A női egyéni versenyt Jani Réka nyerte, míg a párost Drahota-Szabó Dorka, svéd párjával együtt. Férfi párosban a Nagy Péter, Borsos Gábor duó nem talált legyőzőre. Az összes győzelem közül azonban kiemelkedik Valkusz Máté sikere, akinek elég kacifántosra sikerült a menetelése, hiszen az egész torna során vállsérüléssel bajlódott, ezért a második fordulótól kezdve csak alulról tudott adogatni. Vele készítettünk interjút.
MTI Fotó: Kovács Tamás
Egyből vágjunk is a közepébe. Ilyet még nem láttunk és nem is hallottunk, hogy nemzetközi tornán valaki folyamatosan alsó szervát üt, te viszont nemhogy alkalmaztad, de gyakorlatilag fegyvereddé tetted. Pedig az egésznek az oka a kiújuló vállsérülésed volt. Meg sem fordult a fejedben, hogy visszalépj?
Az elmúlt hetek sorozatterhelése miatt fájdult meg ismét a vállam. Először az OB-n éreztem, hogy valami nem stimmel, de akkor még inkább izomláz és nehéz váll érzés volt. Az adogatásomban viszont nem akadályozott, így meg tudtam nyerni a versenyt (ez volt Máté 2. felnőtt magyar bajnoki címe – a szerk.).
Aztán következett a 25 ezres torna, ahol már az első fordulóban éreztem, hogy továbbra is gond van vele. Csak kick szervát tudtam ütni, és az sem volt kellemes érzés. Az igazi fájdalom viszont másnapra érkezett meg. Már a melegítésnél éreztem, hogy nagyon rossz állapotban van. Egyszerűen nem tudtam a karomat a fejem fölé emelni. Ekkor megfordult a fejemben, hogy visszalépek a tornától.
Honnan jött az ötlet, hogy ezzel a szokatlan technikai megoldással mégis folytasd?
Több oka is volt a dolognak. Egyrészt, édesapám rengeteget készült a mérkőzésem előtt, hogy mindenem meglegyen, amire csak szükségem lehet, a frissítőtől kezdve a törölközőn át a banánig. Tényleg mindent összekészített, hogy nekem csak a mérkőzésre kelljen összpontosítanom. Mindketten csalódásnak éltük meg, amikor közöltem vele, hogy lehet, hogy nem fog menni, és megint ugyanaz lesz a forgatókönyv, mint oly sokszor már a pályafutásom során. Nagy remények, jó forma, és végül visszalépés sérülés miatt. Egyszerűen nem akartam, hogy így legyen.
Ezt a dilemmámat megosztottam Noszály Sándorral is (Máté egyik segítője), aki megkért, hogy üssek neki néhány adogatást alulról, és meglátjuk mi lesz. Megpróbáltam, és nagy megdöbbenésünkre egyből erős és pontos ütések jöttek össze, ráadásul sok pörgetést tettem bele, és Sanyi elmondása szerint nehezen kezelhetőek voltak. Úgy döntöttünk, hogy megpróbálom így, de ha sokszor lebreakelnek, akkor hagyom az egészet, nem akarom feleslegesen égetni magam.
A mérkőzés nehezen indult, de aztán magadra találtál.
Igen, az első szettben 2-5-nél valami elindult. Hoztam az adogatásomat, majd vissza tudtam breakelni, de ami a legjobb volt az egészben, hogy a lehangolt lelki állapotból újra motiválttá váltam. Ehhez az kellett, hogy érezzem, igenis van keresnivalóm a pályán, de a szurkolók folyamatos buzdítása is rengeteget segített. Kiszenvedtem az első játszmát, a másodikban pedig szárnyaltam. Odáig fejlesztettem az adogatásomat, hogy a végén már másfél méterrel az alapvonal mögülről, nyitott állásból szórtam a 130-as pörgetett alsó szervákat, és úgy variáltam, ahogy akartam.
Innentől már nem is volt megállás.
A negyeddöntős győzelmemet követően a cseh srác (Martin Krumich) odajött hozzá, és közölte velem, hogy innentől kezdve gyakorolni fogja ezt az ütést. Egyszerűen az ellenfeleim nehezen kezelték. Nem tudtak rám igazi nyomást gyakorolni a fogadással, aki pedig le akart támadni, az elszórta a labdákat. Nekem meg amúgy is jól jött ez az ütés, hiszen így egyből egy minőségi tenyeressel indítottam a labdamenetet, és onnantól bátrabban ütöttem a többit is. Szerencsére végül az egész tornán működött ez a stratégia, így meg tudtam nyerni a versenyt (szettveszteség nélkül). Annak pedig kifejezetten örültem, hogy mentálisan végig erős maradtam.
