Minden pontozásos sportágban előfordul, hogy a bírók ítélete és a versenyzők önértékelése eltér egymástól. Lehet mögötte szándékos vagy véletlen, netán csupán szubjektív bírói ítélet is. A lényeg: milyen hatással van a kibontakozó pályafutásra? Nagyrészt attól függ, az edző hogyan kezeli a történteket.
Nagy-Pál Tamás • Nincs egyszerű dolguk a fiataloknak a pontozásos sportágakban, hiszen nemcsak az ellenféllel, illetve önmaguk határaival kell megküzdeniük, hanem olykor a bírókkal is. Ez történt nemrég Kontrecz Márkkal, aki a 64 kg-os súlycsoport favoritjaként hiába győzte le egyértelműen grúz ellenfelét a lengyelországi ifjúsági ökölvívó Európa-bajnokság negyeddöntőjében, a pontozók nem őt hozták ki győztesnek. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a 17 éves öklöző nem tört meg, csak még eltökéltebbé vált: jövőre bizonyítaná, hogy nemcsak a kontinens, de a világ legjobbja is a korosztályban.
Lénárt Ágota • Forrás: origo.hu
„A következmények attól függnek, az edző hogyan kezeli a problémát – fejtette ki Lénárt Ágota sportpszichológus. – A gyereket meg kell ismertetni a közeggel, és felkészíteni arra, hogy sajnos bármi előfordulhat, de a karrierjét nem törheti meg. El kell érni, hogy még eltökéltebb és határozottabb legyen. Éppen emiatt került előtérbe a mentális keménység a sportpszichológiában. A versenyek egyre kiélezettebbek, a különbségek egyre kisebbek, és még a pontozással is számolni kell.”
A tornaszövetség elnöke, Magyar Zoltán is abban hisz: aki erre a sportágra adja a fejét, annak már előzetesen is számítania kell arra, hogy a pontozók hibázhatnak. „Bíróként én is biztosan elfogult lennék magyarral szemben. Erre szoktam azt mondani: tessék döntő tudásbeli különbséggel nyerni. Minél több versenyen vesznek részt, annál inkább megtapasztalják ezt. A világ sportja a csúcson van, soha nem volt ekkora az érdeklődés. Így persze csalások is előfordulnak. Ki mondja meg, hány évesek a kínai tornászok? De említhetném az Oroszországban központilag támogatott doppingolást is az atlétikában. Erkölcsi válság van a világban, és ez érinti a sportot is” – mondta.
Kontrecz esetére kitérve a bokszolók elnöke, Csötönyi Sándor is azt tanácsolta: sokkal jobban meg kell verni az ellenfelet, hogy ne lehessen elcsalni a meccset. „Sajnos, az új szabályok szerint nem lehet megóvni a bírói döntést. Az ugyanis állandó reklamáláshoz, méltatlan esetekhez vezetne. Így csak ugathatunk, mint a vadászkutyák, nem lőhetünk. Rettenetes érzés lehetett Márknak, hiszen tornákat nyert, és becsületesen felkészült. Természetesen mi megdicsértük a teljesítményéért. Ha az egyik ütése megrendítette volna ellenfelét, akkor nem lehet volna vita, de ahhoz fizikailag még fejlődnie kell.”
Berecz Ilona jégtáncedző is elismeri, hogy sportágában sokszor előfordul: a versenyző nem érti, miért annyi pontot kapott. Ugyanakkor szerinte ez nem csalás, hanem szubjektív ítélkezés. „Ami nagyon nem jó, hogy a világbajnoknak sokkal könnyebben fogadják el ugyanazt az elemet, mint mondjuk a juniorversenyzőnek. Ilyenkor mérgelődik az ember, érdeklődik a pontozóknál és azt a választ kapja például, hogy nem volt elég mély az ív. Erre mit lehet mondani? Nagyon nehéz megemészteni, főleg a gyereknek, fel kell mosni a padlóról. Talán az a jó taktika, ha elhitetjük vele, hogy tényleg ő hibázott. Ellenkező esetben könnyen elveszítheti a sportág.”.
Gercsák Szabina
A Hell Miskolci Judo Club elnöke, Flórusz János is hisz abban, hogy a bíró hibáztatása helyett azt kell sugallni a fiatalnak: még többet kellett volna tennie a győzelemért. „Azt semmiképp nem mondjuk neki, hogy csaltak. Ez persze csak addig működik, amíg nagyon kicsi a különbség a két versenyző között. Ha viszont a szándékos vagy vétlen tévedés látványos, nem lehet palira venni a fiatalt. Konkrét esetet is idézek, Gercsák Szabináét, akinek az ifjúsági Eb-elődöntőjét csalták el. Szerencsére már régóta az olimpiai bajnoki aranyérem lebeg a szeme előtt, nem vette el a kedvét az a vereség. De sokszor megtörténik: ha egy éven belül többször is bírói tévedéssel találkoznak a fiatalok, inkább más sportággal próbálkoznak.”
A Nemzetközi Fair Play Bizottság elnökének, Kamuti Jenőnek hasonló személyes élménye van, hiszen olimpiai bajnoki címe múlt bírói tévedésen. „Az én mesterem mindig azt mondta, hogy eggyel több tust kell adni. Ez keményített meg annyira, hogy fel tudtam dolgozni az elveszített aranyat is. A döntő utáni vacsora alatt a téves ítéletet hozó olasz bíró bocsánatot kért tőlem, nem is haragszom már rá. A Fair Playhez az is hozzátartozik, hogy elismerem az ellenfél sikerét, bármilyen körülmény között is érte el.”
A pontozásos sportágakon belül is külön egységet képvisel a műugrás, a BVSC vezetőedzője, Benyák András szerint ugyanis mára szinte teljesen eltűntek a bírói tévedések. „A 88-as olimpia óta nem volt kirívó eset a szigorú szabályoknak köszönhetően. A bírók paravánnal vannak elválasztva egymástól, az aktuális állást sem látják, ráadásul, ha nagyon eltérnek a végeredménytől, netán honfitársukat részesítették előnyben, akkor előbb figyelmeztetik, másodszor pedig eltiltják őket. Nálunk inkább az a jellemző, hogy az edzők szeretik azt mondani: én jól megtanítottam a gyereket, csak a bírók másképp látták. Pedig a hét bíróból a két-két legmagasabb és legalacsonyabb pontszám kiesik, vagyis a csaláshoz legalább hármat meg kell venni közülük. Amikor még gyerek voltam, nekünk is azt mondták, hogy le fognak pontozni minket, mert magyarok vagyunk. Idővel rájöttem: azért pontoztak le minket, mert rosszul ugrottunk…”
