Kósa Balázs alapembere az ifjúsági és serdülőbajnokságban is élen álló KSI vízilabdacsapatának. A tizenhét éves pólós úszóként kezdte, de a vízben igazán labdával a kezében érzi magát jól.
Pusztai Viola • Ha Kósa Balázs nem unja a faltól falig úszást, akkor talán sosem váltott volna vízilabdára. Először csak hobbiként űzte az újhegyi uszodában, ahol azt mondták neki, ügyes a sportághoz, és meg kellene mutatnia magát valamelyik komoly egyesületben.
− Amikor a KSI-be jelentkeztem, még egyáltalán nem tudtam vízilabdázni – emlékszik vissza a tizenhét éves pólós. – De megúsztam azt a szintidőt, ami elég volt ahhoz, hogy haladó csoportba kerüljek. Úsztam előtte eleget, ezért szerencsére mindjárt jöhetett a labda. Miután attól kezdve mindennap edzésünk volt, el kellett döntenem, komolyan gondolom-e a vízilabdát, vagy továbbra is csak hobbinak. Nagyon megszerettem, ha nem így lett volna, akkor mást választok, hiszen szinte minden sportágat kipróbáltam, hosszabb ideig kosaraztam, és mellette karatéztam is.
Balázs ma már a KSI ifjúsági és serdülőcsapatának is az alapembere, aki ritkán száll ki úgy a medencéből bajnoki mérkőzésen, hogy nem lőtt gólt. Miután kezdetben évekig idősebbek között játszott, inkább kiegészítő emberként számítottak rá, akkor is, amikor az első bajnoki szezonjában veretlenül diadalmaskodtak a központi sportiskolások.
− Lévai Andris volt a csapat nagy sztárja, tulajdonképpen mindenkinek őt kellett kiszolgálnia – mondja nevetve a kapásszélső. – Az én időm akkor jött el, amikor két-három szezon után a saját korosztályomban szerepeltem. Akkor váltam alapemberré. Hogy mi a legnagyobb erősségem? Azt mondják, gyorsan úszom, meg a statisztika szerint jól megy a lövés is. Pedig a helyzetek kihasználásában még javulnom kell.
A szezon előtt csak annyit tűzött ki célként maga elé, hogy jól menjen a játék a klubjában, hiszen onnan lehet bekerülni a korosztályos válogatottba. Márpedig szeretne ott lenni a montenegrói U18-a világbajnokságon, hogy társaival együtt bizonyítsa, az U17-es Eb-n elért hetedik helynél sokkal többre képes a csapat.
Persze, augusztus még messze van, így egyelőre a bajnokságra koncentrál. A KSI a serdülők és az ifjúságiak mezőnyében is vezeti a tabellát a szezon félidejében, előbbi korosztályban ráadásul még nem talált legyőzőre. Arra a kérdésre, hogy mi a csapatuk titka, Balázs nehezen találja a választ, szerinte abban rejlik, hogy nincsenek köztük kiemelkedő egyéniségek, mindenki teszi a dolgát, egyaránt kiveszi a részét a gólszerzésből.
Aztán kiderül, a fiúk nem csak a meccsek alatt töltik együtt az időt.
− Tényleg minden hétvégén együtt vagyunk, a mérkőzések előtt és után is, és az a furcsa, hogy nem unjuk egymás társaságát. Ennek az a magyarázata, hogy jó barátok vagyunk.
A póló mellett a tanulást is fontosnak tartja: nem csoda, hiszen jogi egyemre készül. Mint mondja, azért nem egyszerű az edzések után fáradtan leülni tanulni, de gondolnia kell arra is, mi lesz, ha mégsem teljesedik ki a sportkarrierje. Egyelőre azonban mindent megtesz azért, hogy minél jobb játékossá váljon, és ebben semmi sem akadályozza. Hogy a sérüléseket elkerülje, még a síelésről is lemondott, pedig abban igazán örömét lelte.