A jelek szerint az idén – gazdasági okokra hivatkozva – még mindig akad sportág, amely lemond a Magyar Diáksport Szövetség által az általános- és középiskolások számára létrehozott diákolimpia megszervezéséről. Amint arról korábban is beszámoltunk: az MDSZ tavaly a többszörösére emelte a diákolimpia védjegyhasználati díját, s a költségnövelés már 2016-ban is számos sportágban nemtetszést váltott ki.
Majer Dániel • A Magyar Diáksport Szövetség tavalyi döntése, miszerint jelentősen megemeli a diákolimpia név védjegyhasználati díját, kezdettől nagy vitát váltott ki. A fallabdázók például az addigi húszezer forintos összeg többszörösét nem akarták kifizetni, így már tavaly is eltekintettek a diákolimpia megrendezésétől, s más néven rendezték meg saját iskolai versenyüket. Ezzel persze elestek a jogszabály által garantált, felvételi többletpontszámoktól, amelyek a versenyek első három helyezettjét illetik meg. A helyzet azóta is változatlan, a squash-t űző fiataloknak az idén sem rendeznek diákolimpiát.
Imre Géza a Honvéd-pályán az Európai Diáksport Napján • Forrás: mdsz.hu
A hozzájuk hasonlóan licencdíjas – magyarán nem a Magyar Diáksport Szövetség által rendezett diákolimpiát lebonyolító – sportágak 150 ezer forintos védjegyhasználati díjra kötelezettek, és vállalniuk kell, hogy legalább 30 iskola, és 300 diák részvételével rendeznek versenyt. Ez esetben a résztvevő diákok a már említett többletpontokhoz juthatnak, biztosítottak a sporteseményekre való utazásuk költségei, valamint a korábban akár több ezer forintosra rúgó nevezési díjuk is csökken. „Nem tartottuk korrektnek, hogy míg az általunk rendezett eseményeken ingyen vehetnek részt a tanulók, addig akadtak olyan, a diákolimpia védjegyet használó sportágak, amelyek rendkívül magas, akár tízezer forintot meghaladó nevezési díjat kértek a gyerekektől – reagál érdeklődésünkre Balogh Gábor, az egykori világklasszis öttusázó, az MDSZ elnöke. – Ezzel ugyanis sérült az esélyegyenlőség, így olyan szabályt hoztunk, amely az egyéni versenyzők esetében kétezer-ötszáz forintban maximalizálta a nevezésért kérhető összeget.”
Felvetődhet a kérdés: miért kér, vagy miért nem kér kevesebb pénzt a diáksportszövetség a védjegyhasználatért? „A velünk együttműködő sportági szövetségekkel kidolgozzuk a versenykiírást, és megalkotjuk azt a szabályrendszert, amely mentén meg lehet szervezni a versenyeket. A versenykiírás mellett közzétesszük a beszámolókat, eredménylistákat, az MDSZ működteti a teljes nevezési rendszert, és állítja ki a felvételi többletpontokról szóló igazolásokat is – ad magyarázatot a sportvezető. – Ehhez humánerőforrásra van szükség, több ember dolgozik azon, hogy tanévről tanévre diákolimpiát lehessen rendezni. Véleményem szerint sokkal többet ad ez a rendszer, mint amennyit a százötvenezer forint elvesz. Ha viszont egy szövetség ezt soknak találja, akkor ne szervezzen ilyen versenyt.”
Azaz diáksportversenyt szervezhet – tehetjük hozzá –, csak nem nevezheti diákolimpiának, és kedvezmények sem járnak hozzá. Továbbá kikerül az MDSZ kontrollja alól, s azzal nem feltétlenül tesz jót a sportágának. „Korábban akadtak diákolimpiai versenyek, amelyeken egy-egy korcsoportban csupán három versenyző indult el, vagy mindössze tíz iskola részvételével zajlott. Nekünk azonban folyamatosan visszajelzéseket kell adnunk az oktatási tárcának és a fenntartóknak, ami érthető: ha már sikerült elérnünk a többletpontokat és az utazási költségtérítést, akkor muszáj lefektetnünk bizonyos szakmai kereteket, fenntartanunk a presztízst, hogy ne három résztvevővel rendezzenek viadalokat. Szeretnénk elkerülni, hogy mindenki a saját szakállára rendezzen diákolimpiát úgy, hogy nem ismerjük annak színvonalát, nem tudjuk, hány gyerek szerepelt rajta, és egyáltalán: semmiféle ellenőrzésünk nincs fölötte. Azt pedig egyenesen elgondolkodtatónak tartom, ha egy szövetség az említett összeget sokallja, főleg miután idén itt is lazítottunk a szabályokon, és már sportági szinten kell rendelkezésre bocsátani.”
