Nem meglepő, ha a magyar karatékák érmekkel megpakolva érkeznek haza valamely világversenyről. A Wado Ryu stílus novemberi, Visé-ben megrendezett Európa-bajnoksága mégis a kuriózumok közé sorolható, hiszen papa és leánya is aranyat nyert. Csakhogy a leány, Szécsényi Vivien nagy váltásra szánta el magát.
STJ • Csöppet sem szokványos, hogy egyazon versenyről apa és lánya is aranyérmesként térjen haza. Szécsényi Attilával és Viviennel azonban ez történt, a belgiumi Visé-ben, az Eb-n a formagyakorlat győzteseként mindketten a dobogó tetején álltak.
Szécsényi Viviennek a kontinensviadal lezárta sportkarrierje egy fejezetét. Ez volt ugyanis az utolsó versenye a Wado Ryuban, amelynek tizenhat, sikerekkel teli év után intett búcsút. A jövőben a Shito-ryu stílust űzi. Pontosabban a váltás nyáron már elkezdődött, párhuzamosan azzal, hogy Vivien klubot és edzőt is cserélt: a NIHON Újpalota SE-ből átigazolt az Arashi Sportclubba, és az édesapja helyett immár Szinák Attila a mestere.
„Pályafutásom eddigi legkeményebb döntését hoztam meg – mondta honlapunknak a 20 éves sportoló. – Ez a lépés ugyanis a teljes újrakezdéssel egyenértékű, mivel a Wado Ryu és a Shito-ryu egymástól alapvetően eltérő ága a karaténak. Nem pontos a példa, de hasonlít a helyzet arra, mint amikor síkfutó egyszer csak gátfutásra váltana. Tudom, hogy ezentúl háromszor annyit kell edzenem, hogy behozzam a lemaradásomat. Ám nekem az a filozófiám, hogy a lehetetlen is lehetséges, tehát belevágtam.”
Vivien nem tagadja, édesapja eleinte cserbenhagyásként élte meg a történteket, de mostanra megbékélt lánya döntésével, és áldását adta, hogy a saját útját járja. S ha Vivien elkezd versenyezni, bizonyosan a legnagyobb szurkolója lesz. Igaz, arra még várni kell.
„Az edzőmmel egyeztetve úgy döntöttünk, hogy egy éven át kizárólag a felkészülésre koncentrálok. Az a célom, hogy gyorsabb, erősebb legyek, hogy amikor majd újra tatamira lépek, képes legyek letenni a névjegyemet, s ne csak valaki legyek a mezőnyből.”
Azzal, hogy váltott, Vivien előtt is megnyílt az esély, hogy olimpikon legyen. A karate WKF-változata ugyanis a 2020-as nyári játékok programjába került; férfi és női formagyakorlatban (kata), valamint 3-3 súlycsoportban küzdelemben (kumite) rendeznek a versenyeket. A WKF rövidítés a World Karate Federationt takarja, ennek tagja a magyar szövetség is. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság a WKF szervezetét és az általa képviselt szabályrendszert fogadta el a karate hivatalos képviselőjének. A sportág nemcsak Tokióban mutathatja meg magát, hanem egy friss döntés nyomán már két évvel korábban Buenos Airesben, a nyári ifjúsági olimpián is.
„Nagy terveim vannak, szeretnék számottevő nemzetközi eredményeket produkálni, s persze az én álmaimban is szerepel Tokió. Hogy ennek mennyi a realitása, még nehéz megmondani, mindenesetre az olimpia rajta van az én »bakancslistámon« is. Nem lesz könnyű, hiszen a WKF-karatésok jelentős része erre a sportágra teszi fel az életét, én viszont több dologgal is foglalkozom a sport mellett. Ez azonban nem baj, korábban is mindenért meg kellett küzdenem, most is felveszem a kesztyűt.”
Való igaz, Vivien egyszerre több vasat tart a tűzben: dolgozik egy számítástechnikai cégben, jogot hallgat a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, s nem mellesleg igen magas színvonalon sportol. Bizonyíték erre, hogy még a Wado Ryuban az Eb-arany mellé magyar bajnoki címet is szerzett az évben. A Szécsényi família amúgy sincs szűkében sporttrófeáknak, hiszen a papa mellett Vivien nevelőanyja is karatéka, mi több, ő maga is volt már kontinenselső (ráadásul a családfővel együtt, Angliában). Egy családban három fekete öves – nos, ez valóban nem mindennapi bravúr.
A roppant csinos Vivien már hozzászokott, hogy ha a pályafutása került szóba, rendre elhangzik a kérdés: nem tart-e attól, hogy olyan sérülést szenved, amelynek később is látható nyoma marad?
„Erre a felvetésre azt szoktam felelni: a karate az karate. Küzdősportról van szó, amelyben megvan a sérülés lehetősége. Ugyanakkor a stílus nem agresszív, van védőfelszerelésünk és a szabályok is korrekt keretet szabnak a küzdelmeknek.”
