A Real Madrid U17-es gárdájának legyőzése után Vajda Dániel bemutatkozott az NB III-ban és kerettag volt az NB I-ben. Most elhagyja Kispestet: kölcsönben a másodosztályú nevelőegyesületében, a Szigetszentmiklósban véd tavasszal. Úgy érzi: ez újabb lépcsőfok ahhoz, hogy a Honvéd első számú kapusává válhasson.
Nagy-Pál Tamás • Az egész ország megismerte tavaly tavasszal Vajda Dániel nevét, amikor a Budapest Honvéd kapujában parádés teljesítménnyel segítette győzelemhez a kispesti akadémia U17-es csapatát a Real Madrid ellen, a Puskás–Suzuki-kupa döntőjében. A még mindig csak 17 éves kapus azóta profiszerződést kapott klubjától, ugyanakkor a tavaszi szezonra kölcsönadták a másodosztályú Szigetszentmiklósnak.
Arra voltunk kíváncsiak, mi történt vele a felcsúti diadal óta.
Vajda Dániel
„Szerintem helyén kezeltük a sikerünket, tudtuk, hogy nem szabad hasra esnünk az eredménytől. Tény, hogy legyőztük a világ egyik legjobb csapatának korosztályos gárdáját, de nincs mit szépíteni: nálunk erősebb együttest vertünk meg. Mi jobban akartuk a sikert, motiváltabbak voltunk, azért nyertünk. Elég sokat szerepeltem utána a médiában. Nem mondom, hogy nem élveztem, de fárasztó volt. Ráadásul úgy éreztem: magával a csapattal kellene többet foglalkozni.”
Erőltetett menetbe kezdett a kupa után a gárda, hiszen öt rangadót kellett volna megnyernie a korosztályos bajnoki címhez. Négyet sikerült, az utolsó fordulóban azonban Felcsúton, a Puskás Akadémiától kikapott, így leszorult a dobogó legalsó fokára. „Még mielőtt szabadságra mentünk volna, az NB III-asok vezetőedzője, Simon Miklós arról érdeklődött, van-e már szerződésem, mert felírtak nemcsak az ő, de az NB I-es gárda keretébe is. Mondtam, hogy igen, a nyártól lép életbe a kontraktusom.”
A felkészülést így már az NB III-as alakulattal kezdte meg, de többször edzhetett az első csapattal is. A felkészülési meccsekre is magával vitte Marco Rossi vezetőedző, mi több: pályára is lépett. „Ezután folyamatosan ingáztam a saját korosztályom, illetve az NB III és az NB I között. Megterhelő volt, ugyanakkor igazi élmény, hiszen négy alkalommal kerettag lehettem élvonalbeli bajnokin, háromszor pedig védhettem a harmadosztályban. Közben olyan, a magyar mezőnyből kiemelkedő játékosokkal készülhettem együtt, mint Kemenes Szabolcs, Hidi Patrik vagy Baráth Botond.”
A legtöbb időt természetesen a kapusokkal töltötte: Kemenestől és Horváth Andrástól is rengeteg segítséget kapott. „Amikor a kapusedzőnk, Tóth Iván valakinek az egyéni képzésével volt elfoglalva, nekünk egymásra kellett figyelnünk. Szabi ilyenkor mindig felhívta a hibáimra a figyelmemet. Miközben én is próbáltam ellesni és átvenni tőle a hasznos dolgokat. Andrisnak pedig a példás szorgalmából tanultam rengeteget.”
Most Szigetszentmiklósra folytatja, kölcsönben, ami miatt nem bánkódik, több okból sem. Egyrészt a szülővárosába, a nevelőegyesületébe kerül, ahol rengeteg az ismerős. Másrészt ezt az utat többen is sikeresen bejárták már a Honvédban: Botka Endre és Bobál Dávid is eltöltött fél évet kölcsönben, mára a kispesti gárda meghatározó tagjai. „Jól működő klubban mindig az az első számú kapus, aki adott pillanatban a legjobb formában van. Nekem annyival könnyebb lesz a helyzetem, hogy fiatal vagyok, így az MLSZ-szabály miatt a szigetszentmiklósi klub anyagi érdeke is, hogy védjek. Rutinos kapusok lesznek a vetélytársaim. Szeretnék komoly teljesítményt az asztalra tenni.”
Mert a cél egyértelmű: a Kemenes-éra után a Honvéd első számú kapusává válni. „Ez most lépcsőfok. Apránként haladok: előbb az NB III, most az NB II. Abszolút az motivál minden egyes Szigetszentmiklós-meccsen is, hogy egyszer velem kezdődjön a Honvéd összeállítása. Aztán később valamelyik külföldi klubé is…”
És mint a Puskás–Suzuki-kupa óta tudjuk: Vajda kedvenc csapata az akkor legyőzött Real Madrid.
