Kósa Balázs alapembere az ifjúsági és serdülőbajnokságban is élen álló KSI vízilabdacsapatának. A tizenhét éves pólós úszóként kezdte, de a vízben igazán labdával a kezében érzi magát jól.
Pusztai Viola • Ha Kósa Balázs nem unja a faltól falig úszást, akkor talán sosem váltott volna vízilabdára. Először csak hobbiként űzte az újhegyi uszodában, ahol azt mondták neki, ügyes a sportághoz, és meg kellene mutatnia magát valamelyik komoly egyesületben.
− Amikor a KSI-be jelentkeztem, még egyáltalán nem tudtam vízilabdázni – emlékszik vissza a tizenhét éves pólós. – De megúsztam azt a szintidőt, ami elég volt ahhoz, hogy haladó csoportba kerüljek. Úsztam előtte eleget, ezért szerencsére mindjárt jöhetett a labda. Miután attól kezdve mindennap edzésünk volt, el kellett döntenem, komolyan gondolom-e a vízilabdát, vagy továbbra is csak hobbinak. Nagyon megszerettem, ha nem így lett volna, akkor mást választok, hiszen szinte minden sportágat kipróbáltam, hosszabb ideig kosaraztam, és mellette karatéztam is.
Kósa Balázs unta az úszást, azért váltott a vízilabdára • Forrás: waterpolo.hu
Balázs ma már a KSI ifjúsági és serdülőcsapatának is az alapembere, aki ritkán száll ki úgy a medencéből bajnoki mérkőzésen, hogy nem lőtt gólt. Miután kezdetben évekig idősebbek között játszott, inkább kiegészítő emberként számítottak rá, akkor is, amikor az első bajnoki szezonjában veretlenül diadalmaskodtak a központi sportiskolások.
− Lévai Andris volt a csapat nagy sztárja, tulajdonképpen mindenkinek őt kellett kiszolgálnia – mondja nevetve a kapásszélső. – Az én időm akkor jött el, amikor két-három szezon után a saját korosztályomban szerepeltem. Akkor váltam alapemberré. Hogy mi a legnagyobb erősségem? Azt mondják, gyorsan úszom, meg a statisztika szerint jól megy a lövés is. Pedig a helyzetek kihasználásában még javulnom kell.
A szezon előtt csak annyit tűzött ki célként maga elé, hogy jól menjen a játék a klubjában, hiszen onnan lehet bekerülni a korosztályos válogatottba. Márpedig szeretne ott lenni a montenegrói U18-a világbajnokságon, hogy társaival együtt bizonyítsa, az U17-es Eb-n elért hetedik helynél sokkal többre képes a csapat.
Persze, augusztus még messze van, így egyelőre a bajnokságra koncentrál. A KSI a serdülők és az ifjúságiak mezőnyében is vezeti a tabellát a szezon félidejében, előbbi korosztályban ráadásul még nem talált legyőzőre. Arra a kérdésre, hogy mi a csapatuk titka, Balázs nehezen találja a választ, szerinte abban rejlik, hogy nincsenek köztük kiemelkedő egyéniségek, mindenki teszi a dolgát, egyaránt kiveszi a részét a gólszerzésből.
Aztán kiderül, a fiúk nem csak a meccsek alatt töltik együtt az időt.
− Tényleg minden hétvégén együtt vagyunk, a mérkőzések előtt és után is, és az a furcsa, hogy nem unjuk egymás társaságát. Ennek az a magyarázata, hogy jó barátok vagyunk.
A póló mellett a tanulást is fontosnak tartja: nem csoda, hiszen jogi egyemre készül. Mint mondja, azért nem egyszerű az edzések után fáradtan leülni tanulni, de gondolnia kell arra is, mi lesz, ha mégsem teljesedik ki a sportkarrierje. Egyelőre azonban mindent megtesz azért, hogy minél jobb játékossá váljon, és ebben semmi sem akadályozza. Hogy a sérüléseket elkerülje, még a síelésről is lemondott, pedig abban igazán örömét lelte.
