Nyírbátori Asztalitenisz Sportegyesület kapta meg elsőként az asztalitenisz-szövetségtől a regionális edző- és utánpótlás-központ címet. A Pro Urbe-díjas klub közben megtette az első lépéseket afelé is, hogy majdan elnyerhesse a nemzetközi szövetség Hot Spot-minősítését.
STJ • „Nem szeretnék szerénytelennek tűnni, de bíztunk benne, hogy megkaphatjuk a regionális edző- és utánpótlás-központ címet, hiszen a pályázati kiírásban szereplő valamennyi követelménynek megfelelünk. Az azonban számukra is kellemes meglepetést jelentett, hogy minket ért elsőként ez a megtiszteltetés.” Ezt mondta a minapi ünnepség kapcsán Csekő Sándor, a Nyírbátori Asztalitenisz SE szakosztályvezetője, alapítója de nem túlzás azt állítani, egyik motorja, mindenese. Akinek díszpolgári címében vastagon benne van az asztaliteniszsport szolgálatában helyben végzett áldozatos munkája.
Az egyesület újabb elismerésének azért is örül nagyon, mert mint mondja, „végre támogatást kaphatnak az utánpótlás-nevelő egyesületek is, amelyek nehéz, sok áldozattal járó küldetést vállalnak fel, tudva azt is, hogy a munkájuk eredményére éveket kell várniuk, s korántsem biztos, hogy minden befektetett energia megtérül. Hiszen sok az olyan gyerek, aki kipróbálja a sportágat, tulajdonképpen még tehetséges is, ám egyszer csak meggondolja magát, és hátat fordít a pingpongnak, vagy megmarad hobbijátékosnak.
Az eredeti pályázati kiírásban még az szerepelt, hogy „az Asztalitenisz Utánpótlás Centrum cím három éves időtartamra szól”, ez azonban mostanra egy évre szűkült. De csökkent a beígért évi 3 millió forintos támogatás is, a Nyírbátor esetében félmillió forinttal. Csekő Sándor azonban hozzátette: ígéretet kapott a MOATSZ-tól arra, hogy amennyiben az anyagi források ezt lehetővé teszik, visszaáll az eredeti összeg, és a továbbiakban is folyósítható lesz.
Márpedig a pénz mindenhol nagyon jól jön, s nincs ez másként Nyírbátorban sem. A két és fél milliót ott például egyrészt infrastruktúra-fejlesztésre fordítják (komfortosabbá tették a sportolói vendégszobákat, a helyiségek külön vizesblokkokat kaptak), illetve az edzők honorálására. A nyáron Kiss Zsolt tréner és két játékos távozott a klubtól, és a minőségi szakmai munka fenntartása érdekében a klubvezetőség úgy határozott: három szakembert foglalkoztat vetésforgóban. A német Bundesligában is eredményesen dolgozó Rozsnyói Tibor, valamint Fekete Soma és Bálint Csaba egymást váltva, sőt olykor közösen is foglalkozik a versenyzőkkel. E kompromisszumos megoldás azonban nem születhetett volna meg, ha nincs a regionális edző- és utánpótlás-központ cím, és az azzal járó anyagi segítség.
„Az új helyzetben bővíthettük azoknak a gyerekeknek a körét, akik kiemelt edzésmunkát végezhetnek. Jelenleg hat ilyen sportolónk van, köztük két szerbiai magyar fiatal, ők egy-két hónapon belül megkaphatják a magyar állampolgárságot. S amikor tanulmányai miatt hazatér a német egyesületétől, az Ochsenhausentől klubunk egyik büszkesége, a saját nevelésű Majoros Bence, akkor természetesen neki is garantáljuk a megfelelő edzéslehetőséget” – mondta Csekő Sándor. Aki arról is beszélt, hogy 16-18 olyan pingpongosuk van, ők azok, akik versenyszerűen sportol a klub színeiben. Már ez is elismerésre méltó eredmény, a szakosztályvezető azonban tovább szeretné szélesíteni a sportág bázisát szűkebb pátriájában.
A szakmai előrelépéshez természetesen arra is szükség van, hogy a nyírbátori asztaliteniszezők rendszeresen minőségi edzőpartnerekkel szemben mérhessék fel, hol is tartanak. A klub e tekintetben is kezdeményezőnek bizonyult, hiszen kihasználva a határ közelségét, szoros munkakapcsolatot épített ki a zilahi és a nagykárolyi egyesülettel. A megállapodás szerint havonta egy hétvégén tartanak közös edzőtábort, s ennek a költségeihez is segítség a központi támogatás.
„A regionális edző- és utánpótlás-centrum minősítés elnyerésének feltétele az is, hogy a címet elnyerő a magyar szövetséggel karöltve törekedjen az ITTF Hot Spot-minősítésének elnyerésére – fejtegette Csekő Sándor. – Szerintem a romániai kapcsolatépítéssel mi jó úton járunk a régiós együttműködés erősítésében, amivel ráadásul a nemzetközi vérkeringésbe is bekapcsolódtunk. Ez a számunkra azért is előnyös, mert el kell ismerni, odaát a fiatalok felkészítése terén előttünk járnak. Igaz, ebben szerepe van annak is, hogy Romániában megmaradt a hagyományos sportiskolai rendszer, amelynek lényege, hogy az oktatást összehangolják, sőt olykor alárendelik a sport igényeinek. Hogy aztán ez a szakmai lépéselőny kitart-e a felnőtt korosztályig, az már egy másik kérdés, mindenesetre a fiatalok felkészítését a romániai szisztéma elég hatékonyan segíti. Ebből a rendszerből nőtt ki Nagykárolyban a ma már Magyarországon versenyző Dari Helga és Keresztes Kitti is, akik egyébként sokat jártak nálunk Nyírbátorban is. S talán kevésbé tudott, hogy Majoros Bence felfedezője is egy román szakember volt, az akkoriban a klubunknál dolgozó Gabriel Rus. Neki köszönhető, hogy Bencét sikerült átcsábítani a futballisták táborából, márpedig inkább az ellentétes irányú sportágváltás a jellemző.”