Két éve Ulmban kosárlabdázik a szlovákiai Olimpiai Reménységek Versenyén az All-Star csapatba is beválasztott Fazekas Máté. A tizenöt éves center a német kosárlabdázás kulisszái mögé is elkalauzolja olvasóinkat.
Lakner Gábor • A szlovákiai Olimpiai Reménységek versenyén ezüstérmes U16-os magyar fiúválogatott az egyik különdíjat is hazahozta Fazekas Máté révén. A német Ratiopharm Ulm korosztályos csapatában kosárlabdázó center 2014 tavaszán igazolt Győrből Németországba, addig a helyi egyetemi csapat U14-es együttesében pattogtatta a labdát. Régi klubja – amellett, hogy sok sikert kívánt fiatal játékosának – távozásakor úgy fogalmazott, a korosztály egyik legjobbja igazolt külföldre.
„A német nyelv miatt mindenképpen külföldön szerettem volna eltölteni kis időt, az egyik ismerősünk pedig Ulmot ajánlotta. Jó döntésnek látszott, mert az iskolában németet tanultam, és az ulmi kosárlabda nagyon erős, fejlődő pályán van. Először fél évre mentem ki, hogy felmérjem, milyen lehetőségeim lennének az előrelépésre, milyen a csapat, az ellenfelek és természetesen az iskola. Akkor magántanuló voltam Magyarországon, de Németországban jártam iskolába. Amikor Ulmban iskolaszünet volt, hazautaztam Győrbe, hogy letegyem az aktuális vizsgákat. Mit mondjak, elég nehéz volt, de sok segítséget kaptam a szüleimtől, a tanáraimtól és az osztálytársaimtól. Az első fél év tapasztalatai kedvezőek voltak, így már két éve kint élek, és még mindig nagyon tetszik” – mondja a kezdetekről Máté, aki először bizony csak kapkodta a fejét, hogy mi történik a pályán.
„Németországban a kosárlabda rendkívül tempós, nemcsak azért, mert sok a gyors indítás vagy a könnyű ziccer, hanem mert itt mindenki mindent maximális iramban csinál. Az első edzés, amin részt vettem, a többiek szerint „laza” volt, de utána nem tudtam, hogy mibe kapaszkodjak. Hetekkel később már tartani tudtam azt az iszonyatos tempót, amit ott produkálnak. Nagyon tetszenek a körülmények, a csapatnak rendkívül jól felszerelt edzőközpontja van, ahol minden megtalálható, ami egy kosárlabdázónak kell. Kiváló edzőkkel dolgozhatok, ami nagyon nagy előnyömre vált. Sokat köszönhetek Nagy Zoltánnak, rengeteg hasznos tanácsot kaptam tőle. Hetente nyolc-kilenc edzésem van, közülük négy csapattréning, azok első órája mindig erősítéssel vagy atlétikával telik. Három egyéni edzésen veszek részt, amiken a technikára fektetik a hangsúlyt, és még két külön erősítő tréning is vár rám a csapat erőnléti edzőjével.”
A színvonalas munkának köszönhetően Máté úgy érzi, rengeteget fejlődött az elmúlt két évben, de még sok munka vár rá.
„Nagyon sok tapasztalatot sikerült szereznem, és ezeket, remélem, át tudom majd adni a csapattársaimnak a válogatottban. A kosárlabda Németországban nemzetközi szinten is a topon van, és sok ország válogatottja játszik abban a stílusban, mint ami a német ligára jellemző.”
Most már német iskolába jár, nyelvi nehézségei egyre ritkábban akadnak, így a pályán kívül is hasznosan teltek a kint töltött évek.
„Az elején még nehéz volt, mert bár értettem, hogy mit kérdeztek tőlem, és magyarul ismertem a helyes szót rá, de németül sajnos nem. Ezért még jobban oda kellett figyelnem az órákon, de már haladok, és egyre jobb jegyeket kapok. Nagyon sokat segít, hogy az egyesület lakásában lehetőségem van arra, hogy az ottani oktatóval heti háromszor három órát tanuljak. Most még vendégcsaládnál lakom, de amint betöltöm a tizenhatot, átköltözöm a csapat lakásába. Ott a többi játékossal lakhatnék, akik szintén messziről jöttek Ulmba, mint például Pongó Marci. Vele elég jóban vagyok, hetente többször közösen edzünk, és amikor a lakásukban tanulok, tudunk picit beszélgetni. A távolságot a családomtól az elején elég nehezen viseltem, de a kinti csapattársaim segítettek abban, hogy túllépjek azon, és már a második családommá váltak. A játékosok, a szüleik és az edzők is nagyon kedvesek hozzám. A szüleimmel minden nap tartom a kapcsolatot Skype-on, és így a honvágyam sem olyan erős.”
Máté számára nagy élmény volt hazajönni a válogatottba, az ORV pedig nem csak az egyéni elismerés miatt marad emlékezetes.
„A csapattal majdnem két éve találkoztam legutóbb, hiszen tavaly a kilencvenkilencben születettek válogatottjával készültem az Európa-bajnokságra. Nagyon jó volt látni a fiúkat, és különösen tetszett, hogy menyi örömük van a játékban. De az is látszott, hogy rengeteg tanulnivalónk van az idei Eb-ig. Az All-Star csapattagság nagyon nagy megtiszteltetés, főleg azért, mert számos másik játékos érdemelte volna még ki a címet a díjazott ötön kívül.”
Ugyan a cím nagy lökést adott Máténak, attól függetlenül is komoly célokat tűzött ki maga elé.
„Ebben az évben jó esélyünk van arra, hogy a csapatommal bejussunk a korosztályos bajnokság négyes döntőjébe, ami hatalmas eredmény lenne számunkra. A nyáron pedig mindenképpen szeretnék részt venni az Európa-bajnokságon, és ott minél jobb eredményt elérni. A legfőbb célom az, hogy minden edzésen a maximumot nyújtsam, és annyit fejlődjek, amennyit csak lehetséges. Mindenképpen a kosárlabdából szeretnék élni, de az iskolát sem szabad elfelejtenem, mert ha az ember csak egy lábon áll, akkor könnyen eldőlhet.”
