Sajnos eljött a szomorú pillanat: mindössze 25 évesen felhagytál az aktív futballal. Feltételezem, nem így tervezted a labdarúgó-karriered.
– Lelkileg már tavaly télen felkészültem erre a pillanatra, de ez a folyamat nem tegnapról mára alakult így. Nem volt egyszerű. Az élet megy tovább, remélem, az elkövetkező években szép pillanatokat fogok átélni – mondta a pályafutását 25 évesen befejező Szántó Tamás a csakfoci.hu-nak.
Interjúnk megjelenésével egyidőben Szántó és a Rapid Ausztriában tett bejelentést:
Három éve játszottál utoljára tétmeccsen a Rapid Wien-ben, aztán az egyik edzésen térdsérülést szenvedtél. Mi történt pontosan?
– Egy teljesen ártalmatlan mozdulat során szúrást éreztem a térdemben. Egyből megnézték a fizioterapeuták, javasolták, a biztonság kedvéért menjek el orvoshoz. Elsőre nem gondoltam, hogy nagy baj lehet. A doktor megvizsgált, majd mondta, kezdetleges porckopás van a térdemben, és megműtene, amely során kitisztítja a térdemet. A beavatkozás sikeres volt, ahogy a rehabilitációm is. Fokozatosan kezdtem nagyobb terhelésnek alávetni a térdemet. De idővel nem működött, újból ugyanazok a problémák jelentkeztek. Így ment ez folyamatosan, ráadásul ezután még két, komolyabb műtéten is átestem. A mankók és az otthonfekvés “színesítették” a napjaimat.
Pedig úgy tűnt, van esély arra, hogy újra edzésbe állj.
– Tavalyelőtt próbáltam újra edzeni, ám ismét előjött a probléma. Itt ezen a ponton már frusztrált voltam, nem nagyon értettem a dolgot. A klubommal egyeztetve más orvosok véleményét is kitértem. 2019 nyarának végén harmadjára is megműtöttek. Jól sikerült, ugyanazt a procedúrát éltem át, aztán tavaly a koronavírus-járvány is kitört. Szerencsére 2020 elején elkezdtem egyénileg az edzéseket. A cél az volt, hogy a nyári felkészülést a csapattal el tudjam kezdeni. Így is lett, aztán a kemény edzéseket már nem bírtam. Ahogy telt az idő, egyre rosszabb lett. Elérkeztem ahhoz a ponthoz, amikor azt mondtam: ebben a formában nem biztos, hogy működni fog a térdem hosszútávon.
Az orvosok tudtak közelebbit mondani, miért romlott rohamosan a térded állapota?
– Sokaktól hallottam, hogy nagyon nagy pechem van. Porckopással sokan játszanak probléma nélkül, de nem így! Nekem pont olyan helyen jött elő, ahol nagy terhelést kap az a rész, ezáltal érzékenyebbé válik a térdem.
Példáját ritkítja, hogy a klub mindvégig kitartott melletted.
A Rapid Wien a támogatásáról biztosított minden nap, egy pillanatig sem éreztették azt, hogy lemondanának rólam. Maximálisan támogatottak ebben három év alatt, emiatt hálás is vagyok.
Nem sok olyan fiatal játékost ismerek, aki ennyi ideig visszatérésén dolgozott volna mindennap. Tavaly télen biztosítottak róla, ha ne adj Isten nem tudnék tovább játszani, az utánpótlásban valamilyen pozícióban maradhatok. Mostanra realizálódott: a klub kötelékében fogok szerepet kapni, amit nagy izgatottsággal várok.
Korábban nem merült még fel benned, hogy befejezed?
– Soha egyetlen percig nem fordult meg a fejemben, hogy feladom! Még akkor sem, amikor 2-2,5 évig nem játszottam, és felmerült annak a lehetősége is, hogy a karrierem véget érhet. Kezdetben nem volt annyira komoly a sérülésem. Sok hasonló példát láttam erre a foci világában, ezekből próbáltam erőt meríteni a mielőbbi visszatérés reményében. Végig optimista voltam, aztán az orvosok egybehangzó véleménye azt erősítették bennem, a sérülésem az egészségem kárára is mehet. Nem akartam, hogy rosszabb állapotba kerüljön a térdem. 35-40 évesen is szeretnék még a barátokkal lábtengózni, teniszezni, kocogni. Beláttam, jobb lesz, ha felhagyok a futballal, és ezzel elkerülöm azt, hogy a következő éveimben is korlátozva legyen a mozgásom.
Mikorra érett meg benned a gondolat, hogy vége?
