Sebastian Vettel a 2011-es szezonban már a második világbajnoki címét szerezte, de vajon idei sikerében ő maga, vagy a Red Bull autója játszotta e a fő szerepet? A kérdés eldöntésére a BBC újságírója, Andrew Benson vállalkozik.
Vettel stratégiája az idei évben az volt, hogy szerezd meg a pole pozíciót, nyomd meg az első két kört, majd menj olyan gyorsan, ami még éppen elég lesz a győzelemre. Egyszerű taktikának tűnik, de azért ahhoz jó volt, hogy Vettel 19 futamon 15 pole pozíciót és 11 győzelmet is szerezzen vele. Kétségkívül zseniális eredmény, de vajon mi áll a háttérben. Egy szenzációs Vettel, vagy egy szenzációs autó? Vettel és a Red Bull csapat vezetője idén többször is úgy nyilatkoztak, hogy a Red Bull RB7-esnek sokkal kisebb volt az előnye a McLarennel és a Ferrarival szemben, mint a tavalyi RB6-os konstrukciójuk fölénye, amikor is Vettel végül csak 5 futamgyőzelemmel és 10 pole pozícióval az utolsó futamon tudta megszerezni a bajnoki címet. De vajon mi is az igazság?
2010 vs 2011
2010-ben Vettel átlagos előnye a csapattársával, Mark Webberrel szemben az időmérő edzéseken csak 0,053 ezredmásodperc, 2011-ben azonban már 0,414 ezredmásodperc volt. Ha a legjobb nem Red Bullos pilótához képest nézzük meg Vettel időmérő teljesítményét, akkor Vettel előnye átlagosan 2010-ben 0,077 ezredmásodperc, míg 2011-ben 0,317 ezredmásodperc. Ez mindkét esetben jelentős előrelépésnek tűnik.
De vajon miért esett vissza Mark Webber ilyen mértékben a csapattársához képest? Az egyik oka ennek az, hogy az ausztrál pilóta az időmérőkön és a futamokon is szenvedett a Pirelli abroncsaitól. A másik, hogy Webber fizikailag nagyobb, súlyosabb, mint a 24 éves német pilóta (Vettel 58 kilogrammjával szemben Webber 75 kilót nyom), ez pedig bár az autók minimum súlya mindenki számára egyforma (640 kilogramm) az autók megfelelő beállításaihoz használt ballasztsúlyok terén azonban a nehezebb pilóták továbbra is hátrányban vannak. Ez talán a legszembetűnőbb módon a gyorsan kopó Pirelli abroncsok miatt jelentkezett, ahol a nem megfelelő autó beállítás több kerékcserét eredményezet. A Pirelli abroncsai mellett az előzéseket megkönnyítő DRS rendszer is komoly hatással volt a Red Bull idei teljesítményére. Az RB7-es aerodinamikája kétségkívül a legjobb volt a mezőnyben, de ennek azért ára is volt, így a Red Bull végsebessége elmaradt a közvetlen ellenfeleknek számító McLarentől és a Ferraritól, ezért a Red Bullnál úgy gondolták, hogy a DRS ellenére sem igazán alkalmas az autójuk arra, hogy Vettel kerék a kerék elleni csatákba bocsátkozzon, a megoldás pedig tálcán kínálta magát a stratégia területén. A Red Bull stratégiája így az volt, hogy Vettel szerezze meg a pole pozíciót és a futam elején, még a DRS mentes első két körben építse ki azt az 1 másodperces előnyt, ami megakadályozza azt, hogy a többiek használhassák a DRS rendszert ellene. Persze ennek a stratégiának is árra volt, ha Vettel mégis kerék a kerék elleni csatára kényszerül, akkor sokkal kisebb eséllyel vehette volna fel a harcot a többiekkel szemben. Más szavakkal, ha Vettel elrontja az időmérőt, akkor nagyon nehéz futama lett volna.
Vettel azonban nem igen hibázott szombatonként, és vasárnap a rajtoknál is csak kétszer került Fernando Alonso miatt igazán nehéz helyzetbe (Spanyolország és Olaszország). Spanyolországban azonban a Red Bull a kerékcsere stratégia révén, míg Monzában egy csodálatos előzésnek köszönhetően (egy safety car periódust követően kihasználva a Red Bull rövidre állított sebességváltó áttételét) oldotta meg a helyzetet. Ezzel szemben, amikor egy McLaren keveredett Vettel elé annak eredményeképpen, hogy a McLaren autói nem csak az egyenesekben, de egy körön is gyorsabbak voltak, mint a Ferrarik, a Red Bull és Vettel nem igen tudott mit kezdeni a helyzettel.
