Angyal Barbara életre szóló élményeket szerzett az U16-os kosárlabda-válogatottban, amellyel a Balkán-kupán és az Olimpiai Reménységek Versenyén is ezüstérmes lett. A nyári korosztályos Európa-bajnokságon újra magára öltené a címeres mezt.
Lakner Gábor • A tizenötödik születésnapját nem egészen egy hónap múlva ünneplő Angyal Barbara hét éve kezdett el kosárlabdázni, az akkor éppen két egyesület által közösen működtetett Vasas-Csatában. A szétválás után egy évig maradt a Vasasban, utána azonban váltott. Azóta is a Csata DSE-ben kosarazik, és korosztálya egyik kiemelkedő reménységének számít.
Angyal Barbara
„Jelenleg a serdülők között játszom, de egy korosztállyal feljebb, a kadeteknél is lehetőséget kapok. Heti öt edzésem van, és hétvégén általában két meccsem, de néha előfordul a három is. Mivel az edzések hat órakor kezdődnek, és az iskolában kettőkor végzek, össze tudom hangolni a tanulást és a sportot. Suli után megebédelek, nekiállok tanulni, és amivel nem végzek, azt este, edzés után fejezem be. A kezdésnél egy órával előbb érkezem a csarnokba, hogy erősítsek, szerencsére egy utcányira lakom, így az utazás nem veszi el az időmet. Nem mondom, hogy könnyű a napi programom, de évek óta ebben élek, megszoktam. Ha időnként úgy érzem, hogy már túl fáradt vagyok, az edzőim kikérnek az iskolából egy napra, és akkor az edzést is kihagyhatom. Egy nap alatt mindent kipihenek, és várom, hogy újra játszhassak. Sok időm nincs másra, de időnként eljárok a barátnőimmel moziba vagy korcsolyázni.”
Az elhivatottságnak meglett a jutalma, hiszen Mészárosné Kovács Andrea az U16-os válogatott mindkét decemberi tornáján számított a Csata DSE kulcsjátékosára.
„Fantasztikus érzés volt pályára lépni a válogatottban, beleborzongtam, amikor felvettem a címeres mezt, és a mérkőzés előtt meghallgattam a Himnuszt. Andi néni szavai is megérintettek, amikor arról beszélt, mekkora dolog eljutni a válogatottságig. Ezek után természetes, hogy szeretnék játszani a nyári Európa-bajnokságon, és majd felnőttként is bekerülni a válogatottba. Eszméletlenül jó volt a tornák hangulata, még akkor is, ha nem nekünk szurkoltak a nézők. Elképzeltem, milyen érzés lehet, amikor hazai pályán mellettünk állnak annyian… Mit ne mondjak, szeretném minél előbb átélni!”
Barbi a Csata DSE-ben felelősségteljes posztot tölt be, ő ugyanis a serdülők csapatkapitánya. Mint mondja, fekszik neki a vezérszerep, hiszen irányítóként amúgy is a középpontban kell állnia.
„Nagy felelősséggel jár a csapatkapitányi poszt, hiszen meg kell teremtenem az egységet, és ha bármilyen probléma merül fel, azt meg kell beszélnünk magunk között. Az idősebbek között mindig felnézek a kapitányra, akihez mindig fordulhatok, igyekszem én is hasonlóképpen segíteni a feljátszó fiatalabb játékosoknak.”
A fiatal kapitány célja a serdülőbajnokság megnyerése, érzése szerint korábbi klubja, a Vasas lehet a legnagyobb rivális. Távlati terveiről annyit mond, hogy szeretné kipróbálni magát külföldön, és amerikai vendégjátékba is belevágna. A korábbi Csata-kosarasoktól ugyanis csupa jót hallott az ottani életről.
Ha így folytatja, kérőből nem lesz hiány.
