– Fő a győzelem vagy most kivételesen aláírható a következő két EL-meccsen a döntetlen is? Abban a különleges helyzetben van ugyanis a csapat, hogy egy győzelem nem biztos, hogy csoportelsőséget érne, két iksz azonban igen.
A két döntetlent így azonnal aláírnám. Szép csoportkör lenne ez három győzelemmel, két iksszel és egy vereséggel, csoportgyőztesként.
– Az eddigi négy EL-találkozón elért három győzelmet figyelembe véve hogyan jellemeznéd a Monaco esetleges csütörtöki legyőzését: csoda, bravúr vagy elvárható győzelem?
– Bravúrnak mondanám. A csapat bizonyította, hogy ha szervezetten, önfeláldozóan játszik, akkor képes akár a nehéz helyzetekből is visszajönni. Ezért nem lenne csoda, de a két klub közötti különbséget nézve, nem is lehet elvárható.
– Elvárható volt azonban a siker az Iváncsa elleni kupameccsen, ami nem sikerült. Tényleg mindent megtett a csapat, ahogyan azt Sztanyiszlav Csercseszov nyilatkozta?
– Leszögezném, hogy ez egy olyan eredmény volt, ami normális körülmények között elvileg nem történhet meg. De néha előfordulnak olyan meglepetések a fociban, amiket nem nagyon lehet megmagyarázni.
– Más országok kupasorozataiban is többször látni, amikor egy “kiscsapat” elhiszi, hogy szenzációt érhet el, és olyan dolgokra is képes, amikre máskor talán nem. Ez történt most is, mi pedig görcsössé váltunk. Ez az egyik legfájóbb vereségem, amit sportvezetőként átéltem.
– Volt bármilyen következménye a kiesésnek? Kapott büntetést a csapat?
– Erről nem szeretnék beszélni.
A játékosokkal megérttettük, hogy ilyen mérkőzés nem fordulhat elő, a Fradi ezt nem engedheti meg.
Ilyen feszített tempóban nincs is túl sok időnk, a Puskás Akadémia elleni meccsen pedig a csapat bebizonyította, hogy sokra képes a nehéz helyzetekben is.
– Előfordulhat, hogy a nemzetközi sikerek azt hozzák magukkal, hogy a játékosok elhiszik: az NB I-ben a kevesebb is elég?
– Ez is óriási kihívás nekik, de olyan fizikális és mentális terhelést kapnak most, amire nem volt még példa.
– A mentális szintet megfelelő állapotban tartani nem mindig egyszerű. Néhány mérkőzésen hiányzott valami a csapatból, de azért tíz NB I-es bajnokiból 8-at megnyertünk, ilyen emberi dolgok pedig megtörténnek.
– A felcsúti bajnoki után Hornyák Zsolt vezetőedző azt nyilatkozta, itteni karrierje legjobb meccsét élte át. Ti is azt láttátok az elemzésekből, adatokból, hogy kiemelkedő volt az a találkozó?
– Minden szempontból jó iramú, látványos meccs volt, ahol mindkét csapat focizni akart. Futóteljesítményben nálunk is voltak kimagasló értékek, amikhez egyéni extrateljesítmények is érkeztek. Amit az edzők ilyenkor megkérdezhetnek maguktól, hogy a sok helyzet minek volt köszönhető: az ennyire jó egyéni teljesítménynek, vagy hogy a védekezésben nem volt valami megfelelő.
– És melyiknek?
– Szerintem mindkettő kellett hozzá, ráadásul mindkét csapat bele is ment egy adok-kapokba, ezekből lesznek az emlékezetes mérkőzések.
– Sokáig a MOL Fehérvár volt a Fradi első számú kihívója az NB I-ben, az előző szezonokban már inkább a Puskás Akadémia és a Kisvárda. Mikortól válik a szemetekben kihívóvá a Kecskemét?
– A kiindulópont mindig az, hogy mi a maximális pontot megszerezzük. Tiszteljük a konkurencia teljesítményét, a Kisvárda stabil csapatot épített fel az elmúlt években, a Kecskemét mostani szereplése azért különlegesebb, mert gyorsan ugrottak fel két osztályt, lendületben vannak, ami jó csapatjátékkal is párosul. A sikerekkel jön az önbizalom is, ezért komolyan vesszük őket is, mint ahogy a többi versenytársunkat. Ott van a Puskás is, amely hosszú veretlenségi sorozatot épített, ebben a szezonban csak tőlünk kapott ki.
– A Vidi azonban az elmúlt időszakban kiszállt az aranycsatából. Mennyire bánjátok, hogy nincs meg a korábbi folyamatos nyomás tőlük, ami motiválólag is hathatott? Illetve lehet-e tanulni bármit számotokra a mélyrepülésükből?
– Nem látjuk a belső folyamatokat, ezért kívülállóként az utóbbit nem lehet megmondani. Az persze fontos lenne, hogy nemzetközi szinten erős magyar csapatok legyenek, szerepeljenek a csoportkörben, hogy az NB I előrébb kerüljön az UEFA rangsorában. A szerb bajnok például jelen állás szerint jövőre BL-csoportkörös lesz, a második BL-selejtezőt játszhat, a harmadik EKL-csoportkör induló. És a szerb bajnokságról beszélünk…
– A Fradi-kerete erősebb most, mint amikor sikerült a BL-be jutni?
Évről évre lépünk előre, ha megnézzük a játékosok egyéni képességeit, akkor azt gondolom, hogy most előrébb vagyunk. Mindig figyeljük, miben lehet tovább fejlődni, de egy bizonyos szint után nagy ugrásokat már nehéz tenni.
