Az elmúlt esztendő végén nagysikerű küzdősport gálát rendezett a Bács-Team Kecelen, ám a helyiek büszkesége, Vancsik Nándor ezúttal nem a ketrecben aratott győzelmével hívta fel magára a figyelmet.
A 33 éves fighter a szervezést koordinálta sikerrel, visszavonulásról azonban szó sincs, a többszörös kyo, kick- és thaiboksz bajnok érez még magában erőt a folytatáshoz. A sportoló azonban erős kritikával illette Csikós Gábor menedzsert.
– Úgy érzem, nagyon sikeres volt a keceli rendezvény, rengeteg neves versenyző fogadta el a meghívásunkat, s az külön öröm, hogy a 25 pár küzdelmében 19 Bács-Team-harcos vett részt. Gálik Tamás elnök és a szponzorok remek körülményeket teremtettek a gála megrendezéséhez – mondta Vancsik Nándor, aki arra a kérdésre, hogy versenyezni, vagy szervezni könnyebb-e, a következőket válaszolta. – Mindkét oldalnak megvan a maga nehézsége, öröme, a szervezésben viszont könnyebbséget jelent, hogy tudom, versenyzőként mire kell odafigyelni. Szívem szerint azonban a ketrecben harcoltam volna.
A keceli sportolónak a vérében van a küzdelem, hiszen majd 22 éve, 1986-ban ismerkedett meg a kyo-val. Kovács László kezei alatt tanulta az alapokat, nem is rosszul, 17 évesen junior magyar bajnoki ezüstöt szerzett.
– Hamar rájöttem, nagy kitartás, óriási fegyelem kell ehhez a sporthoz, célom a fekete öv megszerzése volt – emlékezett a kezdetekre a ma már 3. danos mester, aki pályafutását 1996-ban Szűcs Zsoltnál folytatta, s az edzőt a mai napig mind szakmailag, mind emberileg példaképének tekinti. A hat év kemény munkának 2002-ben érett be az első gyümölcse – az MKSZ által megrendezett nyílt verseny felnőtt kyo bajnoki címe, s egy nyílt japán bajnoki ezüst volt a jutalom.
A következő esztendő azonban már nem csak a kyoról szólt, a versenyző Koller Istvánhoz is járt kesztyűzni, s úgy döntött, kipróbálja a kickbokszot, de a végső cél a keményebb thaiboksz versenyeken való indulás volt.
– A kíváncsiság volt az ok, mindig azt hallottam, a kyosok minden stílusban helytállnak, s ezt szerettem volna én is bizonyítani – hangzott a válasz a váltás okait firtató kérdésre. – Koller Istvánnal úgy gondoltuk, nem ugrunk fejest a thaibokszba, így kickboksszal kezdtünk. Nem tudok dönteni a stílusok között, a lényeg, hogy kitartással, szívvel végezzük az edzéseket. A becsületes felkészülés, a tiszta küzdelem a fontos. Koller István személyében nagyon jó edzőt ismertem meg, a módszereiből sokat átvettem. Nem csak edzi, neveli is a versenyzőket, egyénként kezeli az embereket, nem akar senkit beskatulyázni. Odafigyel tanítványai mozgáskultúrájára, s eszerint dolgozza ki a harcmodort.
A Vancsik-sikerek itt sem maradtak el: professzionális Európa-bajnoki cím WPKA body-contactban, majd újabb magyar bajnoki arany, de már low-kick-ban, melyet WPKA thaiboksz Eb-ezüst követett. 2005-ben sem volt rossz a termés: nyílt kyokushin Eb-ezüst, és újabb hazai arany WPKA orientalban. A nagy bumm azonban a hazai pályán, Kecelen megszerzett WPKA kisvilágbajnoki cím volt: Vancsik a második menetben kiütötte Milos Mihaljevicet, Szerbia-Montenegró thaiboksz bajnokát.
A már edzősködéssel és versenyszervezéssel is foglalkozó harcos azonban még nem szeretne elszakadni az aktív sporttól.
– Bertók Robi, az egykori válogatott ökölvívó, kickboksz világbajnok április, május környékén szervez egy gálát, melyen thaibokszban vállalnék meccset. Robi azt mondta, örülne, ha az öreg rókát vissza tudná tolni a ringbe – jegyezte meg nevetve Vancsik Nándor, aki új kihívások felé tekinget. MMA-ban is szeretné letenni a névjegyét, két győztes mérkőzés szerepel eddig eredménylistáján, 33 évesen sem szégyelli tanulni a birkózófogásokat.
Amikor arról faggattam, mit tekint eddigi pályafutása legnagyobb sikerének, nem az eredményeit kezdte sorolni, sokkal nagyobb dolognak tartja a keceli sportegyesület létrehozását, megemlített szinte minden támogatót, akik ma már a Bács-Teamet is szponzorálják.
