket, míg a lányokkal való beszédre oda kell figyelni, mert sokkal, de sokkal érzékenyebbek.”
Tapasztalja ezt ifjabb Kiss is. „A lányok sokkal könnyebben bizonytalanodnak el, s néha csak utólag döbbenek rá, hogy kisebb fejmosás miatt nagyjából egész napra elveszítettem valamelyiküket.”
Hasonlóan látja Güttler Károly, a korábbi világcsúcstartó, kétszeres olimpiai ezüstérmes mellúszó, aki évekig dolgozott ifjúsági kapitányként, manapság pedig a Kőbánya SC-ben edz fiúkat és lányokat is.
„A nyolc kilométer mindenkinek nyolc kilométer, szóval nagyrészt nincs különbség a velük való munkában, persze a lányok mindenképpen szenzibilisebbek – rögzíti Güttler. – Nem egyszerű a helyzet, mert a feladatot ki kell osztani, a tekintélyt meg kell őrizni, miközben jóval finomabban kell bánni a lányokkal. Ők sokszor duzzognak olyan gondok miatt, amelyek nem is az uszodában érték őket, s nehezebb feloldani őket. No, de attól edző az edző, hogy szinte pszichológusként foglalkozzon a tanítványokkal, hiszen a tizenöt hosszt bárki bemondhatná a medence partjáról.”
Gárdos Gábor vívómester mások mellett az olimpikon és az utánpótlás-korosztályokban mindent megnyerő kardvívó, Márton Anna edzője. A tanítványai javarészt felnőttek, de korábban tizenéves fiúkkal és lányokkal egyaránt foglalkozott.
„Inkább személyiségtől, mint nemtől függő, kivel miképpen kell bánni – így Gárdos. – Van, aki könnyebben magára veszi a humorosnak szánt megjegyzéseket a fiúk közül is, s persze akad lány, akit nem akaszt ki a határozottság. A tanítványaim egyébként is megszokják egy idő után a stílusomat. Az viszont érdekes és jól mutatja a lányok gondolkodását, hogy nagy jelentőséget tulajdonítanak például annak, kinek adja a mester az első iskolát. A többiek féltékenykednek arra, akivel először foglalkozik, a fiúknak sosem jut eszükbe hasonló.”
A birkózásban kiváltképp hímes tojásként kell bánni a lányokkal, mert kevés választja közülük a kemény sportágat – magyarázza Tar Mihály, az Érdi Spartacus elnöke, vezetőedzője.
„Különleges lelkiviláguk van a lányoknak, vattába kell csomagolni őket – összegez. – Sértődékenyebbek, sokkal többet kell beszélgetni velük, van is olyan edzőnk, akit leányspecialistának hívunk, mert a többieknél jobban megtalálja velük a hangot. A srácok ellabdázgatnak az edzés előtt, a lányok viszont szívesen duruzsolnak a trénerrel.”
A megkérdezett edzők mindkét nemmel kapcsolatban kiemelték a bizalom fontosságát. A jó munkához és a közös sikerekhez – az edző-tanítvány hierarchiát megtartva – megfelelő kapcsolat, olykor családias hangulat szükséges.
Na meg, ugye, néha külön nyelvtudás.
