Aki Varga Dénes a férfiaknál, az a nőknél Keszthelyi Rita: sokak szerint a világ legjobb vízilabdázója. Az UVSE 27 éves csapatkapitánya együttesével verhetetlen idehaza, rendre őt választják meg az év pólósának, a 2018-2019-es klubszezonra azonban a csalódást okozó Bajnokok Ligája-szereplés miatt nem gondolt vissza elégedetten. A kvangdzsui világbajnokság árazza majd be végképp az idényét.
Keszthelyi Rita gólöröme. MTI Fotó: Illyés Tibor
Keszthelyi Rita hovatovább egy évtizede a világ egyik legjobb vízilabdázója, több Európa-bajnokság gólkirálynője, s 2013-ban, 2015-ben és 2017-ben a világbajnoki All Star-válogatottba is beszavazták már az UVSE 27 éves kapásoldali átlövőjét. Idehaza hatszor választották meg az év pólósának. Amikor ezeket az egyéni titulusait sorolom klubedzőjének, Benczur Mártonnak, a mester félbeszakít. „Tévedés, Rita nem a világ egyik, hanem a legjobb női vízilabdázója!”
Mondjuk, a szakember nincs egyedül ezzel a véleményével, amit az is alátámasztani látszik, hogy a 2017–2018-as idényben, amikor a földkerekség legjobbjának tartott amerikai Maggie Steffens az UVSE-t erősítette, Keszthelyi egyértelműen a csapat vezérének bizonyult. Mint ahogy a most befejeződött szezonban is, amikor a Dunaújváros elleni bajnoki döntő három, viszonylag simán megnyert mérkőzésén összesen tíz gólt dobott.
„Ötödször nyertük meg zsinórban a magyar bajnokságot az UVSE-vel, összességében nyolc bajnoki trófeám van, korábban a Dunaújvárossal kétszer, az Egerrel egyszer értünk a csúcsra. A mostani elsőségünknél akadt már nehezebben kivívott diadal is. Anélkül, hogy lebecsülném a mezőnyt, kijelenthetem: nem kellett megfeszülnünk, hetven-nyolcvan százalékos teljesítmény is elég volt az aranyéremhez. A Dunaújvárosnak nagyon nehéz szezonja volt, az uszodahiány is sújtotta Gurisatti Grétáékat. Meglehet, ez is közrejátszott abban, hogy a döntőt simán be tudtuk húzni. Az igazi célunk a jó szereplés volt a Bajnokok Ligájában, sajnos, ez nem sikerült” – értékeli Rita az elmúlt klubszezont, amelynek végén az UVSE három idegenlégiósa, a holland Vivian Sevenich, az amerikai Jamie Neushul és a kanadai Kindred Paul eltávozik a csapattól, Mivel olimpiai év következik, mindhárman hazájuk válogatottjával készülnek a tokiói erőpróbára. Érkezik viszont a válogatott Antal Dóra, aki nem ismeretlen Ritáéknak.
„Antal Dodó tulajdonképpen hazatér, ha úgy vesszük, hiszen játszott ő már nálunk, és hát a 2016-os Európa-bajnok válogatottunknak is a tagja volt. A fiatalokra – Faragó Kamillára, Kiss Eszterre, Baksa Vandára, Rybanska Natasára – nyilván nagyobb teher hárul, de közülük többen már a válogatottban is bemutatkoztak, tehát nem rutintalan játékosok. Ami engem illet, Újpesten kezdtem tízévesen a pályafutásomat, és öt éven át itt játszottam, az UVSE-nek pedig 2014 óta vagyok a tagja, szóval a klubhoz érzelmileg is kötődöm. Mert hiába változtatott nevet az idők folyamán, azért ez ugyanaz az egyesület. Azt azonban nem tudom garantálni, hogy innen megyek nyugdíjba, hiszen eddig is megfordultam több klubban, az OSC-ben, a Domino-Honvédban, az Egerben, a Szentesben és egy évet még Szicíliában is pólóztam, az Orizzonte Cataniában. Fiatal voltam, új impulzusokat kerestem, ezért barangoltam sokat tinédzserként, majd a húszas éveim elején. Most úgy tűnik, megállapodtam az UVSE-ben, legalábbis egyelőre. Hogyan tovább? Majd ahogy az élet hozza…” – pendít meg filozofikus húrokat az év játékosa, aki most alaposan ki akarja használni azt a két hét pihenőt, ami a válogatott program kezdete előtt jár neki.
„Természetesen a kvangdzsui világbajnokság az év fő eseménye július végén, de ez csak egy lehetőség a négy közül az olimpiai kvalifikációra, amit először a világligában, majd a világbajnokságon, utána a jövő évi Eb-n, végül a világselejtezőn lehet kivívni, de jó lenne minél korábban bebiztosítani a helyünket. Több út vezet Tokióba, az amerikaiak és a hollandok például az utolsó évben együtt készülnek, szinte külön klubot alkot a válogatottjuk, de ez sem garancia a sikerre, hiszen Hollandia hiányzott az utóbbi két olimpiáról” – jegyzi meg.
Magyarország viszont ott volt Londonban és Rióban is, de egyik olimpián sem sikerült az éremszerzés. Talán majd jövőre, Tokióban…
(mno.hu / Ch. Gáll András)
