A magyar labdarúgás immár évtizedek óta nem különösebben kényezteti el még mindig hatalmas szurkolótáborát minőségi eredményekkel. Éppen ezért, ami van, azt nagyon meg kell becsülni. Ebbe a kategóriába mindenképpen bele tartozik a Videoton 1984/85-ös kupaszereplése is, amelynek záróakkordját a Real Madrid idegenben volt legyőzése jelenti.
Balról: Csongrádi Ferenc, Szabó József, Végh Tibor, Takács Tibor (fotó: JochaPress)
A Hatoscsatorna TV szerkesztői a legutóbbi „Foci és Sport” adásukban ezt a témát járták körül. Ehhez az elért sikerek főszereplői közül hármat személyesen, kettőt pedig telefonon értek el és kérdezgettek azokról a valóban szép időkről.
– Tulajdonképpen már a hetvenes évek elején elkezdődött ez a sikertörténet, hiszen már akkortól többen is ott kezdtük a létra legalsó fokán a labdarúgást – emlékezett a 24-szeres válogatottságig eljutott Videoton középpályás, a csapat kapitánya, Csongrádi Ferenc. – Előzőleg 1982/83-ban majdnem kiestünk. Azután jött vissza a valóban kiváló ember és szakember, Kovács Feri bácsi, akivel azután 83/84-ben már a 3. helyig jöttünk fel, ezért indulhattunk az UEFA Kupában.
A dicsérő szavaknak pedig se vége se hossza nem volt. A Vidiben 419 mérkőzést lejátszott védő, Végh Tibor – aki egyetlenként a 84/85-ös menetelés mind a tizenkét kupameccsét végigjátszotta – ott folytatta, ahol társa abbahagyta.
– Feri bácsi valóban nagyszerű ember volt, akitől előbb kicsit féltünk is. Ám ő hamar bebizonyította, hogy kevés ember bánt úgy velünk mint ő. Kölcsönösen meg is tettünk mindent egymásért, amit lehetett. Megingás nélkül küzdöttünk, pedig akkoriban a mai 25-30 fő helyett csak tizennyolcas kerettel készülhettünk…
Kovács Ferenc, a sikeredző (fotó: JochaPress)
Az akkori Videoton házi „gólgyárosa”, Szabó József Dorogról került Székesfehérvárra. Ő a Vidi színeiben 233 élvonalbeli meccsen 111 gólt szerzett, a 83/84-es idényben pedig a magyar bajnokság gólkirályi címét is kiharcolta.
– Az 1984/85-ös idény nagy sorozatát megelőző években jókora döccenők is voltak a történetünkben, amiben mi is hibásak voltunk, mivel nem fogadtuk el Molnár Ferenc akkori edzőnket – vallotta be Szabó József. – Azután rá kellett jönnünk, hogy ingyen semmit nem adnak és Feri bácsi rá is tudott venni minket a szükséges munka elvégzésére.
Természetesen szó esett az egyes ellenfelekről is, akiken keresztül eljutottak a Bernabeu-stadion hatalmas nézőserege elé.
A stúdióban (fotó: Hatoscsatorna)
– Akkoriban a magyar és a nemzetközi labdarúgás nem állt messze egymástól játékerőt illetően – így Csongrádi. – Az is növelte az esélyeinket, hogy akkoriban még csak két-két vendégjátékos szerepelhetett a csapatokban. A Partizán Belgrád és a Párizs SG legyőzése is nagyon komoly fegyvertény volt, a Manchester United elleni tizenegyes-párbajról ne is beszéljünk! S azt is merem állítani, hogy a Real Madrid elleni hazai meccsünk buta hibák miatt ment el 3-0-ra. Azután odakinn méltó módon fejeztük be a sorozatot és a spanyol drukkerektől soha nem volt szeretetben és elismerésben volt részünk.
A siker komoly részesei, a Disztl-testvérek nem tudtak személyesen megjelenni a tévéstúdióban, így ők telefonon jelentkeztek be. A Bernabeuban tizenegyest is hárító Disztl Péter így emlékezett:
– Ebben a kupasorozatban minden meccsnek megvolt a maga hőse! Komoly bravúrok után Madridban a kupa megszerzése már nem volt reális cél. Ott kimondottan a becsületünkért küzdöttünk és ma is nagyon örülök, hogy ez az utolsó 90 perc ilyen jól sikerült!
Öccse, László is megszólalt, ő tette teljessé az emlékezők sorát.
– Jómagam a PSG ellen nem lehettem a pályán, a többi találkozó viszont ezért is kárpótolt. – A Zeljeznicsar ellen itthon gólt lőhettem, kinn viszont előbb nagy hibát követtem el, s óriási élményt jelentett, hogy végül én adhattam a továbbjutást érő gól szerzőjének, Csuhay Józsefnek a gólpasszt.
Az emlékek felidézése még ki tudja, meddig tartott volna, ha nem jár le a műsoridő. Egy biztos, akik szeretnek a szépre emlékezni, azok ez alkalommal sok érdekességről hallhattak.
(A műsort vasárnap 14.30-kor, hétfőn 7.00 órakor és kedden 18 órakor megismétlik.)