Az elmúlt négy hónap kimondottan jól sikerült. Három tornagyőzelem, plusz magyar bajnoki cím. De mindig azok a fránya sérülések.
Azt gondolom, hogy jelenleg top 250-es szintű játékom van, de hosszú idő után ez a verseny volt az, ahol a régi énemet éreztem magamban. Most megint összeállt a játékom. A váll problémámmal kapcsolatban az a jó hír, hogy átmentem már korábban ezen, így pontosan tudom, hogy kihez kell fordulnom, és mit kell tennem ahhoz, hogy ismét teljesen rendbe jöjjön. Szerencsére csak egy kezdeti gyulladásról van szó, viszonylag könnyű helyre hozni.
Néhány világsztárnál korábban hallottunk arról, hogy változtatott bizonyos ütései technikáján, hogy kevésbé terhelje a sérülékeny ízületét, izmait. Nálad felmerült ez a dolog?
Nem igazán. Fordított helyzet viszont történt. Röpténél próbálkoztam fogás váltással régebben, de pont attól fájdult meg a csuklóm, ami miatt két hónapot ki kellett hagynom, így visszatértem az eredeti fogáshoz.
Közel hat évvel ezelőtt junior világelső voltál. Miben sikerült fejlődnöd azóta?
Későn érő típus vagyok. Fejben a profizmus fogalmát későn értettem meg. Még most sem vagyok teljesen kész játékos, de jó úton járok. Fizikálisan erősebb lettem, felszedtem plusz tíz kiló izmot. Jobban bírom a terheléseket. Ezen kívül sokkal jobban odafigyelek az étkezésemre, és a kalória pótlásra, edzésen és mérkőzésen egyaránt. Szép lassan kitapasztaltam magamon mennyit és hogyan kell edzenem ahhoz, hogy a legjobb teljesítményt tudjam nyújtani.
Miben szeretnél még fejlődni?
A játék részét tekintve a szerva és röpte az, amin még csiszolni kell. Alapvonalról jó szinten vagyok, de röpte befejezésnél akadnak gondok. Ha 10 kísérletből 7-8-at be tudnék ütni 3-4 helyett, az sokat dobna az eredményességemen. Fizikálisan is van még hova fejlődni. Mentálisan most nagyon erősnek érzem magam, főleg ha jó flowban vagyok. Régen gyakran vesztettem el a fejemet meccs közben, mostanra viszont lehiggadtam, és ez sokat segít.
A sikeres junior éveidnek köszönhetően rengeteg olyan játékossal mérkőztél meg, akik most ott vannak a felnőtt tenisz szűk elitjében. Ki volt a legjobb ellenfél, aki ellen valaha pályára léptél?
Nehéz egy valakit kiemelni, de ha választanom kell, akkor Andrey Rublevet mondom. Őt sosem tudtam legyőzni. Sokszor játszottam Tsitsipas, Ruud, Auger-Aliassime vagy Shapovalov ellen, de mindannyiuk ellen van győztes meccsem is. Emlékszem volt olyan 1. kategóriás junior verseny, ahol Tsitsipas kivételével az előbb említett versenyzők mindegyikét legyőzve nyertem meg a tornát.
A közelmúltban terjedtek olyan pletykák, miszerint te elégedett vagy a jelenlegi helyzeteddel, és nem is szeretnél többet kihozni a pályafutásodból. Van ennek igazságalapja?
Örülök annak, hogy jól megy a játék, és jelenleg 450. körül vagyok a világranglistán. Sokan egy-egy ATP pontért is rengeteget küzdenek, és van, hogy nem is jön össze. Ezzel együtt nem elégszem meg ennyivel. Szeretnék előbb visszakerülni a legjobb 250 játékos közé, a végső cél pedig az, hogy bekerüljek a top 100-ba, és Grand Slam főtáblákon szerepeljek. Bízom benne, hogy a jövő év jól sikerül és a sérülések is elkerülnek, akkor lehet rá esélyem.
Mik az idei és jövő évi terveid?
Most elég volt a Futures tornákból. Szeretnék Challengereken indulni, még akkor is, ha azért mondjuk, Kínába kell utazni. A jövő évi terveim még nincsenek meg, de akkor is ezt az utat szeretném járni. Inkább megyek egy-két kört Challengeren, plusz hátha néha becsúszik valami nagyobb eredmény, minthogy ugyanannyi, vagy kevesebb pontért meg kelljen védenem a címemet a kisebb tornákon.
(eurosport.hu)
Post Views: 30
