Egy-egy 5. és 6., valamint két 7. helyezéssel zárta a szingapúri junior világbajnokságot a magyar csapat, amelyik egy ezüsttel gazdagodott az eseményen, illetve a nemzetek pontversenyében a 11. helyen végzett.
A záró napon a legelőkelőbb helyezést Molnár Flóra érte el, 5. lett 50 méter gyorson 25,59 másodperces idővel, ami remek eredmény. Ahhoz pedig hozzá kell szoknunk, hogy ezeknél az egyhosszas versenyeknél bármi benne van a pakliban, szinte kiegyenlítettek a győzelmi esélyek.
„Jó lett volna, ha sikerül az eddigi legjobb időmet elérni, de ettől függetlenül elégedett vagyok, először veszek részt ilyen nagy versenyen, a döntő volt a cél, azaz ez az eredmény nem rossz. Megpróbáltam most is egy levegővel leúszni az ötvenet, de végül szükség volt egy másodikra is, mert kezdtem nagyon besavasodni. Az biztos, hogy ezt még jól be kell gyakorolni a jövőben.”
Szokol Szonja kivételesen mosolyogva vonult át a vegyes-zónán, miután 6. lett 100 méter pillangón, 59,74 másodperces idővel.
„Ez az idő nagyon jó, emiatt most egyáltalán nem vagyok elégedetlen. Az ötven pillangót tényleg sajnáltam, abban sokkal többet szerettem volna elérni, de végül is így alakult. Jövőre szeretnék még jobb időket úszni, a százra is többet kell majd gyakorolni, hogy az első ötvenen még gyorsabb legyek.”
Fotó: musz.hu
Tekauer Márk 200 pillangón zárt a 7. helyen (2 perc 0,52 másodperc).
„Az Európa Játékokon nyolcadik lettem, ezek után szerintem jó eredmény, hogy itt sikerült döntőbe kerülnöm, és eggyel még előrébb is végeztem. Szerettem volna két perc alá menni, de délután már fáradtabbnak éreztem magam. A példaképem Kenderesi Tamás, akivel jóbarátok is vagyunk, a jövőben azt kell elérnem, hogy amikor versenyzek, ugyanúgy ki tudjak zárni mindent, mint ő, és csak az úszásra koncentráljak.”
A másik 7. hely Rasovszky Kristóf nevéhez fűződik, 1500 méter gyorson.
A magyar junior csapat összességében egy ezüsttel jön haza Szingapúrból, ám nem árt egy pillantást vetni a pontversenyre is, elvégre az másféle adatokat árul el egy-egy náció teljesítményéről: ezen összevetésben a 11. helyen végzett a delegáció. Ezúttal nem akadtak kiemelkedő egyéni teljesítmények, viszont csapatként az elődöntős-döntős úszások azért emelték az összteljesítmény nívóját.
Ahogy Hargitay András utánpótlás-kapitány fogalmazott értékelésként: „A realitásérzékem azt súgta, hogy nem fogunk érmet szerezni, mégis ott vagyunk az éremtáblán, ez jó hír. Egy picit viszont rossz a szánk íze, mert akadt egy-egy olyan egyéni teljesítmény, amelyben több volt, ahol tényleg csak nagyon kicsin múlt a dobogós helyezés vagy egy továbbjutás. Azt látni kell, hogy a mezőny rettenetesen erős, és bár a csapat tagjainak többsége egyéni csúcsot döntött, ahhoz, hogy később is helyt tudjanak állni, rengeteget kell dolgozni. Ez nem újság persze, az azonban biztos: nagyon figyelni kell ezekre a gyerekekre, mert tehetségesek, ugyanakkor többségüknek most jön a legkeményebb időszak, az átmenet a felnőttek közé, márpedig ott nagyságrendekkel nehezebb helytállni. Úgy gondolom, bármelyikükből válhat nagy versenyző, de ehhez nagyon erős akarat és nagyon kemény kitartás kell. Fontos volt, hogy sok fiatal edző itt lehetett, rengeteg tapasztalattal gazdagodtak, amit remélhetőleg jól tudnak majd hasznosítani az otthoni munkájukban – nekünk pedig, szövetségi szinten az a feladatunk, hogy az erőforrások még hatékonyabb felhasználásával még jobb hátteret teremtsünk valamennyi korosztálynak és műhelynek.”
A vébén egyébként az ausztrálok zártak az éremtáblázat élén 9 arany-, 7 ezüst- és 3 bronzéremmel. Az oroszoknál 7 elsőség mellett 4 második és 10 harmadik hely jött össze, ezzel ők végeztek összesítésben a második helyen. Az amerikaiak nyerték ugyan a legtöbb érmet, összesen 26-ot, de nem csak a mennyiség, hanem a minőség is számít. A 6 aranyérem mellett 13 ezüst- és 7 bronzérmet hoztak össze és ezzel megnyerték a pontversenyt. A következő esemény házigazdája egyelőre nem ismert, az azonban bizonyos, hogy a 7. junior úszó vébét Budapesten rendezik majd 2019-ben.
N.V.
