Hihetetlenül izgalmasan alakult az idei ralibajnokság: a szeptember 9. és 11. között esedékes utolsó, mecseki futam előtt még négy pilóta esélyes az abszolút bajnoki címre. Az első helyet – mindössze egyetlen pont előnnyel – ifj. Tóth János foglalja el. Édesapja szintén autóversenyző volt, így azután már apró gyermekkorában megfertőzte a benzingőz: 1995-ben nyerte első bajnoki címét, aztán még további hat alkalommal (1996, 1997, 2000, 2001, 2002, 2005) foglalhatta el a képzeletbeli dobogó legfelső fokát. Imád vadászni, őrülten gyors az úttalan utakon, ellenben "civilben" inkább csak kocog az autójával. Ki hinné: hétfőn már a 43. születésnapját ünnepelte "Janika", aki elképzelése szerint még két évig szeretne száguldozni.
– Azt mondják, előbb tanult meg vezetni, mint járni?
– Ez talán egy kissé túlzás, de volt olyan autós ügyességi verseny – ha jól emlékszem, úgy öt-hat éves lehettem -, amelyet apám ölében ülve, vezetve-kormányozva teljesítettünk. Ő kezelte a gázt, a féket, meg a kuplungot. Én voltam a kormányos. Tény viszont, hogy ötéves koromban már önállóan motoroztam.
– Honnan az autók, a gyorsaság iránti szeretet?
– A mi családunkban minden erről szólt. Apám rali- és hegyi versenyző volt. Állandóan a szántódi autószervizben lábatlankodtam, nem is érdekelt más.
– Hogyan kezdődött, mikor kezdett el versenyezni? Mivel mentek akkoriban? Meséljen az első sportkocsiról!
– Huszonöt éve, 1986-ban egy akkor velem egykorú BMW 2002-ből építettünk egy ralikrossz autót. A karosszérián kívül mindent mi csináltunk. Hátsókerék hajtású, körülbelül 130 lóerős autó volt, nagyon jól lehetett vele keresztbe csúsztatni a kanyarokban. Itt tanultam meg az erőcsúsztatást. 1987-ben indultam vele az akkor bemutatkozó ralikrosszbajnokságban. Végül a harmadik helyen végeztem és még futamot is nyertem.
– Az első bajnokság? Abban az időben Ranga László volt a legnagyobb ellenfél. Hogyan sikerült "áttörni" rajta?
– Ranga Lacit pokoli nehezen sikerült legyőzni. Sok-sok évbe került és közben elhasználtam néhány karosszériát. Nagyon okos, tapasztalt és gyors pilóta volt, én pedig eszetlen és zöldfülű. Aztán 1995-ben sikerült megnyernem az első bajnokságomat, úgy, hogy legyőztem őt. Nagyon példamutató volt, sokat köszönhet neki a ralisport Magyarországon, ugyanúgy, mint Ferjáncz Attilának is.
(A hatszoros bajnok Ranga László tíz esztendeje, 43 évesen hunyt el súlyos betegség következtében, szinte az utolsó pillanatig versenyzett)
– Aztán még jött további hat… Melyik volt a legemlékezetesebb?
– Az első, az 1995-ös felejthetetlen, 2005-ös utolsó szintén. Kilencvenötben az utolsó előtti futamon dőlt el minden. Miskolcon már a verseny elején csináltam egy balesetet. Visszaestem a harmincadik helyre. Onnan jöttünk fel úgy, hogy a végére megnyertük a futamot és a bajnokságot is. 2005-ben az utolsó futamhoz úgy álltunk oda, hogy négy páros közül az a végső győztes, amely megnyeri a futamot. Sikerült. Voltak izgalmak bőven.
– Szereti a száraz utakat, vagy inkább a nedves pályákat kedveli?
– Sokkal többet vezetek száraz körülmények között, ezért ott gyorsabb is vagyok, és hamarabb rátalálok a határaimra. Ettől függetlenül egy jó ralipilóta minden körülmények között gyors.
– Volt nagyobb bukás?
– Versenyautóval nagy bukásom nem volt, csak kisebbek. Egyszer tréningen alaposan összezúztam magam, de már felépültem.
– A legszebb, legemlékezetesebb siker?
– A bajnoki címek mind nagy sikerek. Sikerült néhány Európa-bajnoki futamot is nyerni, ezen kívül háromszor voltam IRC-versenyen (International Rallye Car) pontszerző, ez utóbbiakat már a Peugeot 207 S2000-el.
– Több vb-futamon indult. Bejuthat oda – gyári pilótaként – magyar autóversenyző?
– Szerintem gyári csapatba fizetett versenyzőként nem fog bejutni magyar pilóta.
– Aztán megszakadt a menet, egy pár évet kihagyott, és sokan már azt gondolták, talán már nem is jön vissza.
– Miután Magyarországon is a nemzetközi szövetség (FIA) által hozott megfelelő szabályzókat léptették életbe, lehetőségünk nyílt az első helyért harcolni a Peugeot S2000-es autóval. 2009-ben ezüstérmesek lettünk a magyar bajnokságban.
– Mit tud ez a gép?
– Gyári versenyautó, 2000 kcm, 300 lóerő, hatsebességes szekvenciális váltó, négykerék-meghajtás, 175 kilométeres végsebesség, és négy másodperc alatt éri el a 100-at. Szívó motoros. Igazi mérges kis oroszlán, egyszóval versenyautó a javából. A súlya 1250 kg. Többszörös IRC márkabajnok.
– Az idén az elején egy kissé lemaradt, csak a negyedik volt a pontversenyben, ám a riválisok kiestek a legutóbbi versenyen, és az élre ugrott. Vagyis dönt az utolsó viadal, a Mecsek-rali. Merne jósolni, bejöhet a nyolcadik abszolút bajnokság?
– Ezt nem merem megjósolni, mert nem is lehet. Próbálok maximálisan felkészülni, aztán meglátjuk, hogy a szerencse mellettünk lesz, vagy sem. Azért én reménykedem.
– Babonás? Ha igaz a történet, éppen az első bajnoki címe előtt állt, csak az utolsó, árpádtetői szakaszt kellett volna letudni, amikor odalépett egy kolléga, és gratulált a győzelemhez. Mire Ön: "Az Istenért csak ezt ne!" És valóban: az autó megállt, és végül Ranga Laci lett a bajnok….
– Most nincsenek babonáim. Már kinőttem belőlük. (folyt.)
