A téli Bundesliga-elsőségről, Julian Nagelsmann varázsáról, a Bajnokok Ligája-esélyekről, valamint az apaságról is beszélt az RB Leipzig és a válogatott kapusa.
Gulácsi Péter egyik bravúros védése (fotó: Imago Images)
– Egy éve azt mondta, szeretne feljebb lépni. A Bundesliga legutóbbi idényében harmadik helyen végzett a Leipziggel, a bajnokság legjobb játékosának választották, a téli szünetben vezetik a bajnokságot és tavaly júniusban első gyermeke, Dominik is megszületett. Mondhatjuk, hogy valóra vált a kívánsága?
– Teljes mértékben – felelte lapunknak Gulácsi Péter, az RB Leipzig és a magyar válogatott 29 esztendős kapusa. – Az előző idény azért marad emlékezetes, mert a Kicker osztályzatai alapján a Bundesliga legjobb játékosának választottak, a labdarúgók szavazatai alapján pedig a legjobb kapusnak járó díjat vehettem át. Mi kaptuk a legkevesebb gólt, a legtöbb kapott gól nélküli találkozóval is mi büszkélkedhettünk, a Német Kupában döntőt játszottunk a Bayern München ellen, most pedig elmondhatjuk magunkról, hogy első helyen állunk a Bundesligában, és a Bajnokok Ligájában csoportelsőként jutottunk tovább a négyesünkből. A legutóbbi tizenkét hónap a pályán és azon kívül is emlékezetesre sikerült.
– Az eredményeiket nézve kijelenhetjük, hogy a Leipzig immár topcsapat?
– Németországban már a legerősebb együttesek közé sorolnak minket, de fontos, hogy ilyenkor is a földön maradjunk. A mostani elsőségünkben a saját teljesítményünk mellett a Bayern München és a Dortmund hullámzó teljesítménye is szerepet játszik, az utóbbi évekhez képest kiegyenlítettebb a bajnokság, ami a mi malmunkra hajtja a vizet. Papíron ott vagyunk Európa tizenhat legerősebb csapata között, vagyis mondhatjuk, hogy német topcsapat a Leipzig – de nem Németország legerősebb együttese. Decemberben talán mi játszottunk a legjobb formában, ám éreztük, hogy még nem hoztuk ki magunkból a legtöbbet.
– Ezzel együtt bajnok lehet a Lipcsével?
– Ez több tényezőtől függ. Az utóbbi években megesett, hogy nem a Bayern München telelt az élen, aztán az idény második felében állva hagyta a mezőnyt. Nem bízhatunk abban, hogy a tavasszal is elhullajt tizenöt-húsz pontot, szóval nekünk kellene hiba nélkül játszanunk. A Bundesliga előző kiírásában a tavaszi eredmények alapján ott lihegtünk a müncheniek nyomában, amit ha sikerül megismételni, reménykedhetünk.
–Megkerülhetetlen Julian Nagelsmann vezetőedző, elvégre harminckét esztendősen máris a legjobb szakvezetők között emlegetik. Miben rejlik a varázsa?
– Más a játékról alkotott elképzelése, mint korábbi vezetőedzőnké, Ralf Rangnické volt, ami a futballunkon is látszik. A szerzett góljaink száma is mutatja, támadóbb szellemben lépünk pályára, nyitottabban játszunk. Megköveteli, hogy a támadásépítés hátulról induljon, és akkor is tartsuk a földön a labdát, ha az ellenfél kerül létszámfölénybe vagy agresszívan letámad. Emellett nagy versenyhelyzetet teremtett – az utolsó őszi bajnokin több kulcsjátékos pihenőt kapott, de a helyükre lépő futballisták is tökéletes teljesítményt nyújtottak.
A szakmai elképzeléseiből kaptunk némi ízelítőt, a személyiségéről mit mondana?
– Nagyon részletes, alapos és nagy munkabírású edző. Ő tervezi meg a gyakorlásokat, a következő ellenfél játékát is ő elemzi. Emellett nagyon jó kedélyű ember, érződik, hogy életkorban nincs messze tőlünk, ezáltal pozitív hangulatot hozott a csapatoz. Mindemellett nagyon kritikus, az utolsó őszi bajnokink után azt mondta, az eddigi eredmények ellenére sem számítunk bajnokesélyesnek, mert a játékunk még nem hasonlít a Bundesliga-aranyérmes futballjára.
– Kapusként örül az új szemléletnek? A támadófutball többnyire magával hozza a sebezhetőbb védelmet.