– Az is kihívás, hogy ezt a szintet tartsuk, és persze kicsit építkezzünk.
– Sokan az elmúlt évek legjobb igazolásaként tekintenek Adama Traoré megszerzésére. Mi kell, hogy több ilyen igazolás legyen?
– Ez azért pénz kérdése is. Nemzetközi szinten a mi költségvetésünk még mindig messze van akár csak a csoportellenfeleinkétől is – mind a fizetéseket, mind a transzferdíjakat tekintve. Sok esetben egy játékosnak a magyar bajnokság még mindig nem vonzó, a pénzügyi része mellett óriási meggyőző munka kell, hogy valaki idejöjjön. Amikor meglátja, hogy a Ferencváros mit is jelent itt, akkor megváltozik a gondolkodása, de ezt is el kell érni. Sok átigazolásunknál nem a név, vagy az számít, hogy hol játszott eddig, hanem hogy milyen potenciál van benne, milyen egyéni képességei vannak, és hogy itt milyen labdarúgóvá válik. Aissa Laidouni egy kis román csapatból érkezett, itt tunéziai válogatott és vb-szereplő lett, Samy Mmaee egy belga középcsapatnál nem volt alapember, most meggyőzően játszik, de Tokmac és Pászka Lóri esetét is említhetem.
– Nem fogunk tudni mindig csak kész játékost venni, ezért meg kell találni az egyensúlyt.
– Arra büszkék vagyunk, hogy a viszonylag alacsony áron vett játékosok nálunk nőtték ki magukat sok milliós értékű futballistákká! Ez a mi szemünket és a mi itteni munkánkat is minősíti.
– Hogy kell készülnöd a vb-re, ahol jó eséllyel három fradista (Samy Mmaee, Ryan Mmaee és Aissa Laidouni) is szem előtt lesz, így akár mindhármójuk kapós lehet az átigazolási piacon?
– Reméljük, mindannyian ott lesznek és játszanak is majd. Mindhárom játékos ismert, és van irántuk most is folyamatos megkeresés, egy vb tovább növelheti az érdeklődést.
De a világbajnokságot olyan szemmel is figyeljük, hogy bizonyos csapatokból adott esetben mi is tudjunk csipegetni, ha lenne esetleg egy elérhető kategóriájú futballista, aki a Fradit érdekesnek találja.
– Erre látsz reális esélyt?
– Attól is függ természetesen, melyik válogatott tagja, de ha lesz ilyen, arra készen kell állnunk, és meg kell próbálnunk megszerezni.
Sokszor kapok jelenleg is nemleges választ játékosoktól, hiszen megpróbálunk azon a bizonyos polcon egyre följebb nyúlni. Persze mindezt a realitás határain belül, de még ott is gyakran szembesülni azzal, főleg erősebb bajnokságok labdarúgóinál, hogy nem az első szóra rohannak ide.
– Van olyan konkrét szám, hogy hány alapembert szabad elengedni a télen? “Túlélné” a csapat, ha mindhárom, vb-n játszó futballista rögtön eligazolna?
– Ez függ a szerződésektől, az ajánlatoktól, és csak utána lehet ezt mérlegelni. Egyiküknél sem vagyunk kényszerhelyzetben a télen, tehát még legalább több mint egy évig szerződés köti őket hozzánk. A mi kezünkben van a döntés, ami pozitív.
– Sok dicséretet kapott fiatal kölcsönjátékosotok, a Kecskeméttel remeklő Katona Bálint. Ő lehet az a szurkolók által már régóta várt magyar fiatal, aki hamarosan a Fradiba is berobbanhat?
– Nagyon örülünk a teljesítményének, fantasztikusan fejlődik az elmúlt években. Ez a tudatos munkánk eredménye is, persze kellett hozzá az ő hozzáállása és a Kecskemét játékosba fektetett munkája. Szépen lépeget előre, mindenhol bizonyítja, hogy sokra hivatott.
– Figyeljük őt, Sztanyiszlavval is beszéltem már róla, hogy ő is minél intenzívebben nézze a játékát.
Ha itt lesz az idő, akkor a velünk való felkészülés esetén is megtesszük majd ezt, de most csak arra kell figyelnie, hogy állandósítsa a formáját Kecskeméten, és minél többet fejlődjön. Hadd jegyezzen meg, hogy Bálinton kívül több tehetségünk is sikerrel áll helyt a bajnokságban, ez is a Fradi munkáját dicséri.
– Kubatov Gábor nemrégiben úgy fogalmazott, “mindig eggyel nagyobb edzőt kell hozni, mint a csapat”. Mi az, amit Csercseszov a leginkább hozzátett a Fradihoz az elődeihez képest?
– Egy új edző mindig hoz magával egy új szemléletet is. Amikor Sztanyiszlavot kiválasztottuk, nagyon fontos volt a vezetői képessége, hogy egy öltözőt miként kell kontrollálni, valamint a győztes mentalitást beültetni a játékosokba. Látszik rajta, hogy komoly sikereket ért el, elhiszi, hogy ezt a Fradival is megteheti, és ezt elvárja a labdarúgóktól is.
Ezáltal mentálisan kialakul bennük, hogy ők is képesek erre, amit az eredmények is mutatnak. A futballistákkal szembeni elvárás a célok elérése érdekében elengedhetetlen, Csercseszov ezt sugározza magából, ebben pedig biztos, hogy léptünk előre egy szintet.