– Sajnos mindegyik orvosnak volt plusz véleménye, de ezek többsége megegyezett egymással. Mindvégig reménykedtem abban, majdcsak jó lesz. Felmerült bennem olyan gondolat is, mi lenne, ha alacsonyabb szinten játszanék, kevesebb edzést végeznék, kisebb intenzitással. De nem, a térdem megálljt parancsolt. Motoszkált a fejemben, fociznék még, de ha így folytatom, csak rosszabbat tennék, bármilyen szinten is folytatnám. Most sem egyszerű, jelen pillanatban ez volt a legésszerűbb döntés az egészségemre nézve.
Mostanra már jobban van a térded?
– Szerencsére jó állapotban van, de soha nem lesz már a régi. Egy kilencven perces meccset, napi két, nagy intenzitású edzést már nem bír. Két-három naponta eljárok futni fél órákat, ezt szeretném fenntartani a jövőben is.
Édesapád korábban honlapunknak úgy nyilatkozott, szerinte egy Bundesliga középcsapatban el tudnál játszani, meg vannak hozzá a képességeid. Egyetértettél vele?
– A labdarúgásban a “ha” és a “volna” nem játszik. Nekem is voltak és vannak álmaim, elképzeléseim. Mindig a következő lépcsőfokot tartottam szem előtt: a Rapid Wien akadémiájáról bekerüljek a második csapatba, innen pedig a felnőttekhez, ahol tudok játszani, gólokat rúgni. Szépen ment minden. Folyamatosan játszottam – kiváltképp az Európa Ligában is – gólokat szereztem, utána jött ez a sérülés. Szerencsés vagyok abból a szempontból, hogy az Európa Ligán keresztül belekóstolhattam a még nagyobb szinten lévő küzdelmekbe.
Nagyon szerettem volna, ha sikerül még egy szintet lépni, de ezek “mi lett volna, ha gondolatok.” Azonban ennek már semmi értelme. Sajnos.
Szoboszlai Dominikot látva mit gondolsz, hol tartottál volna, ha elkerül a sérülés?
– Az ő esete más, hiszen Salzburgban nevelkedett, ami még a Rapid Wien felett lévő szint. A Bajnokok Ligájában szerepelnek, elvárás náluk a sorozatos bajnoki cím, a kupagyőzelem is. Az osztrák ligán belül komolyabb szinten játszott, mint én. Két jó csapatról van szó, de mégis nagy különbség van köztük.
Esetleg Magyarországról voltak megkeresések az elmúlt időszakban?
– Puhatolózó megkeresések voltak, de idén nyáron lesz 11 éve, hogy kikerültem Sopronból Bécsbe. A közeljövőt itt tervezem, amit szeretnék ugyanúgy tudatosan felépíteni, mint a játékoskarrieremet. Szeretnék itt maradni, de soha ne mondd, hogy soha.
Hogyan tekintesz az előtted álló feladatokra?
– Különböző tanfolyamokat kezdtem el, szeretném még több irányba képezni magam. A legfontosabb, hogy a nyelvvel sincs gond. 11 év alatt illik megtanulni az adott ország nyelvét, még akkor is, ha az elején kicsit nehezen indult. Sok mindent szeretnék kipróbálni, jelenleg is sokat tanulok az itteni szakemberektől, és beszélek a vezetőkkel, a sportigazgatóval. Idővel kiderül, mihez van érzékem. A futball minden területe érdekel: a fiatal játékosok megkeresése, fejlesztése, de akár a mérkőzések elemzése is. Ezek nagy tudást igényelnek, de késznek érzem magam ahhoz, hogy ezeken a területeken is megálljam majd a helyem. Hozzáteszem, a főiskolai tanulmányok megkezdése is kilátásban van. Több a szabadidőm, sok meccset nézek, ami nosztalgikus érzéssel tölt el. Remélem, a jövőben a labdarúgás más területein is megtalálom a számításaimat.
Személy szerint mire tanított meg az elmúlt három év?
– Legfőképpen arra, hogy ami tőlünk telik, azt maximálisan végezzük el. Még akkor is, ha nem úgy alakulnak a dolgok, tovább kell csinálni. Pár dolgot másként látok, mint három évvel ezelőtt. A kis dolgoknak is ugyanúgy örülök, mint a nagyoknak.
Szívem legmélyén ugyanaz a soproni fiú vagyok, aki a kis dolgokért is alaposan megküzdött alázattal. A Rapid Wien megtanított értékelni dolgokat, mindig segített: jóban és rosszban egyaránt.
