Nyírbátori Asztalitenisz Sportegyesület kapta meg elsőként az asztalitenisz-szövetségtől a regionális edző- és utánpótlás-központ címet. A Pro Urbe-díjas klub közben megtette az első lépéseket afelé is, hogy majdan elnyerhesse a nemzetközi szövetség Hot Spot-minősítését.
STJ • „Nem szeretnék szerénytelennek tűnni, de bíztunk benne, hogy megkaphatjuk a regionális edző- és utánpótlás-központ címet, hiszen a pályázati kiírásban szereplő valamennyi követelménynek megfelelünk. Az azonban számukra is kellemes meglepetést jelentett, hogy minket ért elsőként ez a megtiszteltetés.” Ezt mondta a minapi ünnepség kapcsán Csekő Sándor, a Nyírbátori Asztalitenisz SE szakosztályvezetője, alapítója de nem túlzás azt állítani, egyik motorja, mindenese. Akinek díszpolgári címében vastagon benne van az asztaliteniszsport szolgálatában helyben végzett áldozatos munkája.
Építik a határon átnyúló regionális kapcsolatokat is
Az egyesület újabb elismerésének azért is örül nagyon, mert mint mondja, „végre támogatást kaphatnak az utánpótlás-nevelő egyesületek is, amelyek nehéz, sok áldozattal járó küldetést vállalnak fel, tudva azt is, hogy a munkájuk eredményére éveket kell várniuk, s korántsem biztos, hogy minden befektetett energia megtérül. Hiszen sok az olyan gyerek, aki kipróbálja a sportágat, tulajdonképpen még tehetséges is, ám egyszer csak meggondolja magát, és hátat fordít a pingpongnak, vagy megmarad hobbijátékosnak.
Az eredeti pályázati kiírásban még az szerepelt, hogy „az Asztalitenisz Utánpótlás Centrum cím három éves időtartamra szól”, ez azonban mostanra egy évre szűkült. De csökkent a beígért évi 3 millió forintos támogatás is, a Nyírbátor esetében félmillió forinttal. Csekő Sándor azonban hozzátette: ígéretet kapott a MOATSZ-tól arra, hogy amennyiben az anyagi források ezt lehetővé teszik, visszaáll az eredeti összeg, és a továbbiakban is folyósítható lesz.
Hasznosak a közös gyakorlások a zilahiakkal és a nagykárolyiakkal
Márpedig a pénz mindenhol nagyon jól jön, s nincs ez másként Nyírbátorban sem. A két és fél milliót ott például egyrészt infrastruktúra-fejlesztésre fordítják (komfortosabbá tették a sportolói vendégszobákat, a helyiségek külön vizesblokkokat kaptak), illetve az edzők honorálására. A nyáron Kiss Zsolt tréner és két játékos távozott a klubtól, és a minőségi szakmai munka fenntartása érdekében a klubvezetőség úgy határozott: három szakembert foglalkoztat vetésforgóban. A német Bundesligában is eredményesen dolgozó Rozsnyói Tibor, valamint Fekete Soma és Bálint Csaba egymást váltva, sőt olykor közösen is foglalkozik a versenyzőkkel. E kompromisszumos megoldás azonban nem születhetett volna meg, ha nincs a regionális edző- és utánpótlás-központ cím, és az azzal járó anyagi segítség.
„Az új helyzetben bővíthettük azoknak a gyerekeknek a körét, akik kiemelt edzésmunkát végezhetnek. Jelenleg hat ilyen sportolónk van, köztük két szerbiai magyar fiatal, ők egy-két hónapon belül megkaphatják a magyar állampolgárságot. S amikor tanulmányai miatt hazatér a német egyesületétől, az Ochsenhausentől klubunk egyik büszkesége, a saját nevelésű Majoros Bence, akkor természetesen neki is garantáljuk a megfelelő edzéslehetőséget” – mondta Csekő Sándor. Aki arról is beszélt, hogy 16-18 olyan pingpongosuk van, ők azok, akik versenyszerűen sportol a klub színeiben. Már ez is elismerésre méltó eredmény, a szakosztályvezető azonban tovább szeretné szélesíteni a sportág bázisát szűkebb pátriájában.
A szakmai előrelépéshez természetesen arra is szükség van, hogy a nyírbátori asztaliteniszezők rendszeresen minőségi edzőpartnerekkel szemben mérhessék fel, hol is tartanak. A klub e tekintetben is kezdeményezőnek bizonyult, hiszen kihasználva a határ közelségét, szoros munkakapcsolatot épített ki a zilahi és a nagykárolyi egyesülettel. A megállapodás szerint havonta egy hétvégén tartanak közös edzőtábort, s ennek a költségeihez is segítség a központi támogatás.
„A regionális edző- és utánpótlás-centrum minősítés elnyerésének feltétele az is, hogy a címet elnyerő a magyar szövetséggel karöltve törekedjen az ITTF Hot Spot-minősítésének elnyerésére – fejtegette Csekő Sándor. – Szerintem a romániai kapcsolatépítéssel mi jó úton járunk a régiós együttműködés erősítésében, amivel ráadásul a nemzetközi vérkeringésbe is bekapcsolódtunk. Ez a számunkra azért is előnyös, mert el kell ismerni, odaát a fiatalok felkészítése terén előttünk járnak. Igaz, ebben szerepe van annak is, hogy Romániában megmaradt a hagyományos sportiskolai rendszer, amelynek lényege, hogy az oktatást összehangolják, sőt olykor alárendelik a sport igényeinek. Hogy aztán ez a szakmai lépéselőny kitart-e a felnőtt korosztályig, az már egy másik kérdés, mindenesetre a fiatalok felkészítését a romániai szisztéma elég hatékonyan segíti. Ebből a rendszerből nőtt ki Nagykárolyban a ma már Magyarországon versenyző Dari Helga és Keresztes Kitti is, akik egyébként sokat jártak nálunk Nyírbátorban is. S talán kevésbé tudott, hogy Majoros Bence felfedezője is egy román szakember volt, az akkoriban a klubunknál dolgozó Gabriel Rus. Neki köszönhető, hogy Bencét sikerült átcsábítani a futballisták táborából, márpedig inkább az ellentétes irányú sportágváltás a jellemző.”
