Családtagok, rokonok, barátok, a vízilabdás társadalom számos tagja, tisztelői és ismerősei kísérték el a Farkasréti temetőben utolsó útjára az életének 87. évében meghalt Ambrus Miklóst.
Az olimpiai- és Európa-bajnok kapust, a Ferencváros díszpolgárát, az FTC Örökös Tagját római katolikus szertartással búcsúztatták. Kulcsár Krisztián, a MOB elnöke az olimpiai család nevében köszönt el a hatalmas szívű, egykori kiváló kapustól, míg Takács Tibor közeli barátként emlékezett a közös élményeikre.
Ami pedig e sorok íróját illeti, sok-sok élmény és gondolat kavargott bennem, miközben elhangzottak a búcsúbeszédek. Alapvető különbséget jelentett a megszólaltak mondanivalójában az, hogy amíg Kulcsár Krisztián és Takács Tibor a földi dolgokra, a múlt eseményeire, kiugró sikerekre emlékeztetett, addig a katolikus pap kiemelten hangsúlyozta Ambrus Miklós és felesége, Márta asszony az Egyház és értelemszerűen Isten felé megvolt feltétlen elkötelezettségét.
Takács Tibor, Kulcsár Krisztián, Schmitt Pál. Fotók: JochaPress
A mai, meglehetősen materialista világunkban nem divatos témák azok, ahol a hit, az élet értelme egyáltalán szóbakerülhet. Ambrus Miklós ahhoz a kisebbséghez tartozott, aki nem csak minden vasárnap elment feleségével a templomba, hanem hitét, elkötelezettségét bárhol és bármikor nem restellte megvallani. Úgy gondolom, ezzel az előélettel ő már jó helyen van és ez a valószínűség engem nagyon mély megnyugvással tölt el. Elvégre az életünk csak átmeneti állapot, Miklós pedig az előszobából most belépett a nagyterembe.
Isten nyugtasson, Kedves Barátom! Béke veled!
(jochapress / Jocha Károly)
