1927. április 1-jén született, vagyis ma lenne 90 éves Puskás Ferenc, minden idők egyik legjobb labdarúgója. Születésének 90. évfordulójának alkalmából a Magyar Labdarúgó Szövetség koszorúzást tartott Öcsi bácsi emléktáblájánál az MLSZ székházában.
A hagyományoknak megfelelően a Szövetség munkatársai nevében Berzi Sándor alelnök és dr. Vági Márton főtitkár helyezett el koszorút az MLSZ székházának falán található emléktáblán. Berzi Sándor rövid beszédben emlékezett meg a XX. század legismertebb magyarjáról, megosztotta néhány személyes emlékét Puskás Ferenccel kapcsolatban, kiemelve a világ valaha volt egyik legjobb labdarúgójának emberi kvalitásait, nyitott, közvetlen személyiségét, melynek varázsa, kisugárzása mindenkit megérintett.
A világ egyik legismertebb magyar embere, a kiváló rugótechnikájú, egyedülálló cselezési készséggel rendelkező, veszélyes bal lábáról híres csatár, a legendás magyar Aranycsapat balösszekötője 1927. április 2-án született Kispesten. 16 évesen, a Kispesti AC játékosaként lépett először pályára a magyar élvonalban, majd egy hónappal a 18. születésnapja előtt, 1945. március 2-án a magyar válogatottban is bemutatkozott, és máris gólt szerzett Ausztria ellen. Utoljára 1956. október 14-én volt tagja a magyar válogatottnak ugyancsak Ausztria ellen, és ezúttal is betalált, keretbe foglalva azt az egyedülálló 11 és fél évet a magyar labdarúgás történetében, amelynek a során a válogatott egyszer sem szenvedett vereséget hazai pályán.
Ebben az időszakban a magyar közönség által Öcsinek becézett világklasszis csatár a Kispesttel (későbbi Bp. Honvéddal) öt bajnoki és négy gólkirályi címet, a válogatott csapatkapitányaként pedig olimpiai aranyérmet (1952, Helsinki) és világbajnoki ezüstérmet (1954, Svájc) nyert; 1953 novemberében a Wembley Stadionban kétszer talált be a híres 6:3-as mérkőzésen.
A 1943 és 1956 között 349 magyar bajnoki mérkőzésen 358 gólt ért el, míg a válogatottban 85 találkozón 84-szer volt eredményes. Miután 1956 őszén nem tért haza a Kispest dél-amerikai túrájáról, eltiltása okán közel kétéves szünet következett a pályafutásában. Majdnem 32 évesen, erősen túlsúllyal került a Real Madridhoz, ahol a kemény edzéseknek köszönhetően az 1958/59-es szezonban mutatkozott be a nagyközönség előtt.
A közönség azonnal megszerette, és gyorsan ráragadt a Pancho becenév. Az 1959/1960-as évadban ismét gólkirály lett: 24 mérkőzésen 25 gólt szerzett, a BEK-ben pedig 39 meccsen 49-szer volt eredményes. Az 1960-as BEK-döntőn, a glasgow-i Hampden Parkban a Real Madrid 7-3-ra verte az Eintracht Frankfurtot Puskás négy góljával.
Pályafutása befejezése után edzőként dolgozott, a görög Panathinaikoszt BEK-döntőbe vezette, szövetségi kapitányként négy összecsapáson a magyar válogatottat is irányította. 2002-ben az 1953-ban felavatott Népstadion felvette Puskás Ferenc nevét. Tíz esztendeje, 2006. november 17-én, hosszan tartó, súlyos betegség után hunyta le szemét örökre a magyar labdarúgás ikonikus alakja.
Puskás Ferenc életrajzáról további részleteket itt olvashat.
Életút
Született: 1927. április 2. Kispest
Eredeti neve: Purczeld Ferenc
Válogatottság/gól: 85/84 (magyar), 4/0 (spanyol)
Posztja: balösszekötő
Klubjai játékosként: 1942-49 Kispesti AC, 1949-56 Bp. Honvéd (magyar bajnokságban összesen: 349 mérkőzés/358 gól), 1958-67 Real Madrid (spanyol bajnokságban összesen: 179/154)
Klubjai edzőként: Alicante (spanyol), San Francisco Gales (amerikai), Vancouver Royals (kanadai), Panathinaikosz (görög), Colo-Colo (chilei), Szaúd-Arábia válogatottja, FCL Murcia (spanyol), AEK Athén (görög), al-Maszri (egyiptomi), Soi de América és Cerro Porteno (paraguayi), Panhellenic Melbourne (ausztrál), Magyarország válogatottja (1993. április-július, 4 mérkőzés)
Legnagyobb eredményei játékosként
A magyar válogatottal:
– olimpiai bajnok (1952, Helsinki)
– világbajnoki ezüstérmes (1954, Svájc)
– Európa-kupa-győztes (1953)
A Budapest Honvéddal:
– ötszörös magyar bajnok (1949-50, 1950 ősz, 1952, 1954, 1955)
– négyszeres magyar gólkirály (1947-48: 50 gól, 1949-50: 31, 1950
ősz: 25, 1953: 27 gól)
A Real Madriddal:
– háromszoros BEK-győztes (1958-59, 1959-60 – a döntőben négy gólt szerzett, ami máig rekord, 1965-66)
– kétszer a BEK-sorozat gólkirálya (1959-60: 12 gól, 1961-62: 7 gól – holtversenyben)
– Világkupa-győztes (1960)
– hatszoros spanyol bajnok (1960-61, 1961-62, 1962-63, 1963-64, 1964-65, 1966-67)
– kétszeres Spanyol (Király) Kupa-győztes (1958, 1962)
– négyszeres spanyol gólkirály (1959-60: 28 gól, 1960-61: 27 gól, 1962-63: 26 gól, 1963-64: 20 gól)
– Világválogatott (1963), Európa-válogatott (1965)
– az Aranylabda-szavazáson 2. (1960), 4. (1956), 5. (1961), 7. (1959)
Legnagyobb eredményei edzőként:
– BEK-döntős – Panathinaikosz (1971)
– háromszoros görög bajnok – Panathinaikosz 2 (1970, 1972), AEK Athén 1 (1979)
– egyszeres ausztrál bajnok (1991) és kupagyőztes (1990) – Panhellenic
Kitüntetései:
– A Nemzet Sportolója (2004)
– A XX. század legjobb magyar sportolója
– Halhatatlanok Klubjának tagja (1991)
– Golden Foot-díjas (2006)
– Európa Bajnoka (2006)
– A sportági Hírességek Csarnokának tagja
– NOB Olimpiai Érdemrend (1997)
– Köztársasági Elnök Arany Emlékérme (1997)
– Magyarság Hírneve (1997)
– A FIFA S.O.S. gyermekfalu mozgalmának magyarországi nagykövete
