A csonthártyagyulladás sem akadályozta meg Gazsó Alida Dórát, aki a különleges keresztnevét a dédmamájától kapta, hogy megnyerje az ifjúsági kajak-kenu rangsorolón a K–1 500 métert. A KSI SE 16 éves serdülője beszél a vadkacsa elleni „versenyekről” és a rajta majdnem áthajtó motoros hajóról is.
reb • Csonthártyagyulladással versenyezni? Miért ne! Az utolsó éves serdülőként induló Gazsó Alida Dórát a fájdalmas betegség hátráltatta a múlt heti ifjúsági rangsorolón.
Azaz dehogy hátráltatta! A KSI SE kajakosa a rossz időjárás és az idősebb vetélytársak ellenében is győzött, amivel meglepte a tőle ennyire jó teljesítményt azért nem váró Hüttner Csaba utánpótlás-vezetőedzőt.
„Az előfutamban még sajnáltattam kicsit magamat a betegség miatt, fájt is a versenyzés, de a döntőre kikapcsoltam, nem érdekelt, mi bajom van” – mondja immár Gazsó, aki edzőjével együtt csatlakozott a meglepettek táborához: nem hitte volna, hogy ilyen jól sikerül az idény eleji viadal.
Gazsó Alida Dorka a dobogó tetejére állhatott Szegeden • Forrás: MKKSZ
Szerényen egyébként a mesterének, Gintl Andreának és a csapattársaknak köszönte a sikert a lány, amelyet nem értékel túl, hiszen a korosztályos válogatót bő három hét múlva tartják. „A rangsoroló elsősorban azt mutatta meg, ki mennyit tudott beletenni az alapozásba és a felkészülésbe. Márciusban zártuk az erőnléti munkát, azóta a kilométereket gyűjtögettük. Nem utaztunk melegvizes edzőtáborba, itthon edzettünk.”
Bár a válogatókon mindenképpen elindul egyesben, a szezont klubtársával, a párosban világbajnok Racskó Fruzsinával tervezi, akivel a világ- és Európa-bajnokságon is elindulna K–2 500 méteren.
Akárhogyan is alakul az idény, olyan problémákkal már rég nem küzd, mint a kezdet kezdetén, amikor rettegett a nyílt víztől.
„Hatévesen ültem először a hajóba, elkezdtem kicsit evezni, de egyszer beborultam, és utána egy évig el sem mertem engedni a stéget. Lejártam a telepre, ám ha bárki el akart onnan tessékelni, sírtam. Az edzőm, Szigeti Viktória aztán elunta a dolgot, s ha tetszett, ha nem, ellökött a biztonságos helytől. Szerencsére, mert persze nem esett bajom, így leküzdöttem a bennem kialakult gátlást.”
Onnan még nem vezetett egyenes út a korosztályos vb-részvételig (tavaly négyesben indult Montemor-o-Velhóban), de adjuk vissza a szót a szabatosan és szórakoztatóan beszélő leánynak, aki kacagva folytatja:
„Akkoriban még a vadkacsa is lehagyott… A következő edzőm, Nagy László biztatott, hogy egész jó kajakos lehetek, de játékosan meg is fenyegetett: ha nem teszem rendesen a dolgomat, áthajt rajtam a motorossal. Néha üldözött vele.”
Később, Agócs Mihály irányításával, megkezdődött a kemény, súlyzózást is hozó munka, de a 16 éves lány egyszer sem bizonytalanodott el, jó sportágat választott-e. „Nagyon jó a társaság, összetartó csapat, bár néha az edzőnk a haját tépi tőlünk. Mindenesetre el sem tudnám képzelni, hogy mást csináljak délutánonként.”
