Szoboszlai Dominikkal hosszabb, exkluzív interjút közölt a tekintélyes France Football, amelynek fő témáját ezúttal nem a 19 éves salzburgi középpályás jövője jelenti, sokkal inkább a futballfelfogásáról ad képet.
A France Footballnak adott interjúban Szoboszlai Dominik először arról beszél, hogy a koronavírus-járvány miatti leállást követő nyolc gólja és 11 gólpassza (a teljes idényben 40 tétmeccsen 12 gólt szerzett és 18 gólpasszt adott) nagyban köszönhető volt annak az erőnléti munkának, amit a kényszerszünet ideje alatt végzett, majd kérdésre válaszolva rátér a Salzburg játékfelfogására, abban betöltött szerepére − közölte az nso.hu.
„A Salzburggal az utóbbi időben 4–2–2–2-es rendszerben játszottunk – fogalmaz a 19 éves magyar válogatott középpályás. – Ebben én voltam az egyik, a bal oldali tízes, azaz irányító szerepkörű játékos. Ezt azért kedvelem, mert balról befelé indulva a jobb lábamat tudom használni, azzal lőhetek, ami az egyik erősségem. Persze tudom, hogy mindig dolgozni kell a fejlesztésén, ezért maradok kint mindegyik edzés után, hogy elvégezzek még ötven szabadrúgást. Ez fontos nekem, mert a szabadrúgás lehetőséget kínál a gólszerzésre.”
Az interjút készítő Emile Gillet megjegyezte, a szabadrúgás mindig egyfajta kockázatvállalással jár, mire a középpályás kifejtette, éppen ezt szereti a labdarúgásban…
„Úgy nem lehet futballozni, hogy nem kockáztatsz. Én az a típusú játékos vagyok, aki szeret kockáztatni a pályán, mert így tudom megmutatni, hogy nem félek senkitől és semmitől. Ha hibázol, azt jelenti, hogy megpróbáltad. Ha nem próbálkozol, akkor nem hibázol, de akkor nem is csinálsz semmit.”
„Salzburgban nagyon sok formációban játszottunk már, és mindegyikben tudom, mit kell tennem, milyen pozícióba kell helyezkednem, hol kell támadnom. Fontos tudni például, hogy ha a bal oldalon vagyok, akkor nem ugyanazt kell játszanom, mint amikor jobbról indulok, de ugyanígy ismerni kell a tízes és a nyolcas pozíció közti különbséget. Amikor az edző azt mondja, hogy felállást váltunk, akkor a gondolataimban ezt át kell tudni állítani és tisztában kell lennem, hogy az új pozícióban mit vár tőlem.”
Ehhez viszont arra van szükség, hogy mindig felemelje a fejét, mert csak így képes átlátni a játékot. Ez az, aminek fejlesztésére edző édesapja, Szoboszlai Zsolt a Főnix Gold FC-ben külön módszert dolgozott ki (a játékosok ugyanolyan trikóban edzettek, a fejükön volt egy megkülönböztető szalag, ezért az egymás közötti játékban kénytelenek voltak felnézni, hogy lássák a csapattársukat).
„Felemelem a fejem, mert mindig ellenőriznem kell, hogy mi történik mellettem, mögöttem, előttem. Ha ezt nem tudod, akkor nem tudod megtervezni a következő lépést. Mielőtt megkapnám a labdát, körbenézek, hogy lássam az üres területeket, hogy ki van szabadon. Így mielőtt megkapom, már tudom, mit csinálok vele, ha hozzám kerül.”
Majd az újságíró felvetésére kifejti, ez nem a Salzburg-iskola része, hanem a személyiségéből fakad, ezáltal válhat gyorsabb játékossá, és azt is elmondja, mi a legfontosabb, amikor nála van a labda.
„Az első, amit szem előtt kell tartani, az előrehaladás. A gólszerzéshez ugyanis előre kell játszani, ha visszafelé játszunk, nem tudunk gólt szerezni. Amikor fiatal voltam, a futsalhoz hasonló kis pályán edzettünk, ahol sok a kontakt és ez látszódik a játékomon.”
Ezt követően Szoboszlai elmondja, remek a kapcsolata edzőjével, Jesse Marsch-sal és sokat segít neki, hogy bármit meg tud beszélni a szakemberrel, kölcsönösen nyitottak egymás felé.
„Függetlenül attól, mi történik az emberrel, mindig pozitívan kell gondolkodni. Látni kell a fényes oldalt, ahová szeretnél visszajutni. A mikor és a hogyan csak rajtad múlik. Ha sajnáltatod magad, nem lesz jobb. Úgy kell hozzáállni a nehézségekhez, hogy azok erősebbé tesznek, de ehhez dolgozni kell!”
Forrás, fotó: utanpotlassport.hu, France Football
