A magyar sport képviselői az elmúlt napokban számos sikerrel örvendeztették meg a sportkedvelőket. Elég csak a birkózók éremparádéját felemlíteni, de ide sorolhatjuk kézi- és kosárlabda csapataink eredményeit is. A jochapress.hu itt és most két együttessel kapcsolatosan fogalmaz meg senkire nem kötelező érvényű véleményt.
Kovacsics Anikó
Időrendben előbb a Ferencváros női kézilabda csapata következett. Az FTC a hatalmas külföldi inváziós nyomás ellenére évek óta szisztematikusan megpróbál minél kevesebb vendéget foglalkoztatni, miközben igyekszik tehetséges, fiatal magyarokat a Népligetben kinevelni, illetve máshonnan odavinni. Ebben a szándékban nyilván komoly része van Elek Gábor vezetőedzőnek, akinek még más klubok drukkerei közül is sokan szorítanak tervei sikerre viteléért.
A Fradi évek óta tartja a hazai második helyet úgy, hogy közben számos alkalommal egyenlő ellenfele tudott lenni a világválogatottak sorát Győrbe szerződtető Audi ETO gárdájának. Ám a Bajnokok Ligájában nem sikerül neki a legjobb négy közé kerülés. Csodák ugyanis nincsenek, ezen a szinten ugyanis már nem elég a lelkesedés, az olykor valóban kivételes küzdőképesség, miként a szerencse sem lehet döntő. A Fradiból hiányzik egy igazán nagy lövő. És ez nem a jelenlegi legjobb, Háfra Noémi bírálata. Ő ugyanis egymaga kevés, kellene egy nála erősebb és legalább 185 centiméteres bombázó. Ketten többszörös eséllyel pályázhatnának a csapattal a Final Fourba történő bejutásra. Így viszont akármilyen jó a kapus, jók a szélsők, viszont a középső védők ügye sem igazán megoldott – szóval nagyon hiányzik egy szép, nagyra nőtt hölgy, aki védekezni is kellő eréllyel tudna és a bombái is megütnék a szükséges szintet. Amíg nem kerítenek egy ilyen szintű játékost, addig maximumként marad a legjobb nyolc.
Egészen más gondolataim adódtak a Sopron női kosarasainak két F4-es meccsét látva. Nem azt vitatom, hogy Roberto Iniguez milyen kiváló edző! Bizonyára az, de a meccselése egészen bizonyosan hagy némi kívánnivalót maga után. A spanyol mester ugyanis szemmel is láthatóan nem kíván magyarokat pályára küldeni a már 34 éves Fegyverneki Zsófia kivételével. Az még csak elfogadható lenne, hogy amíg például a Jekatyerinburggal “egál” közelében tudott lenni, nem cserélt. Az első negyed parádés, 24-17-es soproni vezetése azonban már a második játékrészben tovaszállt, a harmadikban pedig kis túlzással megroggyant a pályán lévő ötös. Amikor pedig már rendre 10 pont fölött volt a különbség, végképp behozhatott volna egy-két magyart, pihentetve kulcsembereit. Elvégre Határ Bernadett és társnői néhány perces lehetőséggel is valamivel bővíthették volna a nemzetközi tapasztalataikat. Amire egyébként a magyar válogatottbeli szereplésük miatt is égetően szükségük lenne.
Ugyanez ismétlődött meg a 3. helyért, a prágaiakkal vívott 40 perc során is. Iniguez ugyanis Fegyverneki sérülése után is makacsul kitartott a hat külföldi mellett, aminek azután a végére jelentős visszaesés lett az eredménye.
Felvetődik a kérdés: miért tartja a Sopron Határt és több társát a keretben, ha Iniguez a sorozatos pihentetésekkel tulajdonképpen visszafejleszti őket. Elvégre ezeknek a kosaras hölgyeknek komoly játéklehetőségre lenne szükségük. Ha pedig a Sopron nem tudja ezt nekik biztosítani, vagyunk-e olyan gazdagok, hogy ezt a luxust megengedhessük magunknak? Persze ehhez arra is szükség lenne, hogy például Határ Bernadett ne nyugodjon bele ebbe a kiszorított, a fejlődését egyértelműen gátló alaphelyzetbe. Éppen hasonló helyzetből váltott második éve Kovacsics Anikó, amikor a győri néhány perceket a Ferencvárosnál sokszorosan több játéklehetőségre cserélve, kevesebb pénzért is a Népligetbe igazolt.
(jochapress.hu / jocha Károly)