Bár akkoriban egy rosszindulatú vicc is járta, miszerint a tatai edzőtábor takarítónője belekortyolt Paragi Ferenc kulacsába, és utána harminc méterre dobta el a seprűjét, a csepeli gerelyhajító 1980 április 23-án jegyzett 96,72 méteres világcsúcsa kitörölhetetlen az atlétika történetéből. Az űrléptékű eredmény egy kisebb versenyen született Tatán, de Paragi egy hónap múlva Walesben is 96 méter fölé küldte a gerelyt, és az is tény, hogy abban az évben több doppingellenőrzésen esett át.
Paragi Ferenc (fotó: MTI / Németh Ferenc)
Csendes szerdai napnak ígérkezett 1980. április 23-a a tatai edzőtáborban. A Magyar Atlétikai Szövetség szabadtéri idénynyitó versenye előtt a gerelyhajítók kissé csalódottan állapították meg, hogy kedvezőtlen oldal- és hátszél fúj. Fejes Zoltán, a válogatott vezetőedzője azonban a bemelegítő dobások után elégedetten konstatálta, hogy Paragi Ferencet ez sem zavarja, mert kétszer is nyolcvan méter fölé hajította a szert. A 26 éves csepeli versenyző az előző hetekben edzéseken 87 méter körül dobott. Januárban az alapozási időszak közepén, Új-Zélandon 92,10 métert ért el, ami nagy eredmények számított, de nem élete legjobbjának. 1979-ben Koblenzben volt egy 92,14-es dobása is, amivel az örök világranglistán a 12. helyen állt. A világcsúcsot Németh Miklós 94,58-cal tartotta, ennyivel nyerte meg az 1976-os montreali olimpiát – akkoriban nagyon ment nekünk ebben a versenyszámban! –, és ő is ott volt Tatán, de csak edzett, ő májusban szándékozott elkezdeni a versenyszezont.
Az ötödik dobásig semmi különleges nem történt, amikor Paragi állt a nekifutó elejére. A Nemzeti Sport korabeli tudósítása szerint hosszan összpontosított, majd kitűnő ritmusban futott neki, és hatalmas erővel hajította el a gerelyt, ami úgy szállt a levegőben, mintha agyúból lőtték volna ki. Végül jóval 90 méter fölött landolt, és mindenki érezte, hogy szenzációs eredmény született. Mindszenty János, a MASZ vezető szakfelügyelője, a versenybíróság elnöke megőrizte higgadtságát és a nemzetközi szabályoknak megfelelően kétszer is lemérette a dobást. A jegyzőkönyvbe 96,72 méter, hatalmas világcsúcs került! Paragi 214 centivel javította meg a korábbi rekordot, és elsőként Németh Miklós gratulált neki.
– Éreztem, nagyon jó formában vagyok, de ilyen eredményre azért nem számítottam. Kimondhatatlanul boldog vagyok, és úgy érzem, hogy még ennél több van bennem – nyilatkozta Paragi, és három nap múlva már a Népstadionban lépett a dobókörbe, a Vasas versenyén. Hatalmas volt a felhajtás a jókötésű, bajuszos sportoló körül. Amikor megérkezett és kiszállt a sárga, 1500-ös Ladájából, alig győzte fogadni a gratulációkat. Nehéz volt koncentrálnia a versenyre, de így is 89,90 méterrel győzött. A téma persze még ekkor is a világcsúcsa volt, ami – elmondása szerint – mindenek előtt megnyugvást adott neki, most már látja, nem hiába emelgetett tonnányi súlyokat, és nem volt felesleges a rengeteg dobás. Elárulta, hogy a technikáján még mindig van mit javítania, mert a jobb lábával sok „butaságot” csinál, de ilyenkor mindössze öt századmásodpercen múlik, hogy összeálljon a tökéletes dobás. S hogy meddig élhet a világcsúcsa? – kapta a kérdést.
– Csak magamról beszélhetek, és nem tudom, hol a határ. Ugyanez a mozgássorozat jó időben, kedvező ellenszélben még nagyobb dobást eredményezhet. Azt feltétlenül bizonyítani akarom, hogy nem volt kicsúszott eredmény ez a 96,72 – szögezte le.
Nos, bizonyította, egy hónap múlva Walesben 96,20-at dobott. A nyáron, a moszkvai olimpián Paragi a selejtezőben 88,76-tal a harmadik legjobb volt, a döntőben viszont csak 79,52-ig jutott, ezzel tizedikként zárt. Németh Miklós címvédőként 82,40-nel a nyolcadik helyen végzett, az aranyat 91,20-szal a szovjet (lett) Dainis Kula vitte el. Paragi a selejtezőbeli eredményével bronzérmes lett volna, ám már a kiutazás előtt térdproblémákkal küszködött, és ez a döntőben visszaütött. Az olimpia után több műtéten esett át, majd 1981-ben ismét 88 méter fölé jutott, de tudat alatt benne maradt a félelem az újabb sérüléstől, és már képtelen volt tökéletesen végrehajtani a dobásokat. Kedvtelésből azonban még tovább dobálta a gerelyt, és 1993-ban negyvenévesen ezüstérmes lett a magyar bajnokságon.
Egy későbbi interjúban a Magyar Hírlapnak úgy fogalmazott, hogy a moszkvai olimpián a döntőben erős fájdalmat érzett a térdében, a történtek azóta is fájnak neki, és az a felvetés sem hozta ki a béketűrésből, hogy egyesek szerint azért szerepelt gyengébben, mert „elfogyott a koksz ereje”.
– Én is hallottam ilyen hülyeségeket. 1976-tól bevezették a doppingellenőrzéseket, és a montreali olimpián én voltam az első magyar sportoló, aki doppingvizsgálaton esett át. 1980-ban is sokszor ellenőriztek, és akkor még nem voltak csodaszerek, ha kokszoltam volna, akkor lebukom. És a versenyzés befejezése után összementem volna, mint egy léggömb. Hála istenek a hatvanhoz közel is jó erőben vagyok – nyilatkozta 2012-ben az akkor már testnevelő tanárként dolgozó Paragi Ferenc, akinek a világcsúcsa több mint három évet élt, az amerikai Tom Petranoff 1983-ban javította meg 99,72-re. Majd 1984-ben jött a keletnémet Uwe Hohn 104,80 méteres dobása, és ezután megváltoztatták a szert – előrébb került a súlypontja –, hogy ne szülessenek ilyen nagy eredmények; az addigi gerely kinőtte a stadionokat.
Paragi Ferenc (fotó: JochaPress)
Paragi Ferenc már nincs köztünk, 2016-ban, 62 éves korában szívinfarktusban elhunyt; atlétikában pedig olimpiai számban legutóbb az a bizonyos negyven évvel ezelőtti nap hozott magyar világcsúcsot.
(mno.hu / Fábik Tibor)
