Edző és csapat összekovácsolódott, kivívta egymás tiszteletét, ami a pályán elért eredményekben is megmutatkozott.
A magyar U21-es válogatott élén edzőváltás történt a nyáron: Robert Kilin munkáját augusztus elején Michael Boris vette át. Az új szövetségi edző érkezése után rögtön magyarul kezdett tanulni, de a beilleszkedéshez és az eredményes munkához arra is szükség volt, hogy edző és csapata hosszabb időt töltsön együtt.
– Új edzőként kerültem az U21-es csapathoz, így az első körben az volt a legfontosabb, hogy megismerjük egymást a játékosokkal, és olyan munkát végezzünk, amellyel kivívjuk egymás tiszteletét. A beilleszkedésben, a játékosok megismerésében rengeteg segítséget kaptam a magyar kollégáktól, a háttérstábtól, amit ezúton is köszönök nekik. Hosszú, fárasztó, de eredményes tizenhét napot töltöttünk együtt az összetartás során. Ez idő alatt két teljesen különböző ellenféllel mérkőztünk meg, több új játékos is bemutatkozhatott a válogatottban, úgy gondolom, hogy a társaság a pályán és azon kívül is összekovácsolódott – értékelte az mlsz.hu-nak a mögöttünk álló időszakot Michael Boris.
Bemutatkozó mérkőzésén a csapat 4–0-ra verte Liechtensteint, majd idegenben, 8500 néző előtt 1–1-et játszott Lengyelország ellen.
– Két teljesen különböző csapattal kellett játszanunk néhány napon belül. A lengyelek elleni összecsapáson egészen más taktikával mentünk fel a pályára, ráadásul az Eb-selejtezőnkön pályára lépő kezdőcsapatból csak egyetlen játékos, Szilvási Péter maradt a csapatban. Elemeztük a lengyelek játékát, és úgy gondoltuk, hogy két dologgal tudunk problémát okozni nekik: ha háromvédős labdakihozatalt játszunk öt-hat emberrel a középpályán, illetve ha agresszíven letámadjuk a labdás játékosukat már az ő térfelükön. A csapat képes volt megvalósítani az elképzeléseinket, pedig nem volt könnyű dolguk: a kezdőbe 10 különböző klubtól érkeztek a játékosaink. Bár egy kis szerencse is kellett a döntetlenhez, megérdemelték a srácok, mert az utolsó pillanatig harcoltak – dicsérte játékosait a szövetségi edző.
Az egyenlítést jelentő gólt Prosser Dániel, a Budapest Honvéd szélsője szerezte, aki így idézte fel találatát:
– A meccs végén folyamatosan jöttünk előre, és sikerült egy szabadrúgást kiharcolnunk a bal oldalon. Zsótér Donát remekül csavarta a rövid kapufa elé, nekem pedig sikerült megelőzni a védőket, és a kapuba csúsztattam. Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült gólt szereznem, a pontrúgásokat külön is gyakoroltuk egész héten. Sok hasznos tapasztalatot szereztünk Lengyelországban, nagy élmény volt ennyi néző előtt játszani. Azt pedig külön is szeretnénk megköszönni a lengyel drukkereknek, hogy a meccs közben olykor minket is bitattak, a meccs után pedig annak ellenére fogadtak nagy szeretettel, hogy a 92. percben elrontottuk az ünnepüket – emlékezett vissza a keddi meccsre Prosser.
Ahhoz, hogy Presser gólja az egyenlítést jelentse, kellettek Banai Dávid (Újpest) nagy védései is, a kapus a magyar csapat egyik legjobbjaként többször is bravúros védéssel tartotta meccsben a válogatottunk.
– Nagyon jól sikerült felkészülni a lengyelek elleni meccsre, pontosan tudtuk, hogy mit akarunk csinálni ellenük. Elképesztő volt a hangulat, semmit nem lehetett hallani a pályán, így nehéz volt irányítanom a védelmet – az első félidőben a B-közép előtt futballozva esélyünk sem volt szóban kommunikálni. A kapott gólnál későn láttam meg a labdát, elég erős és pontos volt a lövés, sajnos már nem értem oda. Örülök viszont, hogy a többi szituációban sikerült helytállnom – értékelt Banai.
A lefújással azonban még nem értek véget a teendők. A csapat levezető futáson vett részt a Lublin Arénában, majd jöhetett a jeges fürdő.
– A regeneráció nagyon fontos, a játékosokat olyan állapotban kell visszaadnunk a klubjaiknak, hogy ők is számítani tudjanak rájuk. Ez a jó együttműködés alapja – hangsúlyozta Michael Boris.
A mérkőzés után az U21-es válogatott együtt drukkolt a Feröer ellen pályára lépő A-válogatottnak, szerda reggel pedig Magyarország felé vette az irányt.
„A lengyel után nekünk a magyar válogatott az első”
U21-es válogatottunk lenyűgöző fogadtatásban részesült Lengyelországban: az egész stadion megtapsolta a magyar himnuszt, a lefújást követően a két csapatot együtt éltette a B-közép, amely meccs közben többször is Ria, ria, Hungária! rigmussal éltette a mieinket. A buzdítás nem volt előre megtervezve, a Lublin Arénában improvizáltak a szurkolók.
– Amikor a magyarok ellen játszunk, az nekünk ünnepnap. »Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki«, vagyis lengyel, magyar – két jó barát, együtt harcol, s issza borát. Mindenki ismeri a mondást, de mi tényleg komolyan is vesszük. A magyarok buzdítását nem találtuk ki előre, a helyszínen jött az ötlet, improvizáltunk – mesélte az mlsz-hu-nak a drukkolás hátteréről Mateusz, a B-közép tagja.
– Alapvetően a városi klubnak, a Motor Lublinnak szurkolunk. Most csak a negyedik osztályban játszik a csapat, de ez minket a szurkolás szempontjából egyáltalán nem zavar. Nem tartjuk magunkat ultráknak, de imádunk meccsre járni, a válogatottat is követjük. Amikor megtudtuk, hogy jön a magyar U21-es válogatott, nem volt kérdés, hogy kint leszünk a stadionban. A lengyel csapat után nekünk a magyar az első, az Eb-n is minden meccsüket követtünk, óriási élmény volt nagy tornán látni mindkét országot. És ami a legszebb: egyikünk sem kapott ki a végső győztes Portugáloktól! – hangsúlyozta Mateusz, akinek feltett szándéka, hogy a közeljövőben Budapesten is megnézze a magyar válogatottat.
– Remélem, Oroszországban is találkozunk! – üzente a magyaroknak.
