Péch Miklós töretlenül hitt abban, hogy az újvidéki junior vívó Európa-bajnokságról éremmel tér haza. A húsz éves kardozó végül bronzzal zárt, amit sikerként él meg, de a világbajnokságon feljebb akar jutni a dobogón.
Pusztai Viola • Péch Miklós egyáltalán nem mondható rutinos világverseny-résztvevőnek. Míg a junior vívók közül többen is kadetkoruk óta járják a világ- és Európa-bajnokságokat, az MTK Budapest húsz éves kardozója tavaly léphetett először a világot jelentő pástokra. Bár addig is komolyan gondolta a vívást, a válogatottság még keményebb munkára sarkallta.
Meglett az eredménye.
A dormageni junior Világ Kupa-versenyen elért ötödik helye, a korosztályos országos bajnokságon szerzett ezüstérme és a felnőttbajnoki nyolcadik helye arra engedett következtetni, hogy az újvidéki Európa-bajnokságon kiemelkedő eredményt érhet el.
Még fontosabb, hogy ebben ő is töretlenül hitt:
Péch Miklós sikerként éli meg az Eb-bronzérmet, de a vb-n fényesebbre vágyik
− Valóban lökést és önbizalmat adott, hogy tavaly eljutottam a junior-világversenyekre. Úgy voltam vele, ha egyszer már sikerült, miért ne sikerülne újra? Motiváltnak éreztem magam az egész szezonban, sokkal többet edzettem, délelőtt a felnőttválogatottal, délután a klubomban. Sokat iskoláztunk, aminek köszönhetőn fejlődött a technikám, jobban vezetem a kardot.
Az erősségének a gyorsaságát tartja, no meg azt, hogy akkor sem adja fel, ha ellenfele vezet. Mint mondja, az Eb-n nagyon jó ágra került, olyan vívók akadtak az útjába, akikről tudta, képes megverni őket. Ez magabiztosságot adott és nyugalommal töltötte el, és a szoros asszókban sem tartott attól, hogy nem ő viszi be az utolsó tust.
Úgy véli, a legjobban éppen a döntőbe jutásért vívott az ukránból lett izraeli, a későbbi ezüstérmes Voronov ellen. Csak arra nem számított, hogy 14-13-as vezetésnél ellenfele kockáztat, ami be is jött neki. Így Miklós, aki tizenegy éves korában azért kezdett el vívni, mert az egyik barátját elkísérte a versenyére, és ott azonnal megtetszett neki a kardozás, végül bronzérmes lett.
− Szerettem volna megnyerni a versenyt, úgy érzem, volt rá esélyem, de a harmadik helyet is sikerként könyvelem el – magyarázza Gárdos Gábor tanítványa. – Úgy voltam vele, legalább bebizonyítottam a nővéremnek, Fanninak és az ikertestvéremnek, Lórántnak, akik mindketten Eb-bronzérmes vitorlázók, hogy méltó vagyok a családhoz. De a közelgő világbajnokságon fényesebb érem megszerzése a célom.
Csapatban pedig kimondottan az arany, hiszen Újvidékre is azért mentek. A negyedik helyet duplán csalódásként élte meg: egyrészt csupán két tusra voltak a döntőtől, s néhány téves bírói ítélet is befolyásolta az olaszok elleni mérkőzésüket. Másrészt saját teljesítményével is elégedetlen, miután nem tudta ugyanazt hozni, mint az egyéniben.
− Bancsics Máté és Kossuth Bálint is szenzációsan vívott, nekem ellenben nem sikerült regenerálódnom az egyéni után. Ha a vb-n mindannyiunknak jól megy a vívás – és persze Bálint addig felépül a bronzmeccsen elszenvedett bokasérüléséből −, akkor elérhetőnek tartom az aranyérmet.
