Az időjárás tökéletes volt az U-15-ös labdarúgók Lágymányos – Budapesti Honvéd mérkőzés számára. Gyönyörű napsütés, a srácok a pályán fantasztikus elánnal hajtják a labdát, minden játékos a legjobb tudását akarja mutatni csapattársainak, edzőjének, a nézőknek, szülőknek, akik kilátogattak a Lágymányosi Sportcentrum pályájára.
Az első félidő egy inkább kiegyenlített játékot hozott, ami az eredményen is látszott, hiszen a bírói sípszó után az első félidő 0-0 gólnélküli döntetlenre állt. A második félidőben a jobban kezdő BP Honvéd játékosa, Balázs Gergő fantasztikus egyéni szóló után kimagasló technikai és labdarúgó tudásáról tett tanúbizonyságot, és a labdát a lágymányosi kapuba helyezte. 0-1.
A Honvéd kissé felülkerekedett, és jött a 0-2, majd a 0-3, és egy csodálatos fejesgóllal a 0-4. A pályán sportszerű küzdelem volt, a bírói karnak is csak néha kellett a sípjába fújni. A kispad környékén a vezetőedzők néha egymásra mosolyogtak, illetve hangulatosan megbeszélték a pályán történteket.
Sokat gondolkoztam, hogy a cikket itt befejezzem, vagy talán nem fognak valahol testi fenyítésben részesíteni, ha folytatom írásom.Viszont úgy döntöttem, folytatom, mert sajnos a mérkőzéshez és a gyerekek neveléséhez nem méltó események is történtek.
Lehet, hogy megszólnak érte, de 25 éves küzdősport pályafutásom és edzői tevékenységem során még nem tapasztaltam olyat, hogy gyermekek mérkőzésén felnőtt, iskolázott, sőt, azt is mondhatnánk, hogy élete nagy részét megélt személyek neveletlen viselkedéssel, sértő, trágár szavakkal, egyéb fenyegetéssel, a nézőtérről kikezdik az edzőt, vagy azokat a személyeket, akik idejüket, pénzüket, energiájukat áldozzák a sportért, az utánpótlásért, mint például én.
Segíteni akartam mindkét oldalnak, mivel más média sosem foglalkozik velük, én pedig megpróbáltam egy kis írással és képgalériával kedveskedni a gyerekeknek, illetve az edzőknek, amit különben a Lágymányos és a Honvéd oldaláról meg is köszönték.
Fényképezőgéppel a kezemben a pálya szélén minél érdekesebb pillanatokat próbáltam lencsevégre kapni, sajnos így időm sem volt személyesen mindenkinek bemutatkozni a lelátón. Mindjárt meg is találtak, amikor már nem bírtam tovább, s a bekiabáló értelmiségi személyt, akin különben látszott a tanult és intelligens vonulat, megkértem, fejezze be a gyerekek előtt a trágár szavak használatát. Rögtön ezek után, egy adott pillanatban már pillanatban az édesanyám társaságában találtam magam, hiszen más szép szavak kíséretében oda lettem irányítva. Ezeket a szavakat az edző sporttárs is megkapta, aki éppúgy lenyelte, mint én, hiszen sportot tisztelő, intelligens embernek tartjuk magunkat. De azért mégis felháborító, amikor fiatal hölgy 
segítőtársamnak is ajánlanak jobb szórakozást, és őt is kellő szép szavakkal illetik.
Egy ilyen helyzetben pillanatok alatt küzdősport eseményen találhatná magát az ember, ha nem nyeli le a sok mocskot, és nem kontrollálja magát. De biztosan nem nekünk adnának igazat a későbbiekben, mert ugye minket szabályok, és törvények kötnek, minden szabályt be kell tartanunk, de a másik oldalról az övön aluli ütés engedélyezett? Lassan a gyerekek mérkőzéseire is védősisakos, pajzs mögé rejtőzködő biztonsági erők embereit kell felsorakoztatni? Nem volt elég, hogy hírnevünk a labdarúgásban már nem a legfényesebb, mást is el szeretnénk érni?
Ha olvassák olyan illetékes személyek írásomat, akik lehetnek megfigyelők ilyen helyen, talán érdemes lenne így is nagyobb odafigyelést tenni az utánpótlásra. Mindenkinek a kedvében sem az edzők, sem a bírók, sem a média képviselői nem járhatnak, de szerintem mindent megtesznek, hogy a sportot szeressük és tiszteljük. Azok az edzők, akikre órákra, néha napokra rábízzuk gyermekeinket, akik közösen izzadnak a tizenévesekkel, és ha kell, a mi gyermekeinkért saját családjukat hanyagolják és mellőzik, minden tiszteletet megérdemelnek. Lassan a védelmet is…
Lágymányos-Budapesti Honvéd 0-4 (0-0)
XLsport – Orlik Zoltán
