Nem lehet nem indulattal beszélni a szombat esti zürichi profiboksz gálán történtekről, hisz egy legenda beteljesedésétől fosztották meg az ökölvívást szerető nézőket, amikor a tizenkét menetes nehézsúlyú mérkőzés végén az egyértelműen legyőzött, némi túlzással leiskolázott Nyikolaj Valujev kezét emelte magasba a mérkőzést vezető bíró.
Sokszor megmosolyogták már az elmúlt évek során a 46 eszendős Evander Holyfieldet (42 győzelem – 10 vereség – 2 döntetlen), aki kijelentette, addig nem akasztja szögre viharvert kesztyűit, amíg nem lesz ismét a nehézsúly vitathatatlan világbajnoka. Pedig a bokszolónak öreg, nagypapának viszont fiatal sportembernek már jó egy évtizede nincs mit bizonyítania, hisz a nehézsúly utolsó aranygenerációjának egyik ékköve volt, aki előbb cirkálósúlyban jutott fel a csúcsra, majd nehézsúlyban, a történelem során egyetlenként, négyszer szerzett vb-övet a legnagyobbak között.
Az amerikai 2000-ben volt utoljára -világbajnok-, pont a WBA-nál, ahol a szombati küzdelmet is rendezték. A legendás -Warrior- azóta sikertelenül próbálta meg visszaszerezni címét John Ruiztól, merthogy előbb vitatható vereséget szenvedett (2001), majd a visszavágó (2001), ami a két bokszoló harmadik meccse volt, döntetlenre végződött. Holyfield nem sokkal később (2002) Chris Byrd ellen is küzdhetett az IBF-övért, ám pontozásos veresége, majd az azt követő formahanyatlása/vereségei miatt 2004-2006-ig nem lépett ringbe. Amikor aztán visszatért, egy négyes győzelmi szériával küzdötte vissza magát a ranglistákra, hogy aztán tavaly októberben, az akkori WBO-bajnok Szultan Ibragimovval szemben ismét megkísértse beteljesíteni legendáját. Ám Moszkvában egyértelmű vereséget szenvedett, még ha nem is alázták meg, ahogyan arra sokan számítottak. Arra is sokan számítottak, hogy Holy-apó végleg eltűnik a színről, de nem így történt, hisz amikor kihívta a WBA-bajnok Nyikolaj Valujevet (50 győzelem – 1 vereség), annak promótere, Wilfried Sauerland, némi habozás után rájött, a legendára még mindig sokan kíváncsiak, még ha kevesen is hisznek a győzelmében, így a még nagyobb bevétel reményében szerződtette.
Bár sokan szorítottak a legendás kihívónak, azt kevesen hallgatták el, hogy nem tartják esélyesnek a győzelemre, vagy ha mégis ilyet találtak mondani, gyorsan hozzátették, hogy jó volna, ha utána azonnal visszavonulna. Pedig az orosz óriás Nyikolaj Valujev nem tartozik a félelmetes hírű bokszolók közé, ütőerő helyett például talán csak tolóereje van, lassú, egysíkú, de a hatalmas PR-gépezet, valamint a gondosan válogatott ellenfelek miatt az elmúlt években meglehetősen sikeresnek bizonyult, még ha több alkalommal pont az általa megmozgatott, és szilárdan mögötte álló dollármillióknak köszönhette, hogy győztesen hagyta el a ringet. Tavaly tavasszal, Ruszlan Csagajev ellen már ez sem segített, valószínűleg csak azért, mert az üzbég mögött is komoly erők állnak, és ott nem lehetett susmusolni a pontozóbírókkal, noha a -Fehér Tyson- sem verte meg jobban, mint néhány esztendeje Larry Donald!
Ám azt a szombati küzdelem előtt kevesen gondolták, hogy a -Keleti Szörny- megint a pontozóbírók jóindulatára lesz rászorulva, jóllehet így történt. Evander Holyfield tudniillik tökéletes taktikával lépett ringbe, az első perctől az utolsóig lábon folyamatosan mozgott, hogy nem nyújtson statikus célpontot versenytársának, akit még az állandó irányváltásaival is összezavart. Valujevnek így nyomoznia kellett Holyfieldet, vagyis olyan szituációba kényszerült, ahol nem alkalmazhatta sikerrel a jól betanult, ám egyszerű bal-jobb kombinációit, ahhoz pedig egysíkúnak bizonyult, hogy meccs közben újítson. Holyfield, aki azonnal ráérzett ellenfele ütőtávjára, mindeközben beugrásokból bevitt annyi látványos/hangsúlyos találat, amivel a menetek többségét egyértelműen hozni tudta. Persze volt olyan menet, ahol Holyfield is keveset vállalt, mint ahogy a meccs közepén Valujev is beleerősített, de a tizenkét menet után még annak is úgy kellett éreznie, hogy a kihívó jobb volt, aki életében először látott profiboksz küzdelmet. Vannak természetesen olyanok, akik mindezt másképp látták, és minő véletlen, pont ők kaptak lehetőséget arra, hogy ezen az estén pontozóbíróként közreműködjenek. Így hát úgy hozta a sors/pénz, hogy végül Nyikolaj Valujev többségi döntéssel (114-114, 115-114, 116-112) megtarthatta övét.
Holyfield rezignáltan vette tudomásul a megmásíthatatlant, pedig kicsivel azelőtt talán már ő is elhitte, hogy ismét sikerült vb-címet szerezni, amikor a küzdelem végét jelentő gongszó után Valujev jól láthatóan, és egyértelműen meghajolt előtte. Az orosz nyilvánvalóan evvel ismerte el vereségét, ám nem sokkal később munkaadói rászólhattak, hogy ünnepelje magát. Ünnepelte is, de a közönség döntése más volt: Valujevet fujjolták, Holyfieldet tapsolta a publikum. Egyértelmű tehát, a legendát nem győzték le, csakhogy nyerni sem hagyták!
XLsport – Forrás: www.monokli.com
