Garston Liverpool körzetének legjobban lepukkant prolinegyede 30 százalékos munkanélküliséggel, az országos átlagnál hat évvel alacsonyabb várható élettartammal és egy Holly Park nevű, tízezer nézőt befogadó futballpályával, amely történetünk idején, 1967-ben a South Liverpool FC amatőr csapat otthona volt. Nos, 1967. májusában Brian Taylor, a helyi Bankfield House közösségi központ – mi talán művelődési háznak hívnánk – igazgatója gondolt egy merészet. Jótékonysági futballmeccs szervezésébe kezdett, amelyre meghívta Puskás Ferencet. És amire a derék programszervező számított a legkevésbé: Öcsi elfogadta a meghívást!
Puskás és Liddell a jótékonysági meccs előtt
A jótékonysági mérkőzés célja némi pénz gyűjtése volt a koldusszegény környék közösségi életének fellendítésére. Taylor a Holly Parkot szemelte ki a meccs színhelyéül, az egyik résztvevő csapat kapitányának Billy Liddellt, a Liverpool legendás, 29-szeres skót válogatott játékosát kérte fel, aki 1938 és 1961 között 492 mérkőzésen 215 gólt szerzett a Vörösök színeiben. Liddell elfogadta a felkérést, mint ahogy Billy Bingham, Dave Hickson és Malcolm Allison is, hogy csak a nevesebb válogatott játékosokat említsük.
Taylor a másik csapat élére – csekélység… – Pelét kérte fel, de az akkor 26 éves, ereje teljében lévő, már kétszeres világbajnok sztár udvariasan bár, de elhárította a meghívást, mivel éppen akkor bajnoki mérkőzése volt a Santos csapatával.
Taylor azonban nem adta fel, és írt egy táviratot Madridba, a Real Madridnak, hogy ugyan küldenék el az épphogy visszavonult Puskás Ferencet. És – vannak még csodák – postafordultával jött a telegram, nem a klubtól, hanem személyesen Puskástól, az alábbi, tipikusan „öcsis” szöveggel: „Mikor külditek a repülőjegyet?”
Taylor nem akart hinni a szemének, de rögvest telepítette a jegyet Madridba, majd már utazott is Londonba, hogy a Heathrow-n várja az Iberia járatát, a fedélzetén az olimpiai bajnok, vb-ezüstérmes, háromszoros BEK-győztes sztárral, a földkerekség valaha volt legcsodálatosabb válogatottjának csapatkapitányával, amely 1953. november 25-én a Wembley-ben 6:3-ra megsemmisítette Angliát. Egy liverpooli kiscsapat meghívásának eleget téve…
Miután Taylor fogadta Öcsit, gyorsan elköltöttek egy rögtönzött ebédet a reptéri váróban – miközben az Iberia stewardesse tolmácsolt az akkor angolul még nem beszélő Puskás és Taylor között –, majd átszálltak a London–Liverpool járatra. A helyi reptéren, amely akkor még nem John Lennon nevét viselte, a város polgármestere és az FC Liverpool klubelnöke fogadta Öcsit, akinek a népszerűsége még 14 évvel az Évszázad mérkőzése után is töretlen volt Britanniában. Pezsgővel köszöntötték, majd megajándékozták, mint a liverpooli repülőtér félmilliomodik utasát.
– Puskás egy kicsit deresedő hajú volt már, de ugyanolyan fitt, mint fénykorában, és azt mondta, könnyen tartja a súlyát, nincs szüksége különleges edzésprogramra – emlékezett Taylor a jeles pillanatokra.
A liverpooli repülőtéren sofőrrel ellátott gépkocsi várta Puskást, amit a helyben működő Dunlop gyár biztosított a számára ott-tartózkodása 48 órájára. (A gyár 12 évvel később bezárt.)
– Az Adelphi Hotelben, Liverpool legelőkelőbb szállodájában szállt meg Puskás, este díszes vacsorát rendeztünk a tiszteletére, ahol megjegyeztem, milyen kár, hogy nem hozott magával szuveníreket, amiket szétoszthattunk volna a rajongók között. Puskás egy szót sem szólt, de másnap, amikor mentünk ki a Holly Parkba a gálameccsre, elővett a kocsi csomagtartójából egy hatalmas zsákot, ami tele volt Real Madrid-zászlókkal, jelvényekkel, mindenféle ereklyével, és átadta nekem. Amikor kérdőn néztem rá, kézzel-lábbal elmagyarázta, hogy előző este felhívta a klubot, és másnap reggel a madridi járattal küldtek egy csomagot egy rakás relikviával, amit onnan meg elhoztak Liverpoolba. Leesett az állam – idézte fel az emlékeket a művelődésiház-igazgató.
A mérkőzésre húszezren próbáltak meg bezsúfolódni a tízezres stadionba, az emberek fele kint rekedt. A bevétel 1100 font volt, ami mai áron számolva 15 000 font, ami hatalmas segítséget jelentett a helyi közösségi központnak. A mérkőzést a Liddell-csapat 5:3-ra megnyerte, de az ellenfél mindhárom gólját Öcsi szerezte, az egyik gólja különösen élményszámba ment, a Liverpool Echo „banánlövésnek” (banana shot) aposztrofálta a ballal, remek ívben a hálóba tekert labdát. Puskást a mérkőzésen John Charles, a walesi legenda fogta, azaz csak megpróbálta fogni, mert még a negyvenéves Öcsi is lefoghatatlannak bizonyult, pedig már öreges tempóban forgatta meg az ellenfeleket. (Nehéz eldönteni, hogy Puskás még aktív volt-e, vagy már visszavonult akkor, az előző idényben, amikor a Real Madrid megnyerte a BEK-et, még ontotta a gólokat, s a hivatalos búcsúmeccsét 1969-ben rendezték.)
1967. május 8-át, a gálameccs napját azóta is jeles ünnepként tartják számon a Mersey partján. 2018. október 28-án emléktáblát lepleztek le a Holly Park helyén – ahol ma vasútállomás van –, amelyre a hatalmas Puskás-tisztelő hírében álló Tarlós Istvánt, Budapest akkori főpolgármesterét is meghívták. A tábla azóta is hirdeti a nap emlékét, amikor a földkerekség valaha volt egyik legnagyobb futballistája, a napra pontosan 93 éve született Puskás Ferenc elkápráztatta a liverpooliakat páratlan futballtudásával és emberi nagyságával.
(mno.hu / Ch. Gáll András)