– Csodálatos összetartás van, büszke vagyok, hogy tagja lehetek ennek a remek csapatnak. Jelenleg kilencven gyerekkel foglalkozom Kecelen, de a Bács-Teamnek 350 tagja van. A megyén belül a klubot szeretnénk megerősíteni, országos tényezővé tenni a küzdősportok terén. Nagyon jó irányba haladunk, a megyei ökölvívók, birkózók, dzsúdósok mellett az összes többi küzdősport trénere nyitott a klub felé, rengeteget tesznek a siker érdekében. Egy irányba húz mindenki!
Vancsik Nándor az egységet máshol is szeretné megteremteni: a Body Kontact Szövetség elnökeként azon dolgozik, hogy a szövetségen belül vizsgáztathassanak fekete övre is. Örülne, ha Magyarországon is elfogadnák ezt az irányzatot, szeretne kompromisszumot kötni a Magyar Karate Szövetséggel.
Egy másik tisztségéről azonban lemondott, már ő nem látja el a világ egyik legerősebb thaiboksz szervezete, a WFCA magyarországi képviselői posztját.
– Csalások, árulások után csalódtam a WFCA-ban. Lehet, hogy ez a legerősebb szervezet, de akik vezetik, azoknak a viselkedése számomra elfogadhatatlan. Nem szeretnék ennek a szövetségnek dolgozni, de Cs. G. amúgy szépen, csendben, el is vette tőlem a pozíciót – fogalmazott a keceli sportember a monokli.com-nak.
Vancsik Nándornak azonban más problémája is akad Csikós Gáborral.
– Menedzserként is sok pénzzel tartozik nekem, rengeteg dolgot ígért, amit nem teljesített. Az ilyen emberek is vették el egy időre a kedvemet a versenyzéstől. Cs. G. külföldre, „vágóhídra” vitt, egy nappal a küzdelem előtt hívott fel, hogy meccselnem kell. 
Az ilyen emberek nem nevelnek, soha életükben nem voltak ringben, nem tudják, milyen érzés, ha valaki hónapokat készül egy meccsre, s előtte egy-két nappal beszólnak: mégsem megyünk. Ők csak kihasználják a harcosokat, keresni akarnak rajtuk. Talán ezért is tart itt a sportdiplomáciánk, mert ilyen emberek vannak a sportágban. Kunkli Tivadart, Rehák Györgyöt vagy Sándor Györgyöt nagyon jó edzőknek tartom, remek versenyzőket nevelnek, rengeteget letettek már az asztalra. Ha szerepet kapnának a vezetőségben, egy-két éven belül kiemelkedő eredményeket érhetnénk el. Sokkal jobban tudnánk érvényesülni, hiszen versenyzőink óriási technikai tudással, hatalmas szívvel rendelkeznek. Az én célom is az, hogy minél több olyan harcost neveljek ki, akik megállják az országban, s a nagyvilágban is a helyüket – zárta a beszélgetést Vancsik Nándor.
Csikós Gábor reagálása a megjelent cikkre:
Úgy gondolom, mivel meg lettem szólítva, így tartozom 2 db (és nem lesz több) válasszal. Nem kívánok a jövőben sem ezzel, sem pedig hasonló jellegű kérdésekkel foglalkozni, ezért sem válasz, sem pedig egyéb felvetést nem várok. Először is: nem vagyok menedzser – legalábbis egyetlen sportolónak sem vagyok a menedzsere. Csak mérkőzéseket szervezetem korábban. Volt, hogy specifikusan 1-1 sportolónak (amennyiben ismertem lehetőségeit, képességeit) volt úgy, hogy lehetőség alapon. Fontosnak tartom az elején leszögezni, hogy olyan, mint: "Kell mérkőzni" -soha el nem hangzott a számon. Tehát max. felajánlottam lehetőséget valakinek (edzőnek vagy versenyzőnek), de követelés szinten még a saját tanítványaimmal sem beszélek!!! Van olyan harcos, akinek segítem a pályáját (kommunikáció, célok elérése), de azoknak is csak tanácsokat adok. És hát számos sportoló akad, aki erre igen büszke és meg is köszöni azt!!!Nos, ők úgy látszik nem az internet adta lehetőséget használják fel véleményük kinyílvánítására. Mint mérkőzésszervező megközelítőleg vagy 120 összecsapásra kínáltam lehetőséget különböző stílusú és súlycsoportú harcosoknak vagy edzőknek az elmúlt 6 évben. Legtöbbször én nem ismertem a magyar részről vállalkozót, ami bizony MINDEN esetben az ő edzőjének a felelőségét takarja, ha bevállalták. Én soha nem állítottam téves infót az ellenfél kilétével kapcsolatban, így minden esetben lehetett tudni, hogy milyen szabályrendszerben és milyen kategóriában