A birminghami kontinenstornán szerezte meg a kvótát az I. Ifjúsági Olimpiára Vágner Bálint. Az FTC YBL Tervező 16 éves tornásza a munkában és a kitartásban hisz.
Tíz év alatt jutott el odáig, hogy nyáron az augusztusi, fiatalok számára kiírt ötkarikás játékokra készülhet.
– Hogy emlékszel vissza az angliai Eb-re, ahol kvalifikáltad magad Szingapúrra?
– Az volt az elsődleges, hogy mind a hat szert megcsináljam és hogy ezek segítségével kijussak Ázsiába. Mint minden gyereknek, nekem is a legnagyobb álmaim között szerepel az olimpiai részvétel, ezért is örülök, hogy részt vehetek az első ifjúsági játékokon. Így talán közelebb kerülhetek az álmomhoz és belekóstolhatok az ötkarikás hangulatba. Ráadásul Ázsiában sem jártam még, ez is egyfajta kihívás lesz. Európát már beutaztam és találkoztam mindenféle körülményekkel. Volt, hogy tömegesen voltunk elszállásolva, de előfordult, hogy a legpompásabb ellátást kaptuk. Így akármilyen körülmények várnak rám, nem okoz már gondot. Legutóbb, a birminghami Eb-re egy napnál is többet buszoztunk, mert nem tudtunk felszállni az izlandi hamufelhő miatt. Az sem volt kényelmes alvóhely. De a cél lebeg a szemem előtt, és ez elhomályosít minden körülményt.
– Emlékszel még, mikor kezdtél el tornázni?
– Kb. tíz éve szüleim elvittek a Honvédba, ahonnan másfél év után mentem át a Fradiba. Valahogy ottragadtam abban a közegben. Megtetszett és levezette a "hiperaktivitásomat". A torna segítségével ráadásul világot is láthatok.
– Mennyire erős a hazai mezőny?
– Szűkös, ezért minél többet igyekszünk külföldön versenyezni. Ahhoz, hogy mondjuk Londonban is ott lehessek, munka kell, nem is kevés. Meg kitartás. Egy átlagos napon hét körül felkelek, elmegyek iskolába, délután meg edzek. Nagyobb versenyek előtt délelőtt is tréningezek. A sulival nincs gond, mert olyan intézménybe járok, ahol segítenek a sportpályafutásom egyengetésében. És természetesen szeretnék továbbtanulni, hiszen bármikor keresztülhúzhatja a számításaimat egy sérülés. De most csak Szingapúr létezik, és hogy ott döntőbe kerüljek.
