Az olasz Fagioli a második világháború előtti pilótageneráció egyik legjobb pilótája volt, akinek az is megadatott, hogy ha már az 50-en is túl, de a Formula-1-be is belekóstoljon, nem is eredménytelenül, hiszen ha csak 7 futamon is állt rajthoz, de abból 6-szor a dobogón végzett, így az egyszeres induló Dorino Serafini után 85,71%-os teljesítményével ő áll a második helyen a nagydíjindulás/dobogós eredmény örökranglistán, nem mellékesen pedig ő a legöregebb pilóta, aki valaha is futamgyőzelmet szerzett az F1-ben.
Luigi Fagioli 1898. június 9-én született az olaszországi Anconában. Fagioli gazdag szülök gyereke volt, így ez az anyagi háttér lehetővé tette a számára, hogy a 20-as évei vége felé a figyelmét teljes egészében az autó és az autóversenyzés felé fordítsa. A sikerek pedig nem maradtak el, így 1930-ban Fagioli már a Maserati gyári pilótája volt, ahol 1931-ben megnyerte a Monzai Nagydíjat, majd 1932-ben a Római Nagydíjat is. Ezt követően azonban csapatot váltott és 1933-ban már a Scuderia Ferrari csapat pilótájaként tört volna még nagyobb sikerekre, egy újabb Olasz Nagydíj megnyerése után azonban váratlanul a német Mercedes csapathoz igazolt, ahol három évet is lehúzott. Fagioli tehetségét jól mutatja, hogy a rivális Auto Unionok fölénye és a Mercedes menedzsmentjének nem túl pozitív hozzáállása ellenére is tudott három futamgyőzelmet szerezni az 1934-es és az 1935-ös szezonokban. 1936-től azonban az olasz pilóta pályája kezdet leáldozni, az Auto Unionok már szinte verhetetlennek bizonyultak a versenypályákon, míg Fagiolit egyre komolyabb reumatikus panaszok gyötörték. Fagioli azonban nem adta fel és az 1937-es szezonra az Auto Union csapathoz szerződött, itt azonban nagyon rossz viszonyba került a csapattársával, Rudolf Caracciolával. A helyzet odáig fajult, hogy a Trípoliszi Nagydíjon Fagioli egy kerék kalapáccsal támadt Caracciolára. A reumája is erősödött, így az időnként már bottal járó Fagioli még a szezon vége előtt visszavonult.
Fagioli pályafutása azonban nem ért véget ezzel, 13 évvel később 1950-ben a javuló egészségügyi állapotának is köszönhetően, 52 évesen visszatért az autóversenyzéshez, és Juan Manuel Fangióval és Giuseppe ,,Nino” Farinával együtt ő is tagja lett a legendás Alfa Romeo Formula-1-es csapatnak. Fagioli pedig az első és egyetlen teljes Formula-1-es szezonjában 1950-ben négy 2. és egy 3. helyének köszönhetően végül a bajnokság 3. helyén zárta az évet. Az 1951-es szezonban azonban már csak egyetlen egy futamon, a Francia Nagydíjon állt rajthoz, ott azonban Juan Manuel Fangióval közösen sikerült futamgyőzelmet szereznie. A futamon a győzelemért harcoló Fangio autójával gondok adódtak, így a csapat utasítására Fagiolinak autót kellett cserélnie Fangióval. Fangio nyert, míg Fagioli az argentin autójával valójában a 11. helyen ért célba. Ilyen megosztott győzelem az F1-ben háromszor fordult elő, míg ezzel Fagioli az F1 történetének legidősebb győztesévé vált. Az olasz pilótát azonban felháborította az Alfa Romeo eljárása, így szakított a csapattal és az F1-el az 1952-es szezonra pedig a Lancia istállóhoz írt alá a sportkocsi versenyekre. 1952-ben még (Caracciolát legyőzve) a 3. helyen végez Mille Miglia versenyen, majd Monacóban egy edzésen az alagútnál összetörte az autóját. A nagy bukást egy kéz és lábtöréssel megúszó Fagiolinál azonban később a korházban komplikációk lépnek fel, aminek következtében három héttel a baleset után, 1952. június 20-án meghalt.
Luigi Fagioli 7 futamon indult a Formula-1-ben, 1 futamgyőzelmet, 6 dobogót és 32 világbajnoki pontot szerzett.
Forrás: Formula.hu
