Ha van ilyen kategória, akkor ifjabb Tomhauser István a legjobb edzői korban van. Ez évben 54 éves, így már kellő tapasztalattal is rendelkezik és még messze van attól az időtől, amikor az emberek legtöbbje kezdi lehúzogatni a vitorláit. A Magyar Atlétikai Szövetség (MASZ) gátfutóit is felügyelő szakember főállását illetően az Ikarus BSE-ben dolgozik. A Magyar Edzők Társasága (MET) megkeresésére nyitottsággal állt a beszélgetéshez.
Ifj. Tomhauser István és Baji Balázs a világbajnoki bronzéremmel
– A 2019-es esztendőben egészen másként gondoltunk a következő, a 2020-as évre – mondta Tomhauser. – A szövetség még az olimpiai kiküldetésre kisebb eséllyel bíró versenyzőkkel megcsináltatta a szükséges doppingellenőrzéseket, hogy nyugodtan tudjunk belevágni a nagy munkába. Ami a legszűkebb felnőtt keretet illeti, több olyan gátas van jelenleg Magyarországon, akik bármelyike eséllyel pályázott volna a tokiói részvételre.
– Mielőtt átmennénk jelen időbe, maradjunk egy kicsit az Ön elsődleges tennivalóinál.
– Alapvetően három fő területe van a szakmai munkámnak: foglalkozom a kiemelt felnőtt és utánpótlás korú válogatott kerettag versenyzőimmel (ők összesn nyolcan vannak), a tudásommal igyekszem segíteni és koordinálni a gátfutó programba bekerülő tehetségeket és a háttér szakmai munkát, valamint klubomban, az Ikarus BSE-ban van egy főként fiatalokból álló csoportom. És természetesen negyediknek említhetném még azt is, hogy a klubomban a 370 fős atléta és közel 20 fős edzői stábbal kapcsolatban is mindig van szakmai teendő.
– Edzői működését megelőzően versenyzett is?
– Édesapám irányításával sportoltam, a főiskolás éveim alatt természetesen edzettem, de már nem versenyeztem. Be kellett látnom, hogy nem rendelkezem azzal a tehetséggel, amilyen szintre el szerettem volna jutni. Hiányzott a megfelelő alapgyorsaság és e nélkül nem lehettem volna jó gátfutó. Sokszor megkérdezik, hogy mégis miért ezzel a területtel foglalkozom szívesen? Valószínűleg azért, mert így pótoltam a versenyzői hiányérzetet. Így miközben a Budapesti Tanárképző Főiskolán végeztem a földrajz-testnevelés szakot, párhuzamosan, 1987-ban, huszonegy évesen már belekezdtem az edzősködésbe is.
– Kit emelne ki az eddigi legeredményesebb tanítványát, Baji Balázst megelőző időszakból?
– Egyértelműen az ugyancsak igen tehetséges Kiss Dánielt kell felemlítenem, akit sajnos elég sok sérülés akadályozott meg abban, hogy még sikeresebb legyen. Ő is egy hihetetlen nagy küzdő, más régen abbahagyta volna, de csak eljutott Európa trónjára. Most pedig immár évek óta, a közben a Honvéd SE-be igazolt Baji Balázs van a középpontban. Bizony vele is át kellett élnem egy kisebbfajta tragédiát, hiszen a térdsérülése miatt félévet szinte teljesen kihagyott, majd egy újabb fél év munkával tudott eljutni odáig, hogy rajthoz állt a fedett pályás szezonban.
– Tudom, hogy az edzők általában nem örülnek, ha kényes, vagy annak tűnő kérdésekkel bombázzák őket. Mégis megkérdezem, milyen állapotban van Balázs és merre tart?
– A 13.15 másodperces egyéni rekordja világklasszis idő, ennek megközelítése is „libabőr-érzés” lenne. Egyébként jól halad, de azt is hozzáteszem, hogy számára jól jöhet az olimpia egy éves elhalasztása. Ugyan 2020-ra is fel tudott volna megfelelően készülni, de ennek a tervezett folyamatnak a minősítését a „hajszolt” jelzővel illettem volna. Így több ideje lesz a stabil és nem túlfeszített állapotra ís eljutnia.
– A személyektől függetlenül Ön miként látja a jelenlegi helyzetet, illetve az ebből lehetséges kiutat?
– Megértem azokat, akik keseregnek az ötkarikás játékok elnapolása miatt! Elvégre mindenki szerette volna kihasználni a jó állapotát és a befektetett munkát. A halasztás elsősorban azoknak rossz, akik az elmúlt időszakban nagy lendületben voltak. Kozák Luca, Szűcs Valdó és Kerekes Gréta remélem, hamarosan úgy fogják fel ezt a döntést, hogy nyertek még egy évet, hogy még jobbak lehessenek jövőre. Emellett a jó eséllyel pályázó gátfutóknak, Koroknai Tibornak és testvérének, a szintén hosszú sérüléssel bajlódó Máténak is jól jöhet a plusz év. És akkor még nem említettem azokat a fiatalokat, akik jövőre már vérmesebben vághatnak neki egy esetleges kvótaszerzésnek.
– Ami pedig a jelenlegi, „tilalmi” időt illeti – folytatta a szakember, – próbálom reálisan felmérni a lehetőségeinket. Az idei év mindenképpen erősen csonka lesz, ha egyáltalán eljutunk odáig, hogy esetleg augusztusban vagy szeptemberben sikerül néhány versenyt megrendezni. Ehhez viszont a nyár nagy részében speciális edzésmunkát kellene végezni, aminek valószínűségét ma senki nem tudja igenre vagy nemre megválaszolni. A legszűkebb válogatott kerettagok egyébként rendkívüli biztonsági intézkedések között tudnak edzeni, de ez a terhelés egyelőre elmarad attól, amit versenyzőinknek „békeidőben” el kell vállalniuk.
(jochapress / Jocha Károly)
