Hosszú szünet után újra iskolapadba ülhettek a nebulók. De nem akármilyenbe!
– Több év után újra elindult a kezdeményezés, hogy navigátor sulit nyitnak. Neked mi a véleményed ezzel kapcsolatban?
– A kezdeményezés nagyon jó, és mivel ilyen nagyon régen volt már Magyarországon, úgy gondolom, hogy ez egy jó lehetőség azoknak a kezdő navigátoroknak, akik tapasztalat nélkül ülnek be egy pilóta mellé. De javasolnám azoknak az első osztályban induló versenyzőknek is, akik úgy kerülnek be a versenyautó jobb oldalára, hogy pénzt visznek. Az ilyen navigátoroknak a tudás szintje nem biztos, hogy túl magas – tisztelet a kivételnek -, ezért nem árt átismételni a dolgokat, illetve új információkat is kaphatnak. Egyszer én is akartam hasonlót szervezni, mert volt egy olyan segítőm, aki nagyon felkészületlenül be mellém és be akartam íratni. Végül nem szerveztem meg. en örülök, hogy van ilyen, mert láttam, hogy olyan fiatalok jelentkeztek, akik alázattal vannak a sport iránt, és tényleg fejlődni akarnak.
– Pilótaként Te is segédkeztél a gyakorlati tapasztalatok elsajátításában a nebulóknak. Mik voltak a meglátásaid az ottani diákokkal, az oktatási módszerrel kapcsolatban?
– Helyesek voltak nagyon, igazi versenydrukkal várták a rajtot, ami csak képletes volt, mert tréning közben 30km/h sebességgel mentünk. De nagyon meg akartak felelni, igyekeztek jól tudták hasznosítani az elméleti oktatáson megszerzett tapasztalatokat. De a hibákat és a bizonytalanságot is láttuk néhány helyzetben és voltak kiugróan ügyesek is. A módszerek profik voltak mind elméletileg, mind gyakorlatilag, versenyhelyzet közeli körülmények voltak. Jobbat ebből nem lehetett volna kihozni és mindenki jól érezte magát.
– Neked mik a tapasztalataid: fontosak az ilyesféle oktatások, vagy ezt az ember saját maga is el tudja sajátítani?
– Persze, saját maga is tud fejlődni, ha foglalkozik vele, de ezt szerintem kevesen csinálják. Azért jó az ilyen oktatás, mert ha félre teszik a büszkeségüket és átgondolják, hogy jól akarják-e csinálni, akkor elmennek és részt vesznek rajta. Automatikusan ragadnak rá ismeretek, tapasztal, újat hall, amit átgondol és kipróbál. Úgy gondolom, hogy ez a kezdeményezés a fejlődés lehetőségét adja a navigátoroknak. Olyan, mint amikor a pilóták tesztelnek – ehhez tudom hasonlítani. Teszt nélkül is gyorsak, de ott kap egy plusz magabiztosságot, amitől nagyon határozott lesz.
– Mit gondolsz a mai navigátorok/pilóták szakmai felkészültségéről?
A navigátorok között vannak a jók és a gyengébbek. A felkészületlenek vannak többen. De ebben a pilóták a hibásak, mert inkább elmennek tiltott tréningre, betanulják, és mindegy, hogy a navigátor mit mond. A kedvencem a ,,bal 3 tövön 130km/h”. Az, hogy mennyivel kell fordulni, azt érezni kell, nem begyakorolni utcai autóval. Ez rally, ami az improvizációról szól. Aki nem tud improvizálni, az inkább menjen el palacsintasütőnek. Azt lehet sokat gyakorolni, büntetlenül. Ahhoz, hogy szükség van erre, idézni tudom egyik kiváló navigátorunkat: Amikor egy hónappal ezelőtt mondtam neki, hogy lesz egy ilyen suli, megkérdezte ki fog oktatni. Mondtam neki öt navigátor nevét, akik ténylegesen az elméleti oktatást tartották. Erre azt mondta: ,,Á az szar lesz, mert ezek nem értenek hozzá.” Majd bekunyizta magát az oktatásra, és nap végén azt mondta, hogy az összes első osztályú navigátort be kellene íratni ide. Azt hiszem, ennek a rendezvénynek ez adja a legnagyobb létjogosultságot.
Horváth Judit