A Red Bull csapat vezetője, Christian Horner egy nyilatkozatában el is ismerte a stratégiájukat. „Csapatként nekünk minden futamon támadnunk kell. Ha ugyanis konzervatív vagy, akkor az gyakran meg is büntet téged. Ha Vettel olyan helyzetben találja magát, ahol nagy előzésre van szüksége, akkor ez egy szerencsejáték, de mi számoltunk ezzel a kockázattal.”
Mekkora is volt tehát a Red Bull igazi fölénye?
A Red Bull 9 futamon volt egyértelműen fölényben, amiből 8-at Vettel meg is nyert – Ausztrália, Törökország, Valencia, Belgium, Olaszország, Szingapúr, Korea és India. Míg Brazíliában csak egy műszaki hiba fosztotta meg végül Vettelt a győzelemtől. További 5 olyan futam volt, ahol nem lehetett egyértelműen eldönteni, hogy vajon a Red Bull volt e a leggyorsabb autó a mezőnyben, de azért a Red Bull határozottan benne volt a legjobbak között – Malajzia, Monaco, amiket Vettel meg is nyert, Kína, Kanada és Abu Dhabi, amiket azonban különböző okok miatt nem tudott megnyerni. A többi 5 futamon a Red Bull határozottan nem a legjobb autó volt – Anglia, Németország, Magyarország, Japán, és Spanyolország, és ezek közül Vettel csak Spanyolországban tudott győzni.
Az egyik feltételezés ebből az, hogy Vettel lehetett volna gyorsabb is, de a fiatal német nagyon aggódott az abroncsok túlzott használata miatt. A máik, amit a Red Bull „alkalmazottai” többször is sugalltak a szezon során, hogy bizony nem mindig a Red Bull volt a mezőny leggyorsabb autója, és néha őket is meglepte, hogy Vettel hogyan volt képes pole pozíciót és futamgyőzelmet szerezni az autóval. És Vettel valóban néhányszor teljesen a végső határig ment el a fékezéssel az időmérőkön, hogy maximálisan ki tudja használni a DRS adta lehetőségeket. Ráadásul a Pirelli új abroncsai is valami újat kívántak a pilótáktól, így például a versenyzőknek érezni kellett az abroncsok határait, és egy nagyon intelligens vezetési stílusra volt szükség annak érdekében, hogy pontosan azt a tempót fussa a pilóta, amivel a gumik és az autó meg tudott birkózni, és ezt kiegyensúlyozottan futamról, futamra hoznia is kellett annak, aki győzni akart az idei szezonban. És Vettel természetesen ezt hozta is.
De vajon hány pilóta lett volna arra képes a mezőnyben, mint amire Sebastian Vettel?
Jenson Buttonnak nagyszerű szezonja volt a McLarennel, így végül ő végzett a bajnokság 2. helyén Vettel mögött. A 2009-es világbajnok nagyon finoman bánt az abroncsokkal, így egy jó napon senki sem volt jobb nála ezen a területen. Ugyanakkor ezen a téren a teljesítménye egy kicsit váltakozó volt a külső körülmények függvényében, miközben az időmérő edzéseken határozottan nem ő volt a legjobb.
Lewis Hamilton sebessége és eltökéltsége legalább olyan nagy, mint Vettelé, de a 2008-as világbajnoknak nagyon rossz szezonja volt idén. Hamilton nagyon sok hibát követett el a 2011-es szezonban, és talán nem igazán értette meg, hogy ez az új Formula-1 mit is követel egy pilótától.
És ott van még Fernando Alonso is. A kétszeres spanyol világbajnoknak a sebesség, a kiegyensúlyozottság, az alkalmazkodóképesség és a mentális erő tekintetében senkitől sincs irigykedni valója. A Ferrari azonban idén sehol sem volt a sebesség tekintetében a Red Bullhoz és a McLarenhez képest, miközben Alonso az időmérő edzéseken egyszer sem tudta azt nyújtani, mint amit a versenyeken, amikor legtöbbször az autójának a teljesítőképessége felett vezetett.
Mindennek eredményeképpen kijelenthetjük, hogy Sebastian Vettel 2011-ben gyakorlatilag a saját ligájában vezetett, még akkor is, amikor ehhez nem volt meg a megfelelő autója.
