Az utóbbi években felszálló ágba került a magyar kerékpársport, amely az utánpótláson is látszik. Fiataljaink az EYOF-on is bíztatóan szerepeltek, Dér Zsolt szerint ugyanakkor még ennél is több van bennük. Bakuban a magyar országúti válogatott szövetségi kapitányával beszélgettünk.
– Mi alapján született meg a döntés, hogy kik indulhassanak Bakuban?
– Volt egy kvalifikációs rendszer, melyben meg volt adva, melyik versenyeken kell elindulni, hol kell teljesíteni. Aki a legjobb eredményeket produkálta, valamint a legjobb formában volt a verseny előtt, az lett jogosult a részvételre.
– Hogyan értékeled a versenyzők bakui teljesítményét?
– A kerékpársport nagyon összetett, rengeteg tényező befolyásolja az eredményt. Nagy létszámú a mezőny, a fiúknál 92-en rajtoltak, a lányoknál 85-en, itt azért nehéz eredményt elérni. Bármi kis taktikai hiba, vagy akár a kerékpár mechanikai hibája meghiúsíthatja a jó szereplést. A legeredményesebb versenyzőnk Mészáros Bence volt: ő az időfutam-versenyszámban 18. lett, a mezőnyversenyben pedig 19. Viszont azért nem vagyok elégedett teljesen, mert szerintem többre lett volna képes. Az élmezőnnyel, a szökevényekkel ott kellett volna lennie. A formaidőzítés jó volt, a felkészülésük is, de gyerekek még, sokat kell tanulniuk.
– Zétény és a lányok?
– Szijártó Zétény feladata az volt, hogy a verseny első felében próbáljon aktív lenni, és ha a nagyobb nemzetek második emberei támadnak, akkor azokkal próbáljon menni, ezáltal pedig ő is elől lesz, amikor a verseny lényegi része kibontakozik. Támadóan és jól versenyzett, mindent megcsinált, amit kellett. Ez viszont sokat kivett belőle, így a döntő pillanatban hátrébb maradt, és nem tudott a főmezőnnyel célba érni, de még így is szép helyen végzett. A lányoknál kicsit nehezebb volt a helyzet, mert nagyobbak a biológiai különbségek. Egy-egy lány sokkal gyorsabb a fejlődésben, mint a másik, és ez nagyon látszik. Itt Fischer Fanni volt a jobb a két versenyző közül a mezőnyversenyen, az időfutamon pedig Kovács Judit a sikeresebb. Érdekesség, hogy fiúknál és a lányoknál egyaránt az nyerte a mezőnyversenyt, aki az időfutamot is.
– Nem először jársz itt Bakuban. Milyenek voltak a tapasztalataid akkor, és milyenek most?
– Már harmadszor vagyok itt. Először 2015-ben, az I. Európa Játékokon vettem részt, még versenyzőként. Akkor nyilván más szemmel közelítettem meg az eseményt, más volt a feladatom. Nem kellett foglalkoznom semmi mással, csak a versenyre koncentrálnom. Jó élményekkel tértem akkor haza, bár a verseny közepesen sikerült. Egy nagyon nehéz pályánk volt, és erős konkurenciával kellett versenyeznünk, olyan nevek ellen, mint Julian Alaphilippe, aki pénteken a Touron még a sárga trikót viselte. Akkor sokkal több sportoló volt, nagyobb delegációk érkeztek. Ez most kicsit alacsonyabb szintű verseny, de semmi gondunk nem volt eddig, minden flottul működött.
– Mondtad, hogy akkor más volt a pálya. Most milyen? Van közös része?
– Ahol most a Forma-1-es célegyenes, illetve bokszutca van, nekünk ott volt a befutó. Akkor az óvárosba mentünk fel a macskakövön, onnan tovább a szerpentineken a tűztornyokig, ott is volt egy macskaköves rész, aztán azokat megkerülve érkeztünk be újra a városba. Az 220 km volt, sokkal több szint volt benne, és melegebb volt, ami nehezítette a versenyzést. Nyilván a gyerekeknek még nagyon kemény lett volna egy ilyen pálya, főleg a lányoknak, úgyhogy teljes mértékben átalakították. Az útvonal egy picike részen érintette a 2015-öset: a tornyokhoz vezető emelkedő egy rövid részén. Nagy, széles utakon zajlott a verseny, ami okos húzás volt a szervezők részéről. Idén viszont nagyon nagy szél volt, amivel meg kellett küzdeniük a versenyzőknek. A lányoknál – mivel ők könnyebbek és kisebb termetűek – különösen figyelni kellett erre.
(MOB, fotó: EOC)
