A magyar sport védelmében emeljük fel szavunkat, amikor a csapatsportokban több hazai edzőt és játékost szeretnénk a pályán látni. Nemcsak régen voltak kiváló magyar edzők és játékosok ma is látunk példát arra, hogy magyar edző vezetésével lett a világ legjobbja egyik csapatunk.
Hétről-hétre látjuk a pályákon, a sportközvetítésekből százezrek látják, hallják, hogy az élvonalbeli csapatainkban játszó amerikai, brazil , afrikai, ukrán, szerb, skandináv, német sportolók többsége semmivel sem jobb mint magyar sporttársaik, akik a kispadra, jobb esetben külföldre kerülnek, vagy éppen szakítanak szeretett sportágukkal mielőtt kibontakozhatott volna tehetségük.
A szakszövetségeknek és a sportért felelős államtitkárságnak radikális döntést kellene hozni a hazai tehetségek védelmében.
A Százak Tanácsa – nem pusztán élsportoló, de művész, tanár, orvos , tudós, egyházi főméltóságokat viselő tagjaink is – mindig kiálltunk a fiatalok iskolai testnevelése, az egészséges életmódra nevelés, a sportoló nemzet megteremtése érdekében, helyeseljük a sportpályák, korszerű stadionok létesítését, a közösségteremtő, a nézőket valóban élményekben részesítő, a családok számára is kulturált szórakozást biztosító hazai és világversenyek rendezését.
Aggasztónak tartjuk azonban, hogy az új létesitményekben a szabadidő sport ritkábban talál otthont, hogy sportegyesületeink játékos vásárokat rendeznek, hogy megfeleljenek az angol-német-spanyol-amerikai újabban kinai és arab sportkereskedők által diktált divatoknak, s kevés figyelem jut milliók testedzésére, pedig közös célunk, hogy minél többen sportoljanak. Felháborító a labdarugó mérkőzéseken a közönség egy részének trágársága, sportemberhez, sportbaráthoz méltatlan viselkedése. Ez ugyanolyan szégyenletes, mint a mosdatlanszájú politikai aktivistaként ismertté vált “trágárka”, vagy a világon élő minden magyar gyönyörű, méltóságot sugárzó otthonában: a Magyar Országházban trágár feliratot mutogató független országgyűlési képviselő viselkedése. Ha ezt az “őszödi beszéd ” stilust a Magyar Országgyűlésben, politikai összejöveteleken, sportpályáinkon , televíziós műsorokban elfogadjuk , következmények nélkül hagyjuk, ha iskoláink, tanfelügyelőink, minisztereink szemüket, fülüket befogják, velünk együtt pusztán fejüket csóválják – tettesek leszünk a jövő elzüllesztésében.
A történelem hiába tanít arra, hogy az értékeket soha nem szabad cserben hagynunk, ha már az értékek, így a normális emberi magatartás, helyes viselkedés meghatározásában sem értünk egyet. A népek nagy versenyében megmaradni nem jog, hanem erő kérdése. Elsősorban szellemi és lelki erőé.
Nemzetünk lelkierejét, az összetartozás, a becsületes küzdelemben szerzett győzelem örömét újkori történelmünk nehéz éveiben is nagyrészt a sport közösségformáló ereje adta, s adja ma is. Hazánk a világ legnagyobb sportnemzetei között van, népessége arányában a világon a legnagyobb. Ehhez méltóan kellene viselkedni mindig, mindenütt, mindenkinek.
(Dr. Szijártó István a Százak Tanácsa ügyvivő elnöke)