– Nyilván nem segített, hogy a védelemben több kulcsember, például Willi Orbán is megsérült. Minden együttes megérzi, ha a kapitánya hosszú időre kidől, de a tőlünk elvárható stabilitást a támadófutballal együtt is megőriztük. Mi szereztük a legtöbb gólt, mi kaptuk a harmadik legkevesebbet, ez alapján sikerült megtalálni az egyensúlyt.
– A saját teljesítményéről mi a véleménye? Eddig tartotta az előző idényben látott formát?
– Szerintem jó félévet zártam. A legutóbbi idényünknél jóval megterhelőbb volt, mert a Bajnokok Ligája miatt több meccset játszottam. Nincs annál jobb, mint háromnaponta pályára lépni, ám emiatt nyilván kevesebb idő jut a felkészülésre és a pihenésre. Az ilyen hosszú és sűrű időszakban mindig akad egy-két szituáció, amelyet nem tökéletesen old meg az ember, de összességében sikerült hozzátennem a csapat kiemelkedő szerepléséhez. A cél, hogy ez a tavasszal se változzon.
– A Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében a Tottenham az ellenfelük. Kiejthetik az angolokat?
– Ha azt nézzük, hogy a tavalyi döntőssel találkozunk, nem mi számítunk esélyesnek, ugyanakkor csoportelsőként érkezünk a párharchoz. A klub célja a nyolcaddöntő elérése volt, innentől nincs veszítenivalónk. Inkább úgy kell felfogni, hogy nagy lehetőség nekünk a párharc: a riválist a világ egyik legjobb edzője készíti fel, Európa egyik legszebb új arénájában lépünk pályára, és ha idegenben bátor játékkal sikerülne szoros eredményt elérni, lehet esélyünk a visszavágón.
– A válogatottról mi jut eszébe, ha visszatekint az előző esztendőre?
– Sajnálom, hogy nem sikerült egyenes ágon kijutni az Európa-bajnokságra, de bízom benne, hogy márciusban, a Nemzetek Ligája rájátszásában elérjük a célunkat.
– Ha kicsit messzebbre tekintünk, mennyire változott meg az élete Dominik születése óta?
– A hétköznapokban egyelőre nincs gyökeres fordulat. Mivel az ősszel háromnaponta meccset játszottunk, az utóbbi hónapokat a felkészülés, az utazás, a hajnali hazaérkezés, a regeneráció, a pihenés és a folyamatos eredménykényszer jellemezte. Nagyjából fél délutánokat tölthettem a családommal, most, a téli szünetben tudtam először több napon keresztül a feleségemmel, Diával és a kisfiammal lenni. Nagyon vártam már, mert a fárasztó hetek után muszáj volt feltöltődni és kicsit elszakadni a labdarúgástól.
– A szilvesztert is külföldön töltötte?
– Nem, mindenféleképpen szerettünk volna néhány napot itthon tölteni. Év közben keveset látjuk a szeretteinket, így ezt a néhány napot igyekszünk maximálisan kihasználni. Dia húga és az én húgom is várandós, a nővéremnek tavaly született kisfia, így jövő karácsonyra már gyereksereg lesz a családban.
– Minden szülői feladattal boldogul?
– Amikor otthon vagyok, igyekszem mindenben segíteni. Ha este idejében hazaérek, mindig én fürdetem a kisfiamat, a pelenkázással sincs gond.
– Mennyivel nehezebb mentálisan felkészülni a következő meccsre, amikor legszívesebben a gyerekével játszana?
– Már a gyermekünk születése előtt is megbeszéltem Diával, hogy a hazai találkozóink előtt továbbra is kint alszom az edzőközpontban. Ehhez tartottuk is magunkat, mert éjszakánként a legkisebb zajra is felébredek, márpedig az esti pihenés elengedhetetlen a jó teljesítményhez. Ezen a szinten már edzésre sem lehet fáradtan érkezni, olyankor a sérülésveszély is nő, egyszerűen nem fér bele. Nagyon szerencsés vagyok, hogy a kedvesemnek köszönhetően tényleg csak a futballra kell figyelnem, sohasem érzem, hogy a családunkat illetően bármilyen nyomás nehezedne rám.
– Ha a kisfia labdát lát, rádobja magát vagy belerúg?
– A labdát ügyesen fogja, érdekli is, de egyelőre ott tartunk, hogy a hátáról a hasára fordul át – a vetődés még nem megy.
(nso.hu / Babják Bence)