lesz a külföldi mérkőzés (pontos nevet és teljes eredménylistát ritkán lehetett tudni). Legnagyobb sajnálatomra, számos olyan edző van hazánkban, aki úgy küldte ki tanítványát, hogy ha kikap, akkor hát Istenem:”Erősebb ellenfél ellen nem szégyen a vereség”, ha pedig győz, akkor hallelúja. Bizony előfordult, hogy 1-1 általam kidelegált magyar versenyző (utólagosan tudtam meg csak sajnos) még az öltözőben kijelentette, ő a 2. menetben lefekszik, hiszen úgyis fix a pénzt, minek veresse magát?! Nos, akkor ugye nekem kellett vállalnom a promóterrel való nem éppen örömteli hangvételű beszélgetést! Az edző, aki kiküldte, az pedig hát lapított, az imént felvetett indokra való hivatkozással! Volt, hogy ezért, vagy mert rangon aluli volt a harcos és az általa képviselt színvonal miatt kevesebb vagy egyáltalán nem kapott mérkőzés díjat! Kinek a hibája? Én jóhiszemű voltam, igaz! És az edző? Mert ebben az esetben ha ő küldte ki, akkor csak tette, amit a mestere mondott neki! Ha pedig saját magától vállalta az összecsapást, akkor nincs miről beszélni. Itt vágóhídról csak akkor lehet beszélni, ha a versenyző vagy az edzője ELFOGADTA az AJÁNLATOT. Az én részemről parancsról („kell”) soha nem volt szó. Csak lehetőségről. Akár 1 nap vagy 1 hónap állt rendelkezésre a felkészülésre!
És akkor tisztázzuk a többi „felvetést”: 1992 óta vezetek saját küzdősport egyesületet és tartok edzéseket (ehhez minden hivatalos engedéllyel rendelkezem –nagyon remélem, minden magát edzőnek kinyilvánító oktató ugyanezt el tudja magáról mondani). Számos saját nevelésű tanítványom van, aki Magyar vagy nemzetközi bajnoknak mondhatja magát. Tudom, mi az készülni egy versenyre és mi az, készíteni egy harcost egy versenyre vagy akár felkészíteni a jövőjére! Lépésről-lépésre, ésszel! Tehát egy versenyző eredményeiért mindenkor az edzője és mestere felel! Nincs mérkőzésszervező, nincs menedzser, aki rossz döntést hozhat…sőt, a versenyző is akkor hoz rossz döntést, ha az edzője nem a kvalitásainak megfelelően foglalkozik vele! Sportdiplomáciáról beszélünk! Én az elmúlt időszakban 6 világszervezettől kaptam meg a lehetőséget, hogy képviseljem őket Magyarországon. A WPKA világszervezetnek 2 évig voltam a World Directora (profi szekció világszintű vezetője). Nézzük már meg hány magyar harcos kapott ezekben az időszakokban címmérkőzési lehetőséget??? Nándi éppen ezekre büszke! Akkor semmit nem tettem érte sem? 6 évvel ezelőtt mennyi lehetősége volt egy magyar harcosnak nemzetközi szintre kijutni? Lehet rám haragudni, de azért akik ezeket a vitákat a háttérből szítják, hol lennének most, ha esetleg nem éppen rajtam keresztül jutottak volna számukra ma éppen a legfontosabbnak tartott kapcsolataikhoz? Sajnos, hogy itthon valóban csak a vita és a másik eredményeinek a megkérdőjelezésén dolgoznak sokan, de hogy azt cselekedjük, ami a megoldás lenne egy mindenki számára jobb lehetőség és összefogás elérése érdekében, na azt nem teszi senki!!! Vagy csak nagyon kevesen, de azokat pedig elnyomják az antiszociális személyiségek, önös érdekből! Van rá példája ugye mindenkinek? Hogy volt olyan eset, amikor anyagilag honorálták a munkám vagy én kértem valamiért térítést? Csinálja bárki utánam: utazz ki 20-30 alkalommal külföldre önerőből, fizesd a szállásodat és a képzésedet és majd pár év múlva lesz alkalmad neked is befolyásos kapcsolatokra szert tenni. Aztán pedig köss velük megállapodást és hajrá: kezedben a lehetőség! Legnagyobb hibámnak azt tartom, hogy néhány évvel ezelőtt én is hasonló fórumon keresztül nagyon komoly kritikával illettem egy másik magyar mérkőzésszervezőt. Megvolt az okom rá, de elvesztettem a fejem. Nos, őt megkövetem azért a tettemért. De mára már ez is a múlté. Sőt! Decemberben ő segített volna ki engem egy mérkőzéssel kapcsolatban! Szóval gondolkodjunk: ki mit tett vagy ki mit kapott és milyen cserét nyújtott érte! …lesz még egy 3. utolsó levelem is 🙂
