A keceli sportolónak a vérében van a küzdelem, hiszen majd 22 éve, 1986-ban ismerkedett meg a kyo-val. Kovács László kezei alatt tanulta az alapokat, nem is rosszul, 17 évesen junior magyar bajnoki ezüstöt szerzett.
– Hamar rájöttem, nagy kitartás, óriási fegyelem kell ehhez a sporthoz, célom a fekete öv megszerzése volt – emlékezett a kezdetekre a ma már 3. danos mester, aki pályafutását 1996-ban Szűcs Zsoltnál folytatta, s az edzőt a mai napig mind szakmailag, mind emberileg példaképének tekinti. A hat év kemény munkának 2002-ben érett be az első gyümölcse – az MKSZ által megrendezett nyílt verseny felnőtt kyo bajnoki címe, s egy nyílt japán bajnoki ezüst volt a jutalom.
A következő esztendő azonban már nem csak a kyoról szólt, a versenyző Koller Istvánhoz is járt kesztyűzni, s úgy döntött, kipróbálja a kickbokszot, de a végső cél a keményebb thaiboksz versenyeken való indulás volt.
– A kíváncsiság volt az ok, mindig azt hallottam, a kyosok minden stílusban helytállnak, s ezt szerettem volna én is bizonyítani – hangzott a válasz a váltás okait firtató kérdésre. – Koller Istvánnal úgy gondoltuk, nem ugrunk fejest a thaibokszba, így kickboksszal kezdtünk. Nem tudok dönteni a stílusok között, a lényeg, hogy kitartással, szívvel végezzük az edzéseket. A becsületes felkészülés, a tiszta küzdelem a fontos. Koller István személyében nagyon jó edzőt ismertem meg, a módszereiből sokat átvettem. Nem csak edzi, neveli is a versenyzőket, egyénként kezeli az embereket, nem akar senkit beskatulyázni. Odafigyel tanítványai mozgáskultúrájára, s eszerint dolgozza ki a harcmodort.
A Vancsik-sikerek itt sem maradtak el: professzionális Európa-bajnoki cím WPKA body-contactban, majd újabb magyar bajnoki arany, de már low-kick-ban, melyet WPKA thaiboksz Eb-ezüst követett. 2005-ben sem volt rossz a termés: nyílt kyokushin Eb-ezüst, és újabb hazai arany WPKA orientalban. A nagy bumm azonban a hazai pályán, Kecelen megszerzett WPKA kisvilágbajnoki cím volt: Vancsik a második menetben kiütötte Milos Mihaljevicet, Szerbia-Montenegró thaiboksz bajnokát.
A már edzősködéssel és versenyszervezéssel is foglalkozó harcos azonban még nem szeretne elszakadni az aktív sporttól.
– Bertók Robi, az egykori válogatott ökölvívó, kickboksz világbajnok április, május környékén szervez egy gálát, melyen thaibokszban vállalnék meccset. Robi azt mondta, örülne, ha az öreg rókát vissza tudná tolni a ringbe – jegyezte meg nevetve Vancsik Nándor, aki új kihívások felé tekinget. MMA-ban is szeretné letenni a névjegyét, két győztes mérkőzés szerepel eddig eredménylistáján, 33 évesen sem szégyelli tanulni a birkózófogásokat.
Amikor arról faggattam, mit tekint eddigi pályafutása legnagyobb sikerének, nem az eredményeit kezdte sorolni, sokkal nagyobb dolognak tartja a keceli sportegyesület létrehozását, megemlített szinte minden támogatót, akik ma már a Bács-Teamet is szponzorálják.
– Csodálatos összetartás van, büszke vagyok, hogy tagja lehetek ennek a remek csapatnak. Jelenleg kilencven gyerekkel foglalkozom Kecelen, de a Bács-Teamnek 350 tagja van. A megyén belül a klubot szeretnénk megerősíteni, országos tényezővé tenni a küzdősportok terén. Nagyon jó irányba haladunk, a megyei ökölvívók, birkózók, dzsúdósok mellett az összes többi küzdősport trénere nyitott a klub felé, rengeteget tesznek a siker érdekében. Egy irányba húz mindenki!
Egy másik tisztségéről azonban lemondott, már ő nem látja el a világ egyik legerősebb thaiboksz szervezete, a WFCA magyarországi képviselői posztját.
– Csalások, árulások után csalódtam a WFCA-ban. Lehet, hogy ez a legerősebb szervezet, de akik vezetik, azoknak a viselkedése számomra elfogadhatatlan. Nem szeretnék ennek a szövetségnek dolgozni, de Cs. G. amúgy szépen, csendben, el is vette tőlem a pozíciót – fogalmazott a keceli sportember a monokli.com-nak.
Vancsik Nándornak azonban más problémája is akad Csikós Gáborral.
– Menedzserként is sok pénzzel tartozik nekem, rengeteg dolgot ígért, amit nem teljesített. Az ilyen emberek is vették el egy időre a kedvemet a versenyzéstől. Cs. G. külföldre, „vágóhídra” vitt, egy nappal a küzdelem előtt hívott fel, hogy meccselnem kell. 
Az ilyen emberek nem nevelnek, soha életükben nem voltak ringben, nem tudják, milyen érzés, ha valaki hónapokat készül egy meccsre, s előtte egy-két nappal beszólnak: mégsem megyünk. Ők csak kihasználják a harcosokat, keresni akarnak rajtuk. Talán ezért is tart itt a sportdiplomáciánk, mert ilyen emberek vannak a sportágban. Kunkli Tivadart, Rehák Györgyöt vagy Sándor Györgyöt nagyon jó edzőknek tartom, remek versenyzőket nevelnek, rengeteget letettek már az asztalra. Ha szerepet kapnának a vezetőségben, egy-két éven belül kiemelkedő eredményeket érhetnénk el. Sokkal jobban tudnánk érvényesülni, hiszen versenyzőink óriási technikai tudással, hatalmas szívvel rendelkeznek. Az én célom is az, hogy minél több olyan harcost neveljek ki, akik megállják az országban, s a nagyvilágban is a helyüket – zárta a beszélgetést Vancsik Nándor